adozona.hu
973/B/2004. AB határozat
973/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontja, valamint 4. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 1...
973/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontja, valamint 4. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontja, valamint 4. § (1) és (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe ütközés miatti alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 7. § (5) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontja, 4. § (1) és (2) bekezdése, 7. § (5) bekezdése, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 190/1999. (XII. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyr.) 7. § (4) és (5) bekezdése, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról szóló 248/2002. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rmód.) 2. §-a alkotmányellenességének megállapítását és hatálybalépésük napjával történő megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az R., az Nyr. és az Rmód. fenti szabályai ellentétben állnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 54. § (1) és (2) bekezdésével és 70/A. § (1) és (2) bekezdésével, az R.-nek a 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontjában foglalt szabálya pedig az Alkotmány 17. §-ával is.Az indítványozó előadta, hogy házastársa 1956-os Emlékérem, ő maga pedig 1956-os Emléklap kitüntetés alapján - rokkantsági nyugdíj, illetve öregségi nyugdíj mellett - az R. szerinti nemzeti helytállásért pótlékban részesülnek. A nyugellátásban részesülők közötti, a forradalom alatt és miatt hátrányos helyzetbe kerültek javára alkalmazandó "megérdemelt és szükséges" különbséget hiányolva sérelmezte, hogy az Nyr.-rel és Rmód.-dal módosított R. szerinti pótlék a jogintézmény céljával ellentétesen került korlátozásra azáltal, hogy "az arra elvileg jogosultak egy része nem kapja meg teljes összegében, csak annak egy részét", illetve, hogy "a jogosultak bizonyos körének járó nyugdíj összege nem emelhető ugyanúgy, mint azoké, akik nem részesülnek (...) nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékban". Az indítványozó méltánytalannak, az emberi méltóságot sértőnek tartja, hogy a támadott szabályozás az öregségi, rokkantsági nyugdíj összegétől függően állapítja meg a politikai okok miatt törvénytelenül meghurcolt, joghátránnyal sújtott, mára idős emberek részére juttatandó díj összegét. Meggyőződése szerint a demokratikus jogállamnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányos, valamint erkölcsi kötelezettsége is, hogy a haladó mozgalmak, népfelkelések, forradalmak vezetői, résztvevői számára korlátozás nélküli, kiemelt anyagi elismerést nyújtson. Az indítványozó - vitatva az R. különböző rendelkezései alkotmányossága tárgyában hozott 815/E/1997. AB határozatban foglalt megállapításokat - diszkriminatívnak ítéli, hogy a jogalkotó a pótlékot a nyugdíj mértékéhez igazodó juttatásként szabályozta, mivel ennek alapján a jogosultak egy része maradéktalanul, más része - annak ellenére, hogy jogosult lenne nyugdíjra és pótlékra is - nem, vagy nem teljes összegben juthat hozzá a pótlékhoz. Az indítványozó azzal is érvelt, hogy a pótlék folyósítására jogosultak homogén csoportján belüli ésszerűtlen, indokolatlan különbségtétel valósul meg azáltal, hogy a pótlék a nyugellátás összegéhez kötött, így pár száz vagy pár ezer forinton múlhat, hogy azt a jogosultak teljes, vagy csökkentett összegben kapják, illetve egyáltalán megkaphatják-e. Az indítványozó szerint a támadott szabályok hatályban léte és alkalmazhatósága - a fenti érvek alapján, a pótléknak és a nyugellátásnak méltánytalanul alacsony összegben való megállapíthatósága miatt - megvalósítja a megalázó bánásmódot is.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az R. 2. § (1) bekezdése da) és dc) pontjait, valamint a 4. § (1) és (2) bekezdéseit többször, legutóbb a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 351/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés a)-c) pontjaiban és (4) bekezdésében módosította a jogalkotó, amelynek alapján a támadott rendelkezésekben szereplő összeghatárok 2008. január 1-jétől 135 800 Ft-ban, illetve 67 900 Ft-ban kerültek meghatározásra. Mivel ez a módosítás az indítványban felvetett problémákat nem érintette, az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.)- az elbíráláskor hatályos szabályok tekintetében folytatta le a vizsgálatot. Az Alkotmánybíróság észlelte továbbá, hogy az Nyr. és az Rmód. támadott rendelkezései már nem tekinthetők hatályban lévőnek. Az Nyr. 7. § (4) bekezdése - beépülve az R. támadott rendelkezéseibe - az R.-ben szereplő összeghatárokat módosította 2000. január 1-jei hatállyal, az Nyr. 7. § (5) bekezdése pedig a már megállapított pótlékok emelésének végrehajtásáról rendelkezett [a (4) bekezdésben írt összeghatárok alapulvételével rendelte el azzal, hogy az emelést a nyugellátások és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 2000. január 1-jétől megemelt összegeinek figyelembevételével kell elvégezni]. Az Rmód. 2. §-a, amely 2003. január 1-jétől módosította a korábbi összeghatárokat, szintén beépült az R. 4. § (1) és (2) bekezdésébe. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó az e rendelkezésekben foglalt összeghatárokat évente újraszabályozta (emelte), s alkalmazásukra már nem kerülhet sor, e rendelkezések, bár formális hatályon kívül helyezésükre a mai napig nem került sor, nem tekinthetők hatályban lévőknek. Az indítványból kitűnően az indítványozó e szabályokat az R.-ben szereplő szabályokban foglaltakkal azonos okok miatt, azokkal egyező tartalmukban tartja alkotmánysértőnek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. támadott rendelkezéseire folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
II.
Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. Az R. rendelkezései:
"2. § (1) A pótlékra az a személy jogosult, aki
da) nyugellátása, illetve rendszeres szociális ellátása együtt a 135 800 Ft-ot nem éri el, vagy
dc) nyugellátásban nem részesül, és rendszeres szociális ellátása a 135 800 Ft-ot nem éri el.
4. § (1) A kitüntetésben részesült személy pótlékát határozatlan időtartamra kell megállapítani úgy, hogy havi nyugellátása, rendszeres szociális ellátása és a pótlék együttes összege a megállapításkor érje el a havi 135 800 Ft-ot, azonban a megállapított pótlék összege 500 Ft-nál kevesebb nem lehet. A 2. § (1) bekezdésének db) pontja szerinti esetben a pótlék összege 135 800 Ft.
(2) A 3. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a pótlék az (1) bekezdés alapján kerül megállapításra azzal, hogy a pótlék összege a havi 67 900 Ft-ot nem haladhatja meg."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az R. 2. § (1) bekezdése a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékra való jogosultság ún. konjunktív feltételeit szabályozza. Ezek közül az indítványozó azokat támadta, amelyek a nyugellátás és a rendszeres szociális ellátás együttes összegétől [da) pont], nyugellátásban nem részesülők számára a rendszeres szociális ellátás összegétől [dc) pont] függően jogosítják a pótlékra az 1. §-ban felsorolt kitüntetésekben részesült személyeket. Az R. 4. § (1) és (2) bekezdése a havi nyugellátásban, rendszeres szociális ellátásban részesülők pótlékának összegét az ellátások összegének figyelembevételével rendeli meghatározni úgy, hogy az érintettek ellátása a pótlékkal való összeszámítás után érje el az R.-ben meghatározott összeget. Az indítványozó a fenti rendelkezésekkel kapcsolatban egységesen a pótlék kiegészítő jellegét sérelmezte. Indítványát az Alkotmánybíróság 815/E/1997. AB határozatának (ABH, 2001, 920.; a továbbiakban: Abh.) ismeretében, részben az abban már elbírált problémával (az alkotmánysértő megkülönböztetés tilalmába ütközés) összefüggésben, továbbá más alkotmányi rendelkezések sérelme miatt terjesztette elő, és kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a fenti határozatában tett megállapításait. Az Alkotmánybíróság azonban nem talált a jogosultság kifogásolt feltételeinek és összege számításának megítélésével kapcsolatos olyan új szempontot vagy körülményt, amely indokolttá tenné, hogy az Abh. meghozatala során tett megállapításaitól, az ott vizsgált kérdések tekintetében a szabályozás alkotmányosságát megállapító döntésétől eltérjen.
2. Az Alkotmánybíróság által az Abh.-ban elbírált ügyben több indítványozó tartotta diszkriminatívnak az R. 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontjait, valamint a 4. § (1) és (2) bekezdését amiatt, hogy a jogalkotó nem határozott összegű pótlékot állapított meg, hanem a nyugellátás és a rendszeres szociális ellátás együttes összegét rendelte meghatározott összegre kiegészíteni, amelynek alapján az azonos kitüntetésben részesülők pótléka különböző összegű lehet, illetve egyesek nem is válhatnak arra jogosulttá. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság nem ítélte az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését sértőnek azt, hogy a jogalkotó a különböző jogcímen folyósított nyugellátások és a szociális ellátások "összevonásával" ezek együttes összegét egészíti ki egy évente változó, meghatározott összegre, amelynek alapján a kitüntetések valamelyikében részesült személyeket rászorultságuktól függően más-más összegű pótlék illetheti meg. "A szociális jellegű ex gratia ellátások jogosultsági feltételeinek meghatározásánál nem ütközik a diszkrimináció tilalmába az, ha a jogalkotó a rászorultsághoz - azaz meghatározott jövedelmi szinthez -köti az ellátást. Az Alkotmány sem a diszkrimináció tilalmára tekintettel, sem a szociális biztonsághoz való jog körében nem tartalmaz olyan követelményt, hogy az eltérő jövedelmi helyzetű személyeknek ugyanolyan mértékű ellátásokban kellene részesülniük." (ABH 2001, 920, 932.)
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolognak" minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon §-ára, illetőleg alkotmányos elvére, és ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által az R. 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontjainak, valamint a 4. § (1) és (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe ütközésével összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma részben megegyezik azzal, amit az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már elbírált, a támadott rendelkezés tekintetében így res iudicata esete áll fenn, ezért az indítvány e része tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást - az érdemi vizsgálatot mellőzve - megszüntette.
3. Az indítványozó a diszkriminációtilalom megsértését a nyugellátásban részesülők közötti, "a forradalom alatt és miatt hátrányos helyzetbe kerültek javára" szóló "megérdemelt és szükséges" különbségtétel, a kitüntetésük alapján pótlékra jogosult nyugdíjasok pozitív diszkriminációjának hiánya miatt is állította. E kifogásból kitűnően az indítványozó tartalmilag az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerinti intézkedés megtételére kéri kötelezni a jogalkotót. Mivel az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Alkotmány 70/A. §-ával kapcsolatos ezen alkotmányos összefüggésére nem folytatott vizsgálatot, e kérdésben az indítvány érdemi elbírálásának van helye.
A nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék jogi jellegét tekintve olyan juttatás, amelyet a jogalkotó az R. 1. §-ában felsorolt kitüntetésekkel rendelkező személyek számára lényegében rászorultsági alapon, évi rendszerességgel emelt fix összeg meghatározásával, havonkénti folyósítással biztosított úgy, hogy arra a nyugellátásokban, rendszeres szociális ellátásokban (a továbbiakban: nyugellátás) részesülőket kiegészítő jelleggel jogosította. E szabályozási mód következményeként a pótlékra való jogosultság egyéb feltételeivel rendelkező nyugdíjasok közül - a részükre folyósított nyugdíj mértéke függvényében - egyesek magasabb, mások alacsonyabb összegű pótlékban részesülnek, és vannak olyan nyugdíjasok is, akik a pótlékra nem jogosultak, mert nyugellátásuk eléri, vagy meghaladja az R.-ben meghatározott összeget. A fentiekből láthatóan a nyugellátások összegétől függő, a jogosultak számára egyenlőtlen elosztást eredményező szabályozási megoldással a jogalkotó végeredményében azt kívánta elérni, hogy az R. 2. § a)-d) pontjaiban meghatározott személyi kör egységesen azonos összegű havi ellátásban (nem pedig azonos összegű pótlékban) részesüljön. Az indítványozó olyan szabályozást tartana alkotmányosnak, amely szerint a pótlék R.-ben meghatározott összegére való jogosultság a nyugdíjellátásban részesülők számára a nyugellátás összegétől függetlenül kerülne megállapításra.
Az Alkotmánybíróság irányadónak tekinti az alábbi határozataiban kifejtett álláspontját. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette: "Az indítvánnyal érintett pótlék ex gratia juttatás, amely egy meghatározott személyi kör számára megállapított, szociális jellegű ellátásként jelenik meg. Célja ugyanis az, hogy a kitüntetések valamelyikében részesült személyek számára elfogadható életkörülményeket biztosítson." Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság - idézve az 1/1995. (II. 8.) AB határozatban (ABH 1995, 31.), valamint a 16/1991. (IV. 4.) AB határozatban (ABH 1991, 58.) foglaltakat is - megállapította: nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ha a "kárpótlás kizárólag az állam szuverén elhatározásán múlik, akkor a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy. (...) Ha a jogalkotó nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek."
"Az Alkotmánybíróság az ún. pozitív diszkriminációt megalapozó 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában (ABH 1990, 48-49.) csak a pozitív diszkrimináció alkotmányos lehetősége kérdésében foglalt állást. E lehetőségből az alkalmazás alkotmányos kényszere nem következik. A tételesen meghatározott pozitív diszkriminációra senkinek sincs alkotmányos joga, annak alkalmazása a törvényhozó szabadságába tartozik." (1067/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 446, 448.) Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az esélyegyenlőség előmozdításának alkotmányjogi alapjait teremti meg azzal, hogy kimondja: "[a] Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti". Ezt az alkotmányi rendelkezést az Alkotmánybíróság az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló állami cselekvés alapjának tekinti. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően kimondta, hogy "[a]z Alkotmány a pozitív diszkriminációt, mint az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseket, a 70/A. § (3) bekezdésében állami feladatként határozza meg. Ebből egyértelműen következik, hogy a pozitív diszkrimináció valamely meghatározott formájára alanyi jogként hivatkozni nem lehet, arra alkotmányosan követelés vagy igény nem alapítható." [650/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 660, 661.] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontjainak, valamint 4. § (1) és (2) bekezdésének a nyugdíjasok közötti pozitív diszkrimináció alkalmazásának hiánya miatti alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a vizsgálni kért szabályok a nyugellátások mértékére, összegük emelésére vonatkozó rendelkezéseket nem tartalmaznak, ezért az indítványozó által felvetett problémák e szabályok tartalmával összefüggésben nem vizsgálhatók.
4. Az indítványozó a támadott szabályokat ellentétesnek tartja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az Alkotmány 54. § (1) és (2) bekezdésével, az R. 2. § (1) bekezdése da) és dc) pontjait pedig ezen túl az Alkotmány 17. §-ával is.
4.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmét arra hivatkozva állította, hogy a demokratikus jogállam számára alkotmányos és erkölcsi kötelesség, hogy a jogállamiságért, a függetlenségért, demokráciáért küzdők számára "ennek megfelelő", megkülönböztetés nélküli erkölcsi, anyagi elismerést nyújtson. Az 1956-os Emlékérem és az 1956-os Emléklap kitüntetéseket a Magyar Köztársaság Országgyűlése az 1956. évi októberi forradalom és szabadságharc idején a nemzet szolgálatában és a haza szabadságának védelmében szerzett érdemek elismerése érdekében alapította. A köztársasági elnök által adományozott kitüntetés a nemzet elismerését és megbecsülését fejezi ki az 1956-os forradalom résztvevői, a megtorlást elszenvedettek számára. A nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetésére az e kitüntetések, valamint a Nemzeti Ellenállásért Emléklap, utóbb a Szabad Magyarországért Emléklap kitüntetések adományozása folytán elismerésben részesült személyek ellátása, illetve nyugellátásának kiegészítése érdekében került sor. Az R. a 2. § (1) bekezdés db) pontjában meghatározott személyi kör, a nyugellátásban, rendszeres szociális ellátásban nem részesülő, keresőtevékenységből származó jövedelemmel nem rendelkező személyek számára ellátást, a da) és db) pont hatálya alá tartozók számára kiegészítő ellátást biztosít, célja, hogy a kitüntetettek havi pénzbeli ellátása legalább az R.-ben meghatározott összegben biztosítva legyen. Az, hogy a jogalkotó nem azonos összegű pótlékra jogosító ellátási formát vezetett be, hanem egy, a kitüntetettek azonos összegű ellátásának biztosítását célzó jogintézményt hozott létre, nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Az Alkotmány e rendelkezéséből, de az Alkotmány más rendelkezéseiből sem vezethető le az állam kötelezettsége arra, hogy az állami kitüntetések útján elismert érdemeket anyagi, pénzbeli juttatások nyújtása révén is elismerje. Az Alkotmánybíróság által a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatban - a kiemelt nyugdíjak, valamint meghatározott kitüntetésekhez és kitüntető címekhez fűződő nyugdíj-kiegészítések megszüntetésének alkotmányossági vizsgálata során - tett megállapítása a jelen ügyben is irányadó: "önmagában nem lehet alkotmányossági kérdés, hogy a törvényhozó alapít-e egyébként a társadalom által tiszteletben tartott értékek védelmére, célok előmozdítására állami kitüntetéseket vagy sem. Ugyanígy önmagában az sem alkotmányossági kérdés, hogy az egyes állami kitüntetésekhez milyen kedvezményeket telepítenek." (ABH 1993, 364, 366.) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
4.2. A támadott rendelkezések alkotmányellenessége nem állapítható meg az Alkotmány 54. § (1) és (2) bekezdésébe ütközés miatt sem. Az Alkotmánybíróság - mint ezt több határozatában kifejtette - az emberi méltósághoz való jogot az általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. Az alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezi meg, pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, általános cselekvési szabadságként, vagy a magánszférához való jogként. Az alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot szubszidiárius alapjogként értelmezi, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a bíróságok minden olyan esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44-45.; 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABK 2007. június, 514, 520.] A támadott szabályok és az Alkotmány 54. §-a között azonban nincs szoros és alkotmányossági szempontból is közvetlenül értékelhető kapcsolat, így alapjogi sérelem sem állapítható meg. Nem állítható ugyanis, hogy az R. indítványozó által megjelölt rendelkezései sértenék az emberek emberi méltósághoz fűződő veleszületett jogát, illetve, hogy azok e veleszületett jogaiktól az embereket önkényesen megfosztanák. A kitüntetésben részesült személyek életkörülményeinek javítását szolgáló - egyesek számára kiegészítő - ellátási forma ex gratia juttatás, az erre vonatkozó differenciált szabályozás tartalma nem hozható közvetlen összefüggésbe valamely, az Alkotmányban rögzített alapjoggal. Márpedig "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] A pótlékra való jogosultság szabályozásában az emberi méltósághoz való jog egyenlőségi aspektusa tehát a diszkriminációtilalom érvényesülése szempontjából vizsgálható, ezt a vizsgálatot pedig az Alkotmánybíróság az Abh.-ban - a határozat indokolásának III. 2. pontjában foglaltak szerint -lefolytatta. Hasonlóan nincs összefüggés az R. támadott szabályai és az Alkotmánynak a megalázó bánásmód tilalmát előíró rendelkezése között. Az Alkotmánybíróság az indítványozó ezzel összefüggő kifogásai tekintetében utal a korábbi határozataiban tett megállapításaira, miszerint az Alkotmánybíróság a személyi sérelemokozásokért megállapított kárpótlás igazságosságát, helyességét nem vizsgálhatja. A juttatás döntően ex gratia jellegére tekintettel a jogosulti kör meghatározásánál a törvényhozó alkotmányos mozgástere és szabadsága tágabb, mint a tulajdoni sérelemokozásokkal kapcsolatos kárpótlás szabályozása során; egyedüli alkotmányos követelmény, hogy a kedvez-ményezetti kör ismérvei ésszerűek legyenek, azaz ne legyenek önkényesek és a szabadon meghatározott, objektív ismérveknek megfelelő kritériumok minden érintett személyre bármely megkülönböztetés nélkül, egyaránt és egyformán vonatkozzanak. [1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995, 31, 52.; 46/2000. (XII. 14.) AB határozat, ABH 2000, 353, 361.; 860/E/2003. AB határozat, ABK 2007. július-augusztus, 784, 785.]
4.3. Az Alkotmány 17. §-a alapján az állam a rászorultakról szociális intézkedésekkel gondoskodik. Az Alkotmánynak ezt a szabályát értelmezve az Alkotmánybíróság a 652/G/1994. AB határozatában - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatát összefoglalva - rámutatott arra, hogy a jogalkotó ennek a szociális gondoskodási feladatának különböző jogintézmények és intézkedések útján eleget tehet, de az Alkotmánynak ez a szabálya senki számára nem teremt közvetlenül jogot konkrét támogatási formák, meghatározott jogintézmények létrehozásának, szabályok tartalma meghatározásának követelésére. Csak olyan államcélról van szó, amelynek konkretizálását az Alkotmány más szabályai végzik el. (ABH 1998, 574, 578.) A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az R. 2. § (1) bekezdése da) és dc) pontjainak az Alkotmány 17. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
5. Az indítványozó az R. 7. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is előterjesztett. Az R. 7. §-a azonban nem tartalmaz bekezdéseket. "Nem létező jogszabály alkotmányosságának elbírálására (...) az Abtv. [ti. az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény] nem biztosít indítványozási jogot." (1581/H/1992. AB határozat, ABH 1994, 751, 753.) A nem létező jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 2008. április 1.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró