adozona.hu
426/B/2004. AB határozat
426/B/2004. AB határozat
A bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 6.§ a)pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 6. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendel et (a továbbiakban: Korm.r.) 1. § (5) bekezdésének azon rendelkezését tekinti alkotmányellenesnek, amely ...
426/B/2004. AB határozat
A bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 6.§ a)pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 6. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendel et (a továbbiakban: Korm.r.) 1. § (5) bekezdésének azon rendelkezését tekinti alkotmányellenesnek, amely szerint e rendelet alkalmazásánál bányavállalaton magyarországi bányavállalatot, továbbá az abból kivált (önállósult) gazdasági egységet kell érteni. Álláspontja szerint a Korm.r. támadott rendelkezése ellentétes nemzetközi egyezményt kihirdető törvényerejű rendelettel, valamint sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.Az indítványozó 1990-ben települt át Magyarországra Romániából és itt is bányászként dolgozott. Bányásznyugdíj megállapítására irányuló kérelmét elutasították a Korm. r. 6. § a) pontjára hivatkozással. Az indítványozó álláspontja szerint az általa támadott rendelkezés ellentétes a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a szociálpolitika terén történő együttműködésről Budapesten, az 1961. évi szeptember hó 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 5. törvényerejű rendelettel (a továbbiakban: Tvr.). Az egyezmény 4. Cikk (1) bekezdése alapján a nyugellátások és egyéb szolgáltatások nyújtásánál teljes egészében figyelembe kell venni a mindkét Szerződő Fél területén megszerzett és annak a Szerződő Félnek illetékes szervei által elismert szolgálati és ezzel egy tekintet alá eső időt, ahol azt megszerezte. Hivatkozik az indítványozó a Tvr. végrehajtására kiadott 8/1992. (VII. 7.) MüM rendelet (a továbbiakban: MüMr.) 7. § (5) bekezdésére is, amely szerint abban az esetben, ha a dolgozó a Román Népköztársaság területén a magyar jogszabályok szerinti korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, az igény elbírálásánál ezeket az időket is korkedvezményre jogosító időként kell számításba venni. Ugyanakkor jelzi az indítványozó, hogy korkedvezményének megállapításánál figyelembe vették az igazolt romániai munkaviszonyát.
Az indítvány benyújtását követően módosították a Korm. r.-et, az indítványt tekintve lényegében azonos tartalommal a rendelkezés a Korm.r. 6. § a) pontjában szerepel, ezért az Alkotmánybíróság - gyakorlatának megfelelően - ennek a vizsgálatát végezte el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."2. A Korm.r. indítvánnyal érintett rendelkezése: "6. § E rendelet alkalmazásában:
a) "bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet" kifejezésen magyarországi bányavállalatot, bányát, bányászati tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaságot, bányavállalkozót, továbbá az ezekből kivált (önállósult) gazdasági egységet,
b) "bányászati tevékenység", "bányászat", "bányavállalkozó" kifejezésen a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény fogalommeghatározását,
c) "bányaüzem" kifejezésen a 115/1993. (VIII. 12.) Korm. rendelet fogalommeghatározását
kell érteni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. A bányásznyugdíj sajátos ellátási forma. Az 1991-ben megalkotott Korm.r. célja a magyarországi bányaüzemek bezárásával összefüggésben a foglalkoztatási gondok enyhítése, a munkahelyüket elvesztő bányászok élethelyzetének a segítése volt. Az életkorra tekintet nélkül bányásznyugdíjra való jogosultságnak a Korm.r. több együttes feltételét állapította meg. Az egyik alapvető feltétel az, hogy bányásznyugdíjra az jogosult, aki saját jogú nyugellátásban - ideértve a korengedményes nyugdíjat és az előnyugdíjat is -, baleseti rokkantsági nyugdíjban nem részesül. További feltétel földalatti munkakörben szolgálati időként figyelembe vehető, a Korm.r.-ben meghatározott szolgálali idő, vagy legalább 5000 (mecseki uránbányászatban legalább 3000, illetőleg a mecseki szénbányászatban legalább 4000) műszak letöltése. A Korm.r. 5. § (1) bekezdése szerint a társadalombiztosítási nyugdíjhoz szükséges életkor betöltéséig terjedő időre a bányásznyugdíj összegét a központi költségvetés megtéríti, vagyis a bányásznyugdíj esetén nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett ellátásról van szó. Az indítványozó által hivatkozott Tvr. és MüMr. már nincs hatályban, amikor hatályban voltak, akkor sem vonatkoztak a bányásznyugdíjra, a társadalombiztosítási szolgáltatásokra terjedtek ki. A bányásznyugdíj azonban nem volt és az indítvány elbírálásakor sem társadalombiztosítási ellátás. Nem megalapozott tehát az az állítás, hogy a Korm.r. 6. § a) pontja ellentétes a hivatkozott Tvr.-rel, mivel a Korm.r. nem társadalombiztosítási jogviszonyt szabályozott.
2. Az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétesnek tartja, hogy a bányásznyugdíj csak a magyarországi bányavállalatnál teljesített feltételek esetén illeti meg a bányászt.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. (Összefoglalóan: 716/B/2005. AB határozat, ABK 2008. április, 625, 626.)
Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)
A bányásznyugdíj, mint sajátos ellátási forma szempontjából - figyelemmel a magyarországi bányavállatok helyzetéből következő rendeltetésére - azonos szabályozási körbe, azonos csoportba azok tartoznak, akik magyarországi bányavállalatok (bányászati tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaságok, bányavállalkozók, továbbá ezekbők kivált - önállósult - gazdasági egységek) bányászai voltak. Bányásznyugdíjra való jogosultságot az szerezhet, aki a Korm.r.-ben írt feltételeket magyarországi bányavállaltnál teljesítette. Következésképpen nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába Korm.r. 6. § a) pontja. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, mert az nem azonos szabályozási körbe tartozók közötti különbségtételre vonatkozik, s a különbségtételnek alkotmányos indoka van.
Budapest, 2008. november 17.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró