adozona.hu
897/E/2004. AB határozat
897/E/2004. AB határozat
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel összefüggésben, mert a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kiszámítására, valamint a szakszervezeti reprezentativitás megállapítására vonatkozó szabályok körében a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a szakszervezetnek milyen módon kell igazolnia taglétszámát
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság elutasítja a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított - azon indítványt, amely azt kifogásolta, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kiszámítására, valamint...
897/E/2004. AB határozat
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel összefüggésben, mert a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kiszámítására, valamint a szakszervezeti reprezentativitás megállapítására vonatkozó szabályok körében a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a szakszervezetnek milyen módon kell igazolnia taglétszámát
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított - azon indítványt, amely azt kifogásolta, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kiszámítására, valamint a szakszervezeti reprezentativitás megállapítására vonatkozó szabályok körében a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a szakszervezetnek milyen módon kell igazolnia taglétszámát.Indokolás
I.
Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel (a továbbiakban: Mt.) kapcsolatban mulasztás megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő. Kifejtette, hogy az Mt. 25. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani, e kedvezmény mértéke pedig az adott munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tagok létszámától függ. Ahhoz, hogy a munkáltató eleget tudjon tenni e kötelezettségének - érvel az indítványozó - feltétlenül ismernie kell a vele munkaviszonyban, az adott szakszervezettel pedig tagsági viszonyban álló munkavállalók pontos számát. Rámutat az indítványozó, hogy a szakszervezeti tagok létszámának ezen kívül az Mt. 25. § (4) bekezdésében meghatározott, a szakszervezet tagai részére járó rendkívüli fizetett szabadság vonatkozásában, illetve a 29. § (2) bekezdése alapján a szakszervezet reprezentativitásának meghatározásánál is szerepe van.Az Mt. 26. § (1) bekezdése - az indítványozó szerint helyesen - rögzíti, hogy a munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék. Kifogásolhatónak azt tartja e körben, hogy a törvény a szakszervezeti taglétszám megismerésének "jogszerű módját, lehetőségeit" viszont nem tartalmazza. A szabályozás hiánya álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek minősül.
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére (amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg) és leszögezte, hogy "nem vitásan ilyen alapvető jog a munkaviszony és az egyesülési jog". Megjelölte emellett az Alkotmány 9. §-át, amely "rendelkezik a tulajdon védelméről és a vállalkozás jogáról". Indokait kifejtve az alkotmányellenességet abban látja, hogy a szabályozatlanság veszélyezteti, illetve sérti a munkáltatók jogos gazdasági érdekeit, "kontrollálatlan pénzkiáramlást" eredményezhet, megteremti ezen kívül a joggal való visszaélés lehetőségét, jogbizonytalanságot okoz, és alkalmas arra is, hogy csorbítsa a szakszervezet törvényes jogait.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni."
2. Az Mt. érintett rendelkezései: "25. § (1) A munkáltató köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani.
(2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen - eltérő megállapodás hiányában - minden három, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi két óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni.
(3) A munkaidő-kedvezmény tartamára a tisztségviselőt távolléti díj illeti meg.
(4) A szakszervezet tagjai részére összesen - a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára - a munkáltató köteles előzetes egyeztetés alapján minden tíz, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után évente egy nap rendkívüli fizetett szabadságot biztosítani. A szabadság igénybe vehető mértékét a szakszervezet határozza meg. A szabadság igénybevétele előtt a munkáltatót legalább harminc nappal értesíteni kell.
(5) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot, de legfeljebb a munkaidő-kedvezmény felét a munkáltató köteles pénzben megváltani. A munkáltató a pénzbeli megváltás összegét az érintett szakszervezeti tisztségviselők átlagos, előző naptári évi átlagkeresete alapján állapítja meg, és havonta utólag - bruttó összegben - fizeti ki a szakszervezet részére. Ezt a pénzösszeget a szakszervezet csak az érdekvédelmi tevékenységével összefüggő célra használhatja fel."
"26. § (1) A munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék."
"29. § (1) A 23. §-ban biztosított jog a munkáltatónál reprezentatívnak minősülő szakszervezetet illeti meg. A reprezentatívnak nem minősülő szakszervezetet is megilleti a 23. § szerinti kifogás joga, ha a munkáltatói intézkedés (mulasztás) jogszabályban foglalt rendelkezést sért.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek jelöltjei az üzemi tanács választáson a leadott szavazatok legalább tíz százalékát megszerzik. Ha a munkáltatónál több üzemi tanácsot választanak, a reprezentativitás meghatározásakor az egyes üzemi tanács választásokon elért eredményeket össze kell számítani. Reprezentatívnak kell tekinteni azt a szakszervezetet is, amelynek a munkáltató azonos foglalkozási csoporthoz (szakmához) tartozó munkavállalóinak legalább kétharmada a tagja."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy mondja ki: a jogalkotó mulasztott, amikor nem rögzítette az Mt.-ben, hogy a szakszervezeteknek hogyan kell taglétszámukat hitelt érdemlő módon igazolniuk az érintett munkáltatók felé.
Az indítványozó megemlítette az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 9. §-át, továbbá az egyesülési jogot, azt azonban, hogy e rendelkezések milyen összefüggésben állnak mulasztás megállapítása iránti kérelmével, nem indokolta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. E feltételnek az indítvány ezen része nem tett eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy érdemi elbírálásra az indítványozónak kizárólag a jogbiztonság sérelmére [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] történő hivatkozása alkalmas, és eljárását e tekintetben folytatta le.
2. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. "E törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek - a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek - együttesen kell fennállnia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotói feladat elmulasztása akkor állapítható meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból szükségszerűen következik a jogszabály megalkotásának kényszere. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles tehát eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott - következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezése nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi." [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.]
Az Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen jogszabály nincs, hanem akkor is, ha az adott kérdésben van ugyan szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik. Az Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy abban az esetben is sor kerülhet alkotmányellenes mulasztás megállapítására, ha a jogalkotó az Alkotmányból, illetve egyéb jogszabályból származó jogalkotói feladatát teljesítette, ennek során azonban olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.]. A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell, hogy alapuljon [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]. Pusztán valamely jogi szabályozást igénylő kérdés szabályozásának elmulasztása nem minősül mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.].
3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány fenn áll-e.
Megállapította egyrészt, hogy az indítványozó által hiányolt, a szakszervezeti taglétszám igazolására vonatkozó szabályt az Mt. valóban nem tartalmaz. Bár van más jogszabály, jelesül a 48/2005. (III. 23.) Korm. rendelet, amely - a munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitásának megállapítása érdekében - a kérdéssel foglalkozik, e rendelet azonban csak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetekre vonatkozik.
Mivel tehát sem az Mt., sem más jogszabály nem nyújt általános jellegű eligazítást az indítványozó által felvetett kérdésben, megállapítható, hogy a szabályozási hiány fennáll.
4. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a fennálló helyzet alkotmányellenes jogalkotói mulasztásnak minősül-e: a szabályozási hiány következtében sérül-e az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezés, a jogállamiságból levezetett jogbiztonsághoz való jog.
Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában kimondta, hogy a jogállam alapvető és nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Ehhez kapcsolódóan elsőként a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában fejtette ki, hogy a jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre-láthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.)
A munkáltatónak a szakszervezeti tisztségviselőnek járó munkaidő-kedvezmény (illetve bizonyos esetekben a szakszervezeti reprezentativitás) megállapítása során elkerülhetetlenül tisztáznia kell a szakszervezet létszámát. Az Mt. 26. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék. A szakszervezeti hovatartozásról információt nyújthat ugyan, ha a munkáltató vonja le a szakszervezeti tagdíjat, a pontos szakszervezeti taglétszámot azonban ennek alapján sem lehet megállapítani, a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény alapján ugyanis a munkáltató a munkavállalók munkabéréből szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíjat csak a munkavállaló írásbeli kérelmére vonhat le. Mindezek alapján a munkáltató a taglétszámra vonatkozó információkat lényegében kizárólag a szakszervezetektől kaphatja meg. Mivel a szakszervezeti taglétszám igazolásának problémáját jogszabály nem rendezi, a munkáltató és az érintett szakszervezet között adott esetben okozhat konfliktust az a kérdés, hogy a szakszervezetnek milyen módon kell igazolnia taglétszámát, illetve a munkáltató a taglétszám igazolásának milyen módját köteles elfogadni. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja azonban megegyezni, hogy a felek viszonyára a taglétszám-igazolás kérdésével kapcsolatban is irányadó az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt követelmény, amely szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelő együttműködés körébe beletartozik, hogy a munkáltató és a szakszervezet a taglétszám-igazolás számukra elfogadható módjában megegyezzenek. Az igazolás részletes szabályait a felek - amennyiben szükségesnek tartják - kollektív szerződésben is rögzíthetik. Az esetleges jogviták eldöntésére egyebekben az Mt. szabályai irányadók.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy lehetne jogszabályban rendelkezni a taglétszám-igazolás módjáról, mindazonáltal ennek hiánya sem konkrét jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotási kötelezettség elmulasztását, sem alkotmányos alapjog sérelmét eredményező szabályozási hiányosságot nem jelent.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2008. szeptember 23.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró