adozona.hu
1061/B/2007. AB határozat
1061/B/2007. AB határozat
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetétől szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e s...
1061/B/2007. AB határozat
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetétől szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A támadott bekezdés 2007. április 1. napjától - megszüntetve az ún. eltartotti jogviszonyt - úgy rendelkezik, hogy "az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a13. § szerint sem jogosult, köteles havonta a 19. § (4) bekezdésében meghatározott mértékű egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni a minimálbér alapulvételével." Az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését és a 70/I. §-át az, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék alapjának nincs felső korlátja, tehát, hogy az eltartó személy a teljes jövedelme után egyszer már köteles volt egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, és ezen "járulékkal megterhelt és csökkentett jövedelméből a (...) hozzátartozója eltartására fordított rész ismét járulékfizetési kötelezettség alá esik". Véleménye szerint továbbá a szabályozás hátrányos helyzetbe hozza az említett személyeket azokkal szemben, akiknek jövedelem nélküli eltartottakról nem kell gondoskodniuk, mert többszörös járulékfizetésre kötelezi őket.II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.""70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Tbj. támadott, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
"39. § (2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tbj.-nek az indítvány által érintett rendelkezései időközben - az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) rendelkezései nyomán - 2008. január 1. napjától részben megváltoztak. A hatályos szabályok szerint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék összege többé nem kötődik a minimálbérhez, havi összege 4350, napi összege pedig 145 forint. [Ez az összeg a Mód.tv. 482. § (2) bekezdése alapján 2009. január 1-jétől a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben tervezett fogyasztóiár-növekedésnek megfelelő mértékben emelkedik.] Tekintettel arra, hogy ez a módosítás a jogszabályi rendelkezésnek az indítványozó által sérelmezett lényegét nem érintette, tehát ilyen értelemben a régi és az új szabályozás tartalmi azonossága megállapítható volt, az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően [pl. 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333-334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.] - a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság a Tbj. 39. § (2) bekezdését már több alkalommal - az 1371/B/1997. AB határozatában (ABH 1998, 831.), az 1085/B/1998. AB határozatában (ABH 2004, 1288.), illetve a 197/B/2002. AB határozatában (ABH 2007, 1389.) - vizsgálta.
Először ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen kérelem nem minősül-e "ítélt dolognak". Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ugyanis "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (x. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
Az 1085/B/1998. sz. ügyben az indítványozó más alkotmányos rendelkezés sérelmére hivatkozott, res iudicata ezért itt nem áll fenn. Az 1371/B/1997. AB határozatában (ABH 1998, 831.; a továbbiakban: Abh.1.) azonban az Alkotmánybíróság az arányos közteherviselés alkotmányos elvének érvényesülését is vizsgálta a Tbj. 39. § (2) bekezdése vonatkozásában, a 197/B/2002. AB határozatban (ABH 2007, 1389.; a továbbiakban: Abh.2.) pedig a vizsgálat emellett még a diszkrimináció tilalmára is kiterjedt. Megállapítható ugyanakkor egyrészt, hogy ezen határozatok meghozatalának idején a Tbj. támadott rendelkezése még más szöveggel volt hatályban, másrészt a jelen ügy indítványozója kérelmét más indokra is alapozza, mint amit a korábbi ügyekben az Alkotmánybíróság már elbírált. Ennek megfelelően jelen ügyben res iudicata megállapításának és az eljárás megszüntetésének nincs helye. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azonban, hogy ennek ellenére a korábbi határozataiban kifejtett álláspontját jelen ügyben is irányadónak tartja. Mindezek alapján az indítványt érdemben a következők szerint bírálta el.
3. A társadalombiztosítás (így az annak részét képező egészségbiztosítás is) a kötelező részvétel elve alapján működik. A Tbj. az alapelvek között, a 2. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy a társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve - az e törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. Az Alkotmánybíróság a 772/B/1990. AB határozatában - az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdését értelmezve - megállapította, hogy a kötelező társadalombiztosítás és ennek fedezeteként a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van (ABH 1991, 519, 521.).
A biztosítottak körét a Tbj. 5. §-a határozza meg, ők azok, akik a 6. § (1) bekezdése alapján valamennyi, a társadalombiztosítás keretében nyújtott - a 14. §-ban meghatározott - ellátás igénybevételére jogosultságot szerezhetnek. A Tbj. az egyes ellátásokra a biztosítottakon kívül jogosultak körét külön is meghatározza. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben is megfogalmazta, a biztosítottak és azok között akik e körön kívül az egyes ellátásokra jogot szereznek, az a különbség, hogy míg a biztosítottak társadalombiztosítási jogviszonya teljes körű, addig az utóbbiak tekintetében a biztosítási jogviszony csak az adott eltátásra terjed ki (ABH 1998, 831, 833.). A Tbj. 16. § (1) bekezdése ennek megfelelően azt sorolja fel, hogy a biztosítottakon kívül egészségügyi szolgáltatásra kik jogosultak. Ebbe a körbe tartoznak azok, akiknek az állam szociális és más, az állami gondoskodás körébe tartozó okból ezt az ellátást garantálja (pl. szociális segélyben, ápolási díjban részesülők, oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatók, hajléktalanok stb.). Másrészt azok, akik az egészségügyi ellátások megszerzésére megállapodást kötöttek [16. § (1) bekezdés p) pont], illetve akik az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére a39. § (2) bekezdése alapján kötelezettek [16. § (1) bekezdés r) pont]. A Tbj. rendezi a jogosultsághoz kapcsolódó szolgáltatás fedezetét is. Az első körbe tartozók tekintetében az egészségügyi szolgáltatás költségeit a központi költségvetés a 26. § (5) bekezdésében meghatározott járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával biztosítja [39. § (1) bekezdés], a második kör esetében pedig a fizetési kötelezettség megállapodás alapján áll fenn (34-35. §).
A harmadik - jelen ügyben releváns - esetet illetően a törvény azt mondja ki, hogy az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a törvény egyéb rendelkezése alapján sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni [39. § (2) bekezdés]. Tehát a Tbj. ezen személyeknek is a törvény erejénél fogva jogosultságot teremt az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, ennek ellentételezéseként viszont egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének kötelezettségét írja elő.
Az Abh.1.-ben kifejtettek szerint a vázolt törvényi megoldással létrehozott kötelező biztosítás alapján válik teljessé az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének állampolgári jogon történő garantálása, amely összhangban van az Alkotmány 70/E. §-ával (ABH 1998, 831, 833.). Az Alkotmánybíróság a 772/B/1990. AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 70/E. §-ának (1) és (2) bekezdése állami kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg, amelynek alapján az állam állampolgári jogon ellátást nyújt, és amelynek ellentételezését jogosult megteremteni. Amennyiben pedig ezt nem alkotmányellenes módon (pl. nem diszkriminatíve) teszi meg, akkor az ellentételezés módja nem alkotmányos kérdés. (ABH 1991, 519, 521.)
4. Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok közteherviselésére vonatkozik. E rendelkezés azt követeli meg, hogy a közterhek mértéke az adóalanyok fizetési és teherviselési képességeihez igazodjon, számukra ne legyenek gazdaságilag elviselhetetlenek. Az állampolgárok által közteherként megfizetett összegek minden esetben csak az állami feladatok teljesítésével összefüggő költségeket fedezhetnek.
Az Abh.2.-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állam által működtetett társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott ellátásokkal összefüggésben fizetendő hozzájárulások, járulékok is köztehernek minősülnek. Rámutatott, hogy "[a]z Alkotmány nem határozza meg a közteher fogalmát, de az Alkotmánybíróság lényegesnek tartja itt is hangsúlyozni, hogy a közterheknek több típusa létezik, amelyeket különböző jellegük miatt alkotmányos rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségük megítélésénél nem lehet azonosan kezelni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata köztehernek minősíti mindazt a közcélú fizetési kötelezettséget, amely az állam tevékenységének, intézményei működésének fedezetét szolgálja, vagyis az állam bevétele [821/B/1990. AB határozat, ABH 1997, 234, 238-239.]. Ebből az értelmezésből kiindulva az Alkotmány 70/I. §-a nem zárja ki, hogy az állam az adók mellett más típusú fizetési kötelezettséget (pl. illeték, vám, járulék, hozzájárulás stb.) is előírjon [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. A közterhekhez tartoznak egyrészt az adók, amelyek meghatározott feltételek fennállása esetén kötelezően teljesítendő, közvetlenül az adóalanynál jelentkező ellenszolgáltatás nélküli pénzbeli szolgáltatások; másrészt azok a díjak, amelyeknél a fizetési kötelezettséget valamely szolgáltatás igénybevétele keletkezteti, végül pedig azok a hozzájárulások, amelyeket függetlenül valamely állam által biztosított szolgáltatás konkrét igénybevételétől, az adott szolgáltatás rendelkezésre állásért kell fizetni. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozik az egészségügyi szolgáltatási járulék is, amely kötelezettség teljesítésével a befizető az egészségügyi ellátásokra szerez jogosultságot, továbbá biztosítási jogviszonyt is keletkeztet, amelyben a részvétel kötelező. Az egészségbiztosítási rendszer működésének költségeit a jogszabály által mindenki számára kötelezően előírt járulékok nem fedezik teljes egészében, a hiányzó pénzeszközt a költségvetés egyéb bevételi forrásaiból pótolják. A százalékos mértékben meghatározott járulékok a szolidaritás elvének megfelelően a nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre nagyobb terhet telepítenek, mint a kisebb jövedelműekre, vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezőkre; a természetbeni egészségbiztosítási ellátások minősége azonban a befizetett járulék mértékétől független." (ABH 2007, 1389, 1394-1395.) Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Abh.2.-ben nem találta alkotmányellenesnek a Tbj. 39. § (2) bekezdésében előírt fizetési kötelezettséget.
Az Alkotmánybíróság ezen álláspontját jelen ügyben is fenntartja. Hangsúlyozza továbbá, hogy önmagában az a tény, hogy a biztosítottal -, illetve más, egészségügyi szolgáltatásra jogosult személlyel - fennálló közeli hozzátartozói és egyben eltartotti kapcsolat egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jelenleg már nem jogosít, a Tbj. 39. § (2) bekezdése és az Alkotmány 70/I. §-a összefüggése vonatkozásában nem eredményez ettől eltérő megítélést. Az arányos közteherviselés elvét nem sérti az, hogy az eltartott személyek is kötelesek meghatározott járulékot fizetni, tehát, hogy a számukra nyújtott egészségügyi szolgáltatás költségeit a központi költségvetés nem fedezi teljes egészében.
Az indítványozó azon hivatkozása, hogy amennyiben az eltartó személy teljesíti az eltartottat terhelő fizetési kötelezettséget saját - egészségbiztosítási járulékkal már csökkentett - jövedelméből, akkor ez ismételt járulékfizetési kötelezettséget jelent, nem tekinthető megalapozottnak. A Tbj. alapján a biztosítottat és az eltartottat külön-külön terheli fizetési kötelezettség, amelynek az a megfontolás az alapja, hogy a társadalombiztosítás költségei fedezetéhez - bizonyos kivételekkel - mindenkinek hozzá kell járulnia. Az a tény, hogy adott esetben egy eltartott helyett a róla gondoskodó eltartó fizeti meg a Tbj. 39. § (2) bekezdésében előírt járulékot, semmiképpen nem értelmezhető úgy, hogy a jogalkotó írt elő az eltartó számára többszörös fizetési kötelezettséget.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmére történő indítványozói hivatkozás nem megalapozott, és az indítványt e tekintetben elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdése megvalósít-e diszkriminációt. Az indítványozó szerint ugyanis a szabályozás hátrányosan megkülönbözteti azokat a személyeket, akiknek jövedelemmel nem rendelkező eltartott(ak)ról kell gondoskodniuk, mivel őket többszörös járulékfizetésre kötelezi.
Az Alkotmánybíróság e körben is hangsúlyozza: a Tbj. támadott rendelkezése - a társadalombiztosításban való kötelező részvétel elve alapján - azon belföldi személyek egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettségéről rendelkezik, akik nem biztosítottak és egészségügyi szolgáltatásra a törvény egyéb rendelkezése alapján sem lennének jogosultak. A Tbj. 39. § (4) bekezdése lehetővé teszi ugyan, hogy a járulékfizetést a kötelezett helyett annak hozzájárulásával más személy vagy szerv is teljesítse (ez esetben a járulékfizetés átvállalása az állami adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé), ezt azonban nem teszi kötelezővé. Az indítványozó állításával ellentétben nincs tehát szó arról, hogy a törvény az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszerzését bárki számára csak kétszeres járulékfizetés mellett tenné lehetővé. Önmagában az a tény, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján fennálló fizetési kötelezettséget adott esetben az érintett személy helyett - rá tekintettel - az őt eltartó közeli hozzátartozó teljesíti, többszörös járulékfizetési kötelezettségnek nem tekinthető: egy adott személy után egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére vonatkozó kötelezettség csak egyszer áll fenn. A jogalkotó nem alkalmaz eltérő szabályokat azokra, akik közeli hozzátartozójukról gondoskodnak, azokkal szemben, akiknek ilyen eltartott személyek nem élnek a háztartásukban, ugyanis a támadott előírás az eltartók fizetési kötelezettségéről egyáltalán nem rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványozó által felhozott indokok alapján a támadott jogszabályhely és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése között értékelhető alkotmányjogi összefüggést nem talált. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.]
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. január 12.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró