adozona.hu
520/B/2006. AB határozat
520/B/2006. AB határozat
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22.§ (5)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése második mondata alk...
520/B/2006. AB határozat
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22.§ (5)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 9.M. 3677/2005/7. számú ítéletével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybíróságtól két indítványozó kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.Egyik indítványozó a Tny. 22. §-át, tartalma szerint azonban csak az (5) bekezdését támadta. Álláspontja szerint az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. § (1) bekezdését, továbbá a szociális biztonsághoz való jogot tartalmazó 70/E. § (1) és (2) bekezdését sérti a nyugdíjalap számításának az a módja, hogy az 1988. január 1-je előtt hiányzó kereset, jövedelem esetén a minimálbért veszi számításba. Ha ezen időszakra béradatok nem állnak rendelkezésre, a gyakorlat "azt követeli meg, hogy a munkavállaló bizonyítsa, milyen béradatokkal rendelkezett. [...] Az ilyen törvényi elvárás alkotmánysértőnek tűnik, mivel egy, az állami kötelesség körébe tartozó intézkedést áthárít a munkavállalóra." Utalt arra is, hogy ez a szabályozás ellentétben áll az Alkotmánybíróság 63/1993. (XII. 2.) AB határozatában foglaltakkal.
A másik indítványozó alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata tárgyában meghozott 9.M. 3677/2005/7. számú ítéletével összefüggésben a Tny. 22. § (5) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítását, valamint annak a konkrét ügyben történő alkalmazhatósága kizárását kérte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 13. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a nyugdíjszámítás alapját támadó keresetét a bíróság jogerős ítéletével elutasította, mert jogszerűnek találta a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatát. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a felperes (indítványozó) részére előrehozott öregségi nyugdíj került megállapításra. Mivel 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig eltelt időszaknak legalább a felében nem volt igazolt keresete, jövedelme, továbbá az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak kereseti adatai sem álltak rendelkezésre - így nem volt alkalmazható a Tny. 22. § (1) és (4) bekezdésében, illetőleg az (5) bekezdés első fordulatában írt számítási mód -, a 22. § (5) bekezdésének második fordulatára figyelemmel a hiányzó időre a minimálbért kellett a nyugdíjalapnál figyelembe venni. A bíróság megállapította, hogy utóbbi időszakra a felperes által hivatkozott, a munkakönyvben a belépéskor, illetőleg kilépéskor feltüntetett bért nem lehetett az átlagkereset számításánál figyelembe venni, mert az nem tükrözi, hogy az adott keresetet milyen időszakon át érte el, míg az ügyben alkalmazandó, a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, 1999. március 31-én, Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi CXXIII. törvény 23. Cikkely (2) bekezdésében írt feltételek fennállásának hiányában a megelőző évben érvényes szakmai átlagkeresetet sem lehetett alapul venni.
Az indítványozó szerint a jogbiztonság, a szerzett jogok védelme azért sérült, mert az államnak felróhatóan, a társadalombiztosítási nyilvántartás hiányosságai következtében nem juthat a jövedelmének megfelelő nyugdíjhoz az az igénylő, aki nem tudja igazolni az 1988. január 1-je előtti keresetét, holott a járulék befizetése fejében az ellátásra várománya keletkezett. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 64/1993. (XII. 22.) AB határozatára (ABH 1993, 380.), illetőleg a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatára (ABH 1995, 193.) annak alátámasztására, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokra kiterjed a tulajdonvédelem, és mivel a nyugdíj "vásárolt jog," ha az nem aránylik a befizetett járulékhoz, a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi.
Az indítványozó a jogerős ítéletet 2006. október 4-én vette kézhez, beadványa 2006. december 1-jén érkezett az Alkotmánybírósághoz.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. A Tny. támadott rendelkezése:
"22. § (5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (7)-(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek."
III.
Az indítvány és az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság a Tny. 22. § - jelenlegi szövegével azonos - (5) bekezdésének alkotmányosságát a 734/B/2000. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1., ABH 2003, 1254.) és a 65/B/2002. AB határozatában (a továbbiakban: Abh2., ABH 2004, 1589.) már vizsgálta. Az Ügyrend 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás meg-szüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog"). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az Abhl.-ben az indítványozó azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy miután 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig volt jövedelme, a nyugdíjalapnál a Tny. 22. §-a ért elmében az ezen időszakban elért, és nem az 1988. január 1-jét megelőző, magasabb összegű jövedelmét vették alapul.
Az Abh2.-ben az alkotmányossági probléma az volt, hogy a külföldön szerzett jövedelmet a Tny. 22. §-a alapján nem vették figyelembe az indítványozó nyugdíja megállapításakor. Mivel a jelen ügyben az indítványokat más okból terjesztették elő, "ítélt dolog" nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítvány és alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatát végezte el.
2. Az indítványozó szerint diszkriminatív és a szociális biztonsághoz való jogot sérti, hogy az 1988. január 1-je előtti időszakra vonatkozó kereseti adatok hiányában a nyugdíjalap számítása minimálbér figyelembevételével történik. Ennek indokaként részben arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezés ugyanazon okból alkotmánysértő, mint a 63/1993. (XII. 2.) AB határozatban alkotmányellenesnek kimondott, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 44. § (4) bekezdésében foglalt nyugdíjalap számítási szabály. Eszerint abban az esetben, ha az igénylő 1988. január 1-jétől legalább 900 napra nem rendelkezett keresettel, a minimálbérrel számított keresettel kellett kiegészíteni a hiányzó napokat. A határozat érvelése szerint nem szakítható el és nem függetleníthető az 1988. január 1. előtt elért kereseti, valamint az ehhez kapcsolódó járulékszinttől az az igénylő, akinek 1988. január 1-je előtt is volt munkaviszonya akkor, ha 1988. január 1. óta nem volt 900 napi keresete. (ABH 1993, 369, 371.) Az e határozatban vizsgált szabályozást már a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1994. évi CIII. törvény 4. § (2) bekezdése megváltoztatta, és ha az igénylőnek 1988. január 1-jétől 1260 napnál rövidebb időre, vagy egyáltalán nem volt keresete, - főszabályként - lehetővé tette az 1988. január 1-je előtti keresetek figyelembevételét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben támadott rendelkezés - amely szerint, ha az 1988. január 1-jét követő időre az átlagszámítási időszak felére keresettel nem rendelkezik az igénylő, szintén a megelőző keresetek alapján rendeli a nyugdíjalapot számítani - nem hordoz azonos tartalmat a Tv.-ben foglalt és az Alkotmánybíróság által vizsgált szabállyal, ellenkezőleg, az átlagszámítási időszak hiányzó keresete esetén nem a minimálbért rendeli alkalmazni, hanem az 1988. január l-jét megelőző keresetet.
Az indítványozó a támadott rendelkezés alkotmányellenességét azzal is indokolta, hogy az igénylőt terheli a bizonyítás a hiányzó béradatok tekintetében, holott jogszabály ezek őrzésére nem kötelezi, ellenkezőleg, az az állam kötelessége. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. - és ezen bel ül a kifogásolt rendelkezés -nem szabályozza a keresetre vonatkozó bizonyítási terhet, azt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 14. § (11) bekezdése tartalmazza, amelyet az indítványozó nem támadott. Ezért a Tny. 22. § (5) bekezdése és az Alkotmány felhívott rendelkezései között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.]
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
3.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán elsőként azt vizsgálta, hogy az megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszt az Abtv.-ben meghatározott hatvan napos határidőn belül adták postára, így a panasz határidőben benyújtottnak minősül.
3.2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatánál több határozatában kimondta, hogy a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. [elsőként: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.]
Az Alkotmánybíróság a 189/D/2003. AB határozatában az ezzel összefüggő gyakorlatát az alábbiak szerint foglalta össze:
"Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, az az a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania. [26/1993. (II. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.]
A 26/1993. (II. 29.) AB határozat értelmében (ABH 1993, 196, 199.) járulékfizetéssel ellentételezett szolgáltatások alkotmányos védelem alatt állnak a társadalombiztosítás terén. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat szerint (ABH 1995, 188, 195-197.) a járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatása a tulajdoni alapjogi sérelem ismérvei szerint bű-álható el. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.] A szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály (ABH 1995, 188, 192.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében, ha járulékfizetéssel megalapozott időt szolgálati időnek egyáltalán nem ismernek el, szerzett szolgálati időt is figyelmen kívül hagyják olyan körülmények miatt, amelyek utóbb, és befolyásolhatatlan okból keletkeztek, akkor ez a szerzett jogok alkotmányellenes korlátozását jelenti [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.]." (ABH 2006, 1993, 1996-1997.)
A "szerzett jog" ebben az esetben a járulékfizetéssel szemben az öregség esetére történő ellátásra való jogosultság.
A Tny. 22. § (5) bekezdése az ellátás összegének számítási módját szabályozza. A nyugdíj alapjául a Tny. 22. §-ában megelölt időszakra eső kereset szolgál. A Tny.vhr.-nek az indítványozó ügyének elbírálása idején alkalmazandó 15. § (4) bekezdése írta elő, hogy a keresetre vonatkozó adatokat a munkáltató nyilvántartása alapján kiállított igazolással vagy a munkavállaló birtokában lévő egykorú okirattal kell igazolni. Ha e kötelezettségének nem tud eleget tenni az igénylő, az 1988. január 1-je előtti időszakra alkalmazható volt a minimálbér-számítására vonatkozó szabály. [Az 1987. december 31-e utáni, a társadalombiztosítási ellátásokhoz szükséges kereseti adatokat tartalmazó nyilvántartások megőrzésére a Tv. 1993. március l-jétől hatályos 120. § (2) bekezdése a munkáltatókat kötelezte.]
A Tny. 22 § (5) bekezdésének második mondata csak azt szabályozza, hogy ha egy adott időszakban - bármely okból - nincs adat az igénylő keresetének összegére, a minimálbér szolgál a nyugdíj alapjául. A szolgáltatásra jogosultság nem változott: a nyugdíjkorhatár elérésekor, a szükséges szolgálati idő esetén nyílik meg a nyugdíjjogosultság, a Tny. 22. §-ában megjelölt időszakban igazolt keresethez igazodó - a korábbi rendelkezésekhez képest kedvezőbb számítási mód alapján számított összegű - ellátásra, amelynek összege nem csökkent, és nem is került elvonásra, mert a támadott rendelkezés nem zárta ki a bizonyított keresetek beszámítását a nyugdíj alapjába. A Tny. támadott rendelkezése így nem vont el szerzett jogot, illetőleg nem hiúsította meg jogszabályi ígérvény bekövetkezését.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványról nem rendelkezett.
Budapest, 2008. november 11.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró