adozona.hu
27/B/2003. AB határozat
27/B/2003. AB határozat
Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 99.§ (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 99. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 95....
27/B/2003. AB határozat
Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 99.§ (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 99. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 95. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ktvm.) azon rendelkezését támadta, amely módosította az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasztv.) 5. számú mellékletét. Ezen túl megsemmisíteni kérte az Iasztv. 99. § (4) bekezdését is. Kérelme indokául előadta, hogy a támadott szabályok hátrányosan érintik az igazságügyi alkalmazottakat, mivel a korábbi bértábla helyett a munkáltatóval való közös megállapodásuk szabja meg alapilletményüket. Ez pedig nyilvánvalóan függvénye lesz a mindenkori költségvetési helyzetnek. Sérelmezte az indítványozó, hogy a fizikai alkalmazottak jogállását egyfajta kettősség jellemzi: illetménye a munkáltató döntésétől függ, érdekérvényesítési joga (kollektív szerződéskötés, üzemi tanács választása, sztrájkjog) azonban - igazságügyi alkalmazottként - korlátozott. A támadott törvényi rendelkezéseket az Alkotmány 4. §-ával, 8. §-ával, 70/B. és 70/C. §-ával tartotta ellentétesnek.2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az Iasztv. 99. § (4) bekezdését a 2007. évi XXXIII. törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja módosította. A módosítás szerint 2007. július 1-jével az Iasztv. 99. § (4) bekezdésében "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény" szövegrész helyébe "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)" szövegrész lépett. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el a vizsgálatot, ha a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.). Mivel a módosító rendelkezés pusztán rövidítést határozott meg, s nem érintette az indítványozó által kifogásolt alkotmányossági kérdést, az Alkotmánybíróság a hatályban lévő rendelkezésre folytatta le a vizsgálatot.
Az indítványozó támadta az Iasztv. 5. számú mellékletét módosító rendelkezést. A közelebbről meg nem jelölt rendelkezés a Ktvm. 95. § (2) bekezdése, amely hatályon kívül helyezte az Iasztv. 5. mellékletét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."
"70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.
(2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.
(3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
2. Az Iasztv. elbírálás idején hatályos támadott rendelkezése:
"99. § (4) A fizikai alkalmazott alapilletményét a felek közös megegyezésével a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján kell megállapítani azzal, hogy a 2001. június 30. napján járó alapilletmény nem csökkenthető."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó támadta az Iasztv. 5. számú mellékletét módosító rendelkezést. A közelebbről meg nem jelölt rendelkezés a Ktvm. 95. § (2) bekezdése, amely hatályon kívül helyezte az Iasztv. 5. mellékletét. Ezt a rendelkezést az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 492. pontja 2007. július 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a értelmében - főszabályként - csak hatályban levő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Mivel az indítvány nem tartozik ebbe a körbe, valamint az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette, ezért az Alkotmánybíróság a Ktvm. 95. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
2. Az indítványozó azért támadta az Iasztv. 99. § (4) bekezdését, mert úgy találta: az igazságügyi szervnél dolgozó fizikai alkalmazottak számára létbizonytalanságot okoz a bértábla megszüntetésével a béralku általános szabálya, vagyis hogy a felek közös megállapodása az irányadó a fizikai alkalmazott alapilletménye megállapításánál.
Sérelmezte azt is, hogy az igazságügyi fizikai alkalmazottak - annak ellenére, hogy a bérezés tekintetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartoznak - kollektív érdekérvényesítési joguk korlátozott. E körben nem jel ölt meg alkotmányellenesnek vélt jogszabályt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott törvényi rendelkezés tartalma szerint azt teszi lehetővé, hogy a felek kölcsönös, egybehangzó akarata határozza meg az igazságügyi fizikai alkalmazott alapilletményét, nem tartalmaz rendelkezést a kollektív érdekérvényesítés korlátozása vagy kizárása tekintetében. Az Alkotmány 4. §-ában foglalt képviseleti jog kapcsán az Alkotmánybíróság kifejtette: "[a]z Alkotmány 4. §-a semmilyen követelményt nem fogalmaz meg a szakszervezetek képviseleti jogának terjedelmével kapcsolatban. (...) A szakszervezeti jogok gyakorlását biztosító szabályok megalkotása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, így - az Alkotmány rendelkezéseinek tiszteletben tartásával - szabadon dönthet arról is, hogy a szakszervezeti érdekvédelem és képviselet ellátását milyen jogintézményeken keresztül teszi lehetővé." (61/B/2004. AB határozat, ABH 2004, 1803, 1806-1807.) Az érdekképviseleti szervek alakítására vonatkozó, Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésében meghatározott jogot a következőképpen értelmezte az Alkotmánybíróság: "A gazdasági és társadalmi érdekek védelmére létrehozott szervezetek működésének feltételeiről, feladatairól és formáiról az Alkotmány e rendelkezése kifejezett szabályt nem tartalmaz, így az érdekegyeztetés működésének pontosan meghatározott alkotmányossági kritériumai nincsenek." (655/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 604, 607.)
Önmagában az a rendelkezés, amely szerint az igazságügyi fizikai alkalmazottak a béralku hatálya alá kerülnek, nem áll érdemi alkotmányossági összefüggésben az érdekeik védelmére alakítható szervezetek érdekképviseleti jogával, illetőleg az érdekképviseleti szerv alakításának szabadságával, a sztrájkjogot garantáló alkotmányi rendelkezéssel. Miután az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 312, 343.], az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 4. és 70/C. §-a tekintetében érdemi összefüggés hiányában elutasította.
3. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdéseit és 70/B. §-át is felhívta a támadott jogszabállyal szemben. "[A]z alapilletménynek az Mt. szabályozása alá vonásával - tekintettel a jelenlegi gazdasági viszonyokra - a biztos megélhetésünk veszélyhelyzetbe került, szerzett jogainkat vont a el tőlünk a törvényalkotó az említett törvénymódosítással."
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 8. §-ával és 70/B. §-ával nem áll érdemi összefüggésben az indítványozó által felvetett, a szerzett jogok megvonásával kapcsolatos probléma, így az indítványt e tekintetben is elutasította.
4. További érvelése szerint az alkotmánysértés indoka, hogy a korábbi jogi helyzethez képest hátrányosabb helyzetbe kerülnek az igazságügyi fizikai alkalmazottak: az addig kiszámítható életpályamodell helyébe egy az általános szabályoknak megfelelő szabad béralku került, így sérül az Alkotmány 70/B. §-a.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-ának négy bekezdése négy különböző elvet határoz meg a munka világának alkotmányos alapjai körében. A munkához való jog és a foglalkozás szabad megválasztása kapcsán az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejtette: "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Ha nem lenne ez a jog nevesítve, az általános személyiségi jog sérelme alapján lehetne érvényesíteni. (...) A szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása. Ezek teljesítése azonban elvileg mindenkinek nyitva áll (ha nem, akkor a korlát objektív). Ezért a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál." (ABH 1994, 117, 121.) Az Iasztv. 99. § (4) bekezdése semmilyen szempontból nem korlátozza az állampolgárokat az igazságügyi alkalmazotti jogviszony választásában, hiszen mindössze azt fogalmazza meg, hogy az alapilletmény megállapítása közös megállapodással történik.
A munkához való jog negatív oldala szerint senki nem kényszeríthető bele olyan munkavégzésre irányuló jogviszonyba, amely saját elhatározásával ellentétes tartalmú. "Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alapjog pedig magába foglalja annak negatív oldalát is: alapjogot arra, hogy senki nem kényszeríthető olyan munkáltatóval munkaviszonyba, akivel munkaszerződést nem kötött és nem is kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar." (500/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 699, 701.)
Az Alkotmánybíróság ezek alapján a munkához való jog, illetőleg a foglalkozás szabad megválasztásához való jog tekintetében - érdemi alkotmányossági összefüggés hiányában - elutasította az indítványt.
5. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan megállapította: "A 70/B. § értelme ugyanis nem az, hogy bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kell kapnia (...) Ha az »egyenlő munkáért egyenlő bért« elve azt jelentené, hogy az alkalmazottnak alkotmányos joga van a vállalkozás gazdasági helyzetére, piaci pozíciójára tekintet nélkül azonos természetű munkáért azonos bérre, ez a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tételét sértené, eredményét tekintve pedig a piacgazdaságot tenné működésképtelenné. A különböző vállalkozások által fizetett eltérő bér a gazdasági versenynek ugyanis egyik fontos tényezője. Az Alkotmány 70/B. §-a ezért helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása." (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.) A közszférában dolgozókra vonatkozó eltérő szabályozás indokoltsága kapcsán megállapította az Alkotmánybíróság továbbá: "Az Mt. olyan »háttér jog-anyaggá« vált, amelynek alkalmazására a speciális törvény kifejezett rendelkezése alapján vagy törvény eltérő rendelkezésének hiányában kerülhet sor. Az egységes munkajogi szabályozásnak differenciált szabályozással való felváltása azért sem ütközik az Alkotmányban meghatározott diszkriminációs tilalomba, mert a munkát végzők (köztük a versenyszférában dolgozók, a köztisztviselők, a közalkalmazottak) a jogi szabályozás szempontjából nem alkotnak egyöntetű (homogén) csoportot, különösen nem a végzett munka ellenértékének meghatározása, nyilvánossága, teljesítésének módja tekintetében." (1196/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 806, 809.)
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) kapcsán az Alkotmánybíróság korábban vizsgálta azt, hogy sérti-e az Alkotmány 70/A. §-át a fizikai alkalmazottak jogviszonyának az Mt. hatálya alá helyezése. Az Alkotmánybíróság nem tekintette homogén csoportnak a köztisztviselőket és ügykezelőket az ugyanott dolgozó fizikai alkalmazottakkal. Az Alkotmánybíróság megállapította: "közszolgálati jogviszonyt már az ezen intézmény 1992-ben történt bevezetésekor három egymástól eltérő munkavállalói kör létesíthetett, akikre nézve az egyetlen közös ismérv az volt, hogy közigazgatási szervvel álltak jogviszonyban. Az, hogy mind a három csoportra vonatkozó munkajogi szabályozást a jogalkotó azonos törvénybe foglalta, önmagában nem jelenti a három jogalanyi kör homogenitását, és nem jelenti azt sem, hogy a jogalkotó a köztisztviselők, az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyának olyan egységes szabályozására törekedett volna, amelynek a megbontása alkotmányossági problémát vetne fel." (711/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1453, 1457.) Bár az idézett határozat a Ktv. szabályozását vizsgálta, az abban foglalt megállapítások megfelelően irányadóak a jelen ügyben is.
Igazságügyi alkalmazottak körébe az Iasztv. 2. § (2) bekezdés a)-f) pontjai szerint a következők tartoznak: a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár, a pártfogó felügyelő, az igazságügyi szakértő és a szakértőjelölt, a tisztviselő, az írnok és a fizikai dolgozó.
Az igazságügyi alkalmazottak eltérő feladatai tekintetében az Iasztv. a következőképpen rendelkezik. A bírósági titkár önálló hatáskörét törvény állapítja meg (Iasztv. 4. §), így például a Pp. 12/A. § (1) bekezdése szerint "Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni." De biztosít a bírósági titkár számára az eljárásra hatáskört a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 6. § (5) bekezdése, 45. § (4) bekezdése, 46. § (2) bekezdése stb.; továbbá a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 13. § (4) bekezdése, 73. § (8) bekezdése, 244/B. § (4) bekezdése stb. A bírósági titkár tehát a törvényben meghatározott keretekben a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységében közvetlenül működik közre.
A pártfogó felügyelő környezettanulmányt, pártfogó felügyelői véleményt készít, büntetőügyben közvetítői eljárást folytat le, szervezi és ellenőrzi a közérdekű munka végrehajtását, az egyéni pártfogó felügyelői terv szerint végrehajtja a pártfogó felügyeletet, pártfogói tevékenységet lát el a büntetés-végrehajtási intézetben, végzi az utógondozást, valamint ellátja a jogszabályban meghatározott más feladatait. (Iasztv. 4/A. §)
Az igazságügyi szakértő a feladatkörébe tartozó ügyekben a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelésére, továbbá megbízás alapján szakvéleményt ad. A szakértőjelölt az igazságügyi szakértői kinevezéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében - az igazságügyi szakértő szakmai felügyeletével - közreműködik a szakvélemény előkészítésében. [Iasztv. 5. § (1)-(2) bekez-dés]
Az Iasztv. 6. § (1) bekezdése szerint "Az igazságügyi szervnél - a 3-5. §-okban foglaltakon kívül - az érdemi és az ügydöntő feladatokat középfokú vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselők látják el. Tisztviselő a bírósági ügyintéző, a pártfogó felügyelői asszisztens, a végrehajtási ügyintéző, továbbá a fővárosi, megyei bírósági végrehajtó, végrehajtó-helyettes és a végrehajtó-jelölt is."
A bírósági ügyintéző felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő, aki a bíró feladatkörében eljárva - a bíró irányítása és felügyelete mellett - önálló felelősséggel intézi a jogszabály által hatáskörébe utalt feladatokat. [Iasztv. 6. § (2) bekezdés]
Végül az Iasztv. 7. § (1) bekezdése rendelkezik az írnokok és a fizikai alkalmazottak jogállásáról: "Az igazságügyi szerv működésével kapcsolatos ügyviteli és adminisztrációs feladatokat legalább középfokú végzettségű írnokok, az egyéb feladatokat szakmunkásként, betanított munkásként, illetve segédmunkásként fizikai alkalmazottak végzik."
Az igazságügyi alkalmazottak jogállását meghatározó törvényi rendelkezésekből kitűnik, hogy a fizikai alkalmazottak látnak el minden olyan feladatot, amely kívül esik az igazságszolgáltatás megvalósítását elősegítő érdemi, ügyintézési jellegű, ügyviteli vagy adminisztrációs feladatokon. Mivel feladataik kívül esnek az igazságszolgáltatás megvalósítását közvetlenül elősegítő érdemi vagy ahhoz szorosan kapcsolódó adminisztratív feladatokon, alkotmányos értelemben nem sorolhatók azonos, homogén csoportba a többi igazságügyi alkalmazott jogállásával. Mindezekből következik, hogy az igazságügyi szervnél dolgozó fizikai alkalmazottak pusztán amiatt, mert munkáltatójuk azonos a nem fizikai dolgozó igazságügyi alkalmazottakkal, nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozónak. Mivel az Alkotmány 70/B. §-a a diszkriminációtilalom speciális, a munka világára vonatkozó megfogalmazása, s mivel nem állapítható meg, hogy az indítványozó által sérelmezett különbségtétel homogén csoporton belül jelentkezett volna, az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés tekintetében elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselői és közalkalmazotti munka összemérhetősége kapcsán megállapította: "A köztisztviselői minőség míg egyrészt összemérhetővé teszi a köztisztviselőként végzett különböző foglalkozási ágakba tartozó munkatevékenységeket, másrészt el is választja az ugyanolyan foglalkozás körébe tartozó munkatevékenységeket aszerint, hogy a munkavégzés a közszolgálatban, a közalkalmazásban, vagy egyéb munkaviszony keretében történik. A szabályozás lényegéből következik, hogy ugyanolyan foglalkozás folytatása köztisztviselőként, vagy közalkalmazottként nem ugyan olyan minőséget eredményez, a két tevékenység eltérő minőségük folytán nem összemérhető. Az Alkotmány indítványozó által felhívott szabálya az összemérhető minőségű munkák tekintetében tűzi követelményként, hogy a jövedelemnek a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez kell igazodnia." (422/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 656, 657.) Mindezekből következik, hogy az indítványozó által támadott szabályozás a fizikai munkavégzést éppen jellegének megfelelően választotta le az igazságügyi alkalmazottak által végzett érdemi munkavégzés szabályzásáról és helyezte az általános szabályozás hatálya alá azzal, hogy szabad megállapodás tárgyává tette az alapilletmény mértékét. Csakúgy mint a köztisztviselők és a Ktv. hatálya alá eső fizikai alkalmazottak esetében, ugyanúgy nem mérhető ugyanis össze az igazságügyi szervnél dolgozó fizikai és nem fizikai dolgozók munkája, ahogyan azt az Alkotmánybíróság az 5. pontban kifejtette. Emiatt az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése tekintetében is elutasította az indítványt.
7. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott pihenéshez való joggal nem áll érdemi összefüggésben az indítványozó által támadott szabály. Miután az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 312, 343.], az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2008. október 21.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró