adozona.hu
1378/B/2007. AB határozat
1378/B/2007. AB határozat
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdés "(kereset)" szövegrésze, valamint a 41. § "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdés "(kereset)" szövegrésze, valamint a 41. § "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról...
1378/B/2007. AB határozat
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdés "(kereset)" szövegrésze, valamint a 41. § "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdés "(kereset)" szövegrésze, valamint a 41. § "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 40. § (1) bekezdése "(kereset)" szövegrésze, valamint a 41. § "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú, "minél hosszabb időre történő" megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságon. Álláspontja szerint a "törvényszakasz jelenlegi formájában a kereset jogszabályilag meg nem határozott, és így bizonytalan, nem egyértelmű alkalmazása miatt" az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett normavilágosság követelményébe ütközik, a zárójelek alkalmazásával használt kereset megjelölésről ugyanis nem lehet eldönteni, hogy a munkabér és az illetmény együttes, összefoglaló megnevezésére szolgál, vagy önálló járulékalap-típus meghatározására szánta a jogalkotó. Hivatkozott arra, hogy a kereset sem az Flt., sem más munkajogi szabályok, illetve egyéb jogforrások fogalommeghatározásai között nem szerepel (szemben a munkabér és az illetmény fogalmával), ezért a munkáltatók és egyes jogalkalmazók hibás, téves gyakorlatot követve a KSH által 2003-ban kiadott "Útmutató a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz" című, még csak az állami irányítás egyéb jogi eszközének sem minősülő módszertani útmutatót alkalmazzák a munkavállalói és a munkaadói járulék alapjának meghatározása során. Utalt arra, hogy a kereset bizonytalan fogalmával szemben a Ktv. pontos meghatározást ad az illetmény fogalmára nézve, az e körbe nem tartozó (pénz)jutalom, mint egyéb juttatás után ezért nem kell járulékot fizetni, a kereset téves, statisztikai módszertani jellegű meghatározását alkalmazó munkáltató azonban levonja a járulékot. Kiegészített indítványában az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a keresetet tévesen meghatározó "Útmutatót" a munkáltatók és egyes jogalkalmazó közigazgatási szervek (Szociális és Családügyi Minisztérium Munkaerő-piaci Főosztály 31787/993014.; APEH 1999/145. Adózási kérdés; APEH Adónemek Főosztálya 1222476138/1999.; AEÉ 1999/11.; Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Magyar Államkincstár) is alkalmazzák, amely gyakorlat az alkotmányellenes informális jogértelmezés tipikus esete, ennek oka pedig a kereset pontos, egyértelmű jogszabályi fogalmának hiánya. Az informális jogértelmezésre lehetőséget adó anomália következtében - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § b) és c) pontja, valamint a 4. § c) pontja garanciális előírásainak megsértésén keresztül - sérül az Alkotmány 7. § (2) bekezdése, valamint az Alkotmány 8. § (2) bekezdése is, mert alapvető kötelezettségre, ez esetben az Alkotmány 70/I. §-a szerinti közteherviselési kötelezettségre vonatkozó szabályt csak törvény írhatna elő.II.
Az indítványok elbírálása során figyelembe vett jogszabályok:1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
2. Az Flt. rendelkezései:
"40. § (1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás (kivéve az Szja tv. 69. § (10) bekezdése szerinti reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatást), étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni."
"41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már foglalkozott az Flt.-ben szabályozott munkaadói és munkavállalói járulékfizetéssel kapcsolatos kérdésekkel. Ennek során rámutatott, hogy a munkaadói és munkavállalói járulékfizetés kötelezettsége olyan közteher, amely a Munkaerőpiaci Alap - mint elkülönített állami pénzalap - egyik bevételi forrása, amely a foglalkoztatáspolitikai célok fedezetét biztosítja (20/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 705, 707.) Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy az Flt. 40. § (1) bekezdésében és 41. §-ában szereplő "(kereset)" szövegrészek alapján megvalósul-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság és az abból származó normavilágosság követelményének sérelme.
Az Alkotmánybíróság a normavilágosság alkotmányos követelményét a jogbiztonságból, mint a jogállamiság egyik fontos alapértékéből vezeti le. Az Alkotmánybíróság több korai határozatában foglalkozott a jogszabályok normatartalmával kapcsolatos alkotmányos elvárásokkal. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon" (ABH 1992, 135, 142.). Több határozat rögzítette azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.]. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673-674.). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére tekintettel - alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.; 219/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1488, 1492.].
2. Az Flt. jelen indítvánnyal érintett rendelkezései a munkaadói és a munkavállalói járulékfizetés alapjául szolgáló kifizetések jogcímeit és a járulékfizetési kötelezettség mértékét határozzák meg. Az Flt. 40. § (1) bekezdése a munkaadó által a munkavállaló részére a munkaviszony alapján kifizetett és elszámolt különböző pénzbeli és természetbeni javadalmazások, juttatások után 3 százalék munkaadói járulék megfizetésének kötelezettségét írja elő a munkáltató számára, a járulékköteles kifizetések között felsorolva a munkabért, illetményt (keresetet) is. E szabály külön nevesíti a munkabér, illetmény körébe nem sorolható, jellemzően a munkateljesítésen túl más tényezőkhöz (jogviszonyok megszűnéséhez, hosszabb időn át történő fennállásához) kötődő, illetve szociális, jóléti célú juttatásokat, kifizetéseket, amelyek járulékfizetési kötelezettséget keletkeztetnek. A 41. § a munkavállaló számára 1,5 százalékos mértékű járulékfizetési kötelezettséget állapít meg a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) után, meghatározva azt az alanyi kört is, amelyet nem terhel fizetési kötelezettség. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy a törvényhozó a "bruttó munkabér, illetmény" után következő, zárójelbe tett "kereset" fogalmat a tágabb értelemben vett munkajogviszonyokban teljesített munkavégzés ellenében járó bérjuttatások összefoglaló elnevezésére használja, amely jogviszonyok az Flt. 58. § (5) bekezdése alkalmazásával, az e jogviszonyok alapján munkabér, illetmény jogcímeken járó, illetve teljesített kifizetések pedig a munkajogviszonyokat szabályozó jogszabályok alapján beazonosíthatók. A fentiek alapján nem ad okot a támadott szabályok "(kereset)" szövegrésze jogbiztonságot sértő voltának megállapítására, hogy az Flt., vagy akár más jogszabály nem sorolja fel tételesen azokat a kifizetéseket, amelyeket az Flt. vizsgált rendelkezései a kereset fogalma alá vonnak. Az Alkotmánybíróság emlékeztet a 219/B/2002. AB határozatában foglaltakra, amelyben rögzítette: "A jogbiztonság elvéből (...) nem fakad követelmény arra, hogy a jogszabályok a jogosultságok, kötelezettségek meghatározása (...) során taxatív vagy példálózó felsorolást tartalmazzanak" (ABH 2003, 1488, 1492.). Az Flt. támadott szabályaiban foglalt járulékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló kifizetési jogcímek - jogalkalmazói jogszabály-értelmezés során - a jogbiztonság követelményét kielégítő egyértelműséggel meghatározhatók, ezért az Alkotmánybíróság az Flt. 40. § (1) bekezdésének és a 41. §-ának "(kereset)" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az Flt. támadott szövegrészei alkotmányellenessége, illetve a kereset fogalmának jogszabályi meghatározatlansága körében hivatkozott a munkaadóknak és más jogalkalmazó szerveknek a KSH ált al kiadott "Útmutató a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz" című módszertani útmutató alkalmazásával kapcsolatos téves, hibás joggyakorlatára, "az alkotmányellenes informális jogértelmezésre lehetőséget adó anomália következtében" - a Jat. megsértésén keresztül - az Alkotmány 7. § (2) bekezdése, továbbá a 8. § (2) bekezdés sérelmére. Az indítványozó az álláspontja szerint informális jogértelmezést tartalmazó aktusok alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványt nem terjesztett elő, a fent megjelölt problémák pedig az Flt. támadott szabályai tartalmával összefüggésben nem vizsgálhatók. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Flt. 40. § (1) bekezdésének és 41. §-ának "(kereset)" szövegrészei az indítványozó által felhozottak alapján nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és 8. § (2) bekezdésével, ezért az indítványt - állandó gyakorlatának megfelelően [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456, 460.] - elutasította.
Budapest, 2008. szeptember 2.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró