adozona.hu
551/D/2007. AB határozat
551/D/2007. AB határozat
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327.§ (3)bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43.§ (3)bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52.§ d)pontja, valamint az 54.§ (1)bekezdés d)pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327. § (3) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43. § (3) bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52. § d) pontja,...
551/D/2007. AB határozat
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327.§ (3)bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43.§ (3)bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52.§ d)pontja, valamint az 54.§ (1)bekezdés d)pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327. § (3) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43. § (3) bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52. § d) pontja, valamint az 54. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a Debreceni Munkaügyi Bíróság által az 5.M.1065/2006. számú ügyben alkalmazott, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (1) és (2) bekezdései, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52. § d) pontja, valamint az 54. § (1) bekezdés d) pontja - az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmére alapított - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 47. § (1) és (2) bekezdései, az 52. § d) pontja, valamint az 54. § (1) bekezdés d) pontja, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 43. § (3) bekezdése, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 327. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte alkotmányjogi panasz, valamint utólagos normakontroll keretében. Emellett indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alkalmazhatóságát zárja ki a közigazgatási eljárásban, valamint a Debreceni Munkaügyi Bíróság 5.M.1065/2006. számú ügyében.Álláspontja szerint a végrehajtás szünetelésének és folytatásának [Vht. 52. § d) pont, és Vht. 54. § (1) bekezdés d) pont] intézménye "nem felel meg az egyértelműség, a szabályozottság, a harmonizáltság és az összeütközés-mentesség feltételének" ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, emellett a tulajdonhoz való jogot is sérti, mert a "szünetelő végrehajtás elévülésbe torkolhat". E rendelkezések - érvel az indítványozó - az Alkotmány 50. § (1) bekezdését is sértik, mert "a jogi szabályozás alkalmatlan arra, hogy a bíróságok (... ) jogvédelmi feladataikat teljesíteni tudják". A Vht. 47. § (1) és (2) bekezdése vonatkozásában az indítványozó nem jelölte meg, hogy azok szerinte az Alkotmány mely rendelkezésével ellentétesek. A Tbj. 43. § (3) bekezdését az indítványozó azért véli a jogállamiság követelményébe ütközőnek, mert abból "nem állapítható meg egyértelműen, hogy a társadalombiztosítási szerv előtti eljárásban az írásos nyilatkozatot kinek [az igénylő ügyfélnek vagy a közigazgatási szervnek] kell beszereznie". A Ptk. 327. § (3) bekezdésének megsemmisítését az indítványozó azért kéri, mert álláspontja szerint az elévülés a felet a tulajdonától akarata ellenére megfosztja, mely az Alkotmány 13. §-ába ütközik.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
2. A Ptk.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése: "327. § (3) Ha az elévülést megszakító eljárás során
végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg."
3. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezései: "47. § (1) A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon, bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat.
(2) A végrehajtó az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket, így különösen a rendőrséget, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerveket, okmányirodát, nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, az egészségbiztosítási szervet, adóhatóságot, cégbíróságot, pénzügyi intézményeket, befektetési szolgáltatókat, ingatlanügyi hatóságot, a vízi és légi járművek lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, a távközlési szervezeteket, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás), a közjegyzőket, továbbá a kamarát az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából."
"52. § A végrehajtás szünetel, ha
(... )
d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt
(...)"
"54. § (1) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha az
52. §
(... )
d) pontja esetén valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető (...)"
4. A Tbj.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése: "43. § (3) Az e törvényben nem szabályozott esetben
adatok továbbításának csak akkor van helye, ha ahhoz az
érintett írásban hozzájárult."
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Debreceni Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletét 2007. március hó 14. napján vette kézhez, és indítványa 2007. május hó 10. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül érkezett.
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Debreceni Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések - azaz a Vht. 47. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Tbj. 43. § (3) bekezdése - lehetnek.
1.2. Az Alkotmánybíróság a Vht. 47. § (1) és (2) bekezdésével összefüggésben az alábbiakat állapítja meg. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Jelen ügyben az indítványozó nem jelölte meg pontosan, hogy a támadott rendelkezés véleménye szerint az Alkotmány mely rendelkezésébe ütközik, emiatt a kérelem érdemben nem bírálható el. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett, az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott jelen kérelem nem felelt meg, az Alkotmánybíróság azt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.
1.3. A Tbj. 43. § (3) bekezdését az indítványozó azért véli a jogállamiság követelményébe ütközőnek, mert számára nem egyértelmű, hogy a társadalombiztosítási szerv előtti eljárásban az írásos nyilatkozatot az igénylő ügyfélnek vagy a közigazgatási szervnek kell beszereznie.
Az Alkotmánybíróság a 65/1992. (XII. 17.) AB határozatában kifejtette: "Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására". (ABH 1992, 289, 291.)
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen ügyben nem teljesülnek. Az indítványozó ugyanis nem hivatkozott az Alkotmányban foglalt valamely alapjogának megsértésére, az alkotmányjogi panaszban kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének sérelmét jelölte meg. Az 1140/D/2006. AB végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosítottjognak az általuk felhívott, az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg." (ABK 2008. január, 127, 128.)
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontjában foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszt az
Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában visszautasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta meg.
2.1. Az indítványozó szerint a végrehajtás szünetelésének és folytatásának [Vht. 52. § d) pont, és Vht. 54. § (1) bekezdés d) pont] intézménye nem felel meg az egyértelműség követelményének, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. A támadott rendelkezések a végrehajtásnak az adós vagyontalansága miatt bekövetkező szüneteléséről, valamint arról rendelkeznek, hogy a szünetelő végrehajtás akkor folytatható, ha valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető.
Az Alkotmánybíróság - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben - számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény (ABH 1992, 135, 142.).
A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. (Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607.)
A 42/1997. (VII. 1.) AB határozat szerint "[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható." (ABH 1997, 299, 301.)
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott jogszabályok tartalma nem utal a norma értelmezhetetlenségére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására, így nem eredményez jogbizonytalanságot sem.
Mindezekre tekintettel a támadott jogszabályi rendelkezések megfelelnek a normavilágossággal szemben támasztott követelményeknek, ezért nem megalapozott azon indítványozói hivatkozás, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sértik. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.2. Az indítványozó szerint a Vht. 52. § d) pontja, és Vht. 54. § (1) bekezdés d) pontja sértik a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], valamint a bíróságoknak az Alkotmány 50. § (1) bekezdéséből eredő feladatait is ellehetetlenítik.
2.2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezéseknek az Alkotmány 13. §-ába való ütközését a 373/D/2005. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta és az indítványt elutasította. A korábbi alkotmányossági vizsgálatra tekintettel az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy az indítvány nem minősül-e "ítélt dolognak". Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre - hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az "ítélt dolognak" minősül.
Mivel az indítvány azon része, mely a Vht. 52. § d) pontjának, valamint az 54. § (1) bekezdése d) pontjának az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütközését állította, az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kérte az alkotmánysértést megállapítani, mint az Abh. esetében, ezért az "ítélt dolognak" minősül, így az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
2.2.2. Ezen túl az Alkotmány 50. § (1) bekezdése a bíróságok feladatáról rendelkezik. A végrehajtási eljárás szünetelése és bizonyos feltételek fennállása esetén történő továbbfolytatása semmilyen közvetlen összefüggésben nincs a bírósági eljárással, illetve ebből következően a bíróságok feladataival.
Ezen alkotmányi rendelkezés, valamint a Vht. 52. § d) pontja és az 54. § (1) bekezdés d) pontja között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (Pl. 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.). Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
2.3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban a Tbj. 43. § (3) bekezdését formai okok miatt visszautasította, azonban utólagos normakontroll indítványként az alábbiak szerint elbírálta.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés nem egyértelmű, ami miatt az a jogállamiság követelményébe ütközik. Az Alkotmánybíróság fenntartja azon álláspontját, melyet a jogállamiság követelményével összefüggésben jelen határozatban ismertetett. Ezen túl az 534/E/2001. AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette: "[a] jogszabály mindig általánosságban, elvontan szabályoz, az absztrakt norma konkrét jogesetre alkalmazása - és ezáltal tartalommal kitöltése - a jogalkalmazó feladata. A jogalkalmazás során általában szükséges az alkalmazandó norma értelmezése, melyhez segítséget nyújthat maga a jogszabály (az értelmező rendelkezései vagy az indokolása, amelyből kitűnhet a jogalkotó szándéka), a hosszabb időn keresztül kialakult-kialakított jogi (értelmezési) gyakorlat stb. (... ) [e]gy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése csak akkor tekinthető az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói értelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára." (ABH 2002, 1283, 1291.)
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Vht. 47. § (1) bekezdése az eljáró végrehajtó számára megkeresési kötelezettséget ír elő. A megkeresés lehetséges címzettjeit a (2) bekezdés tartalmazza azzal, hogy amennyiben adat merül fel - akár a végrehajtást kérő bejelentése alapján - arra vonatkozólag, hogy a megkeresendő szerv(ek) érdemi információval rendelkezhet(nek) az adós vagyonával kapcsolatban, akkor ennek/ezek megkeresése a végrehajtó számára kötelezettséggé változik. Ennek elmaradása esetén - a végrehajtó mulasztására hivatkozással - a végrehajtást kérő végrehajtási kifogást terjeszthet elő a bíróságnál. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a Tbj. 42. § (3) bekezdése szerint az igazgatási szerv, valamint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó foglalkoztatók és egyéb szervek nem társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölése mellett - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak. Ilyen felhatalmazást tartalmaz a végrehajtói megkeresésre vonatkozóan a Vht. 47. §-ának fent ismertetett rendelkezése. A Vht. e végrehajtói megkereséssel összefüggésben értelemszerűen nem írja elő, hogy az ez alapján történő adatszolgáltatásra kizárólag az érintett (az adós) írásbeli hozzájárulása esetén van lehetőség, hiszen az a végrehajtást kérő érdekeivel lenne ellentétes. Emellett alkalmas volna arra is, hogy az adós a hozzájárulásának megtagadásával a vele szemben folyó végrehajtási eljárás sikerét hiúsítsa meg, mely nyilvánvalóan ellentétes volna a végrehajtás, mint a követelések állami kényszer útján történő érvényesítésének komplex jogintézményével. A Vht. mint lex specialis tehát nem engedi érvényesülni a Tbj. 43. § (3) bekezdése szerinti (adatok továbbításának csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult) lex generalis-t. Emellett a Tbj. 42. § (4) bekezdése értelmében a bíróságok feladataik ellátása érdekében a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak. A Vht. 1. §-a pedig kimondja, hogy a bíróságok határozatait bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a Tbj. 43. § (3) bekezdésének megfogalmazása - tekintettel a támadott jogszabályi rendelkezéshez közvetlenül kapcsolódó szabályokra, a jogszabályi környezetre, valamint az eljárás kérelemre történő megindulására - elegendően pontos, így a jogalkalmazó szervek megfelelő tartalommal kitölthetik és alkalmazhatják. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.4. A Ptk. 327. § (3) bekezdésének megsemmisítését az indítványozó azért kéri, mert álláspontja szerint az elévülés a felet a tulajdonától akarata ellenére megfosztja, mely az Alkotmány 13. §-ába ütközik. A támadott rendelkezés egy eljárási szabályt fogalmaz meg, nevezetesen, ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen eljárási jellegű jogosultság és az Alkotmány tulajdonhoz való jogot megfogalmazó 13. § (1) bekezdése között értékelhető alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg, mely az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.) Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
3. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Debreceni Munkaügyi Bíróság 5.M.1065/2006/3. számú jogerős ítéletében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2008. december 2.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró