adozona.hu
829/B/2000. AB határozat
829/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 1. § (2) és (3) bekezdése, valamint 7. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi CV. törvény 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és m...
829/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 1. § (2) és (3) bekezdése, valamint 7. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi CV. törvény 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi CV. törvény (a továbbiakban: Htvm.) alkotmányellenességének a megállapítását és visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezték. Az egyik indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében kinyilvánított jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint önkormányzati alapjog, nevesítetten az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésben biztosított, helyi adó megállapításához való alapjog megsértését állította. Hivatkozott arra, hogy a kerületek törvényben meghatározott egyetértési joga is kiüresíti a főváros adókivetési jogát.A másik indítvány lényegi tartalmában azonos az előző indítvánnyal. A támadott törvénynek ugyancsak a visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezte tekintettel arra, hogy a főváros az általa korábban bevezetett helyi adót a kerületi képviselő-testületek többségi egyetértésének a beszerzéséig nem működtetheti. Álláspontja szerint a törvény sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontját és a 44/C. §-ában foglaltakat. Előadta, hogy a fővárosi közgyűlés az egységes építmény- és telekadóról szóló 14/2000. (III. 30.) Főv. Kgyr. rendeletét még az akkor hatályos szabályok szerint fogadta el, és az 2001. január 1. napján lépett volna hatályba. 1995. óta hatályos a fővárosnak az idegenforgalmi adóról szóló 31/1994. (VI. 10.) Főv. Kgyr. rendelete. A támadott törvény - úgy vélte - súlyos jogbizonytalanságot eredményezett, mivel 2001. napjától ez az adó csak akkor alkalmazható, ha a főváros ehhez megszerzi a kerületek szükséges egyetértését. A támadott törvény 2001. január 1. napján lép hatályba, de a hatálybalépése előtti időre, tehát visszamenőlegesen írt elő kötelezettséget, nevezetesen a kerületek többségének egyetértését, ami sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Mindkét indítványozó álláspontja szerint a törvény a fővárosi önkormányzati alapjog - a helyi adóztatás joga - korlátozását jelenti, amihez kétharmados többség szükséges, ezzel szemben a törvényt az Országgyűlés egyszerű többséggel fogadta el.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmi azonosságaikra tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványok a Htvm. egyes rendelkezései, illetőleg egésze alkotmányellenességét állították. A törvény rendelkezései beépültek a Htv.-be, kivéve a Htm. 3. §-át, amely a hatálybalépés mellett átmeneti rendelkezést tartalmazott. Az Alkotmánybíróság a Htvm. 3. §-ának kivételével - gyakorlatának megfelelően - a módosított rendelkezéseket magába foglaló (inkorporáló) törvény, a Htv. érintett rendelkezéseinek az alkotmányosságát vizsgálta. [174/B/ 1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.]
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.""41. § (1) A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik.
(2) A főváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók.
42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek.
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat."
"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét, (...) "
"44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai."
2. A a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) indítvánnyal érintett rendelkezései:
"1. § (1) A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el."
"63. § (1) A főváros és a fővárosi kerület törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörű települési önkormányzat. A fővárosi kerületi önkormányzat - törvény keretei között - önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megillető feladat- és hatásköröket. A kerületi önkormányzat működési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai nevelésről és oktatásról, egészségügyi és a szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről.
(2) A fővárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, e körben rendeletalkotási jog illeti meg. Az önkormányzati feladat- és hatáskört megállapító törvény - az (1) bekezdésnek megfelelően - meghatározza, hogy az a fővárosban a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat feladata, hatásköre."
"64. § (1) Az önkormányzati bevételek a fővárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat-és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat.
(2) Amennyiben törvény a fővárosi önkormányzatot a főváros érdekkörét vagy gazdasági lehetőségeit meghaladó regionális, illetve országos feladatok ellátására kötelezi, az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékéről és módjáról.
(3) A fővárosi önkormányzatot, illetve a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik az alábbi bevételek:
a) a feladat ellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás;
b) a címzett és céltámogatások;
c) a saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj;
d) az átvett pénzeszközök;
e) a tulajdonában levő közterületek hasznosítása után járó díj.
(4) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatot osztottan megillető bevételek:
a) a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésről szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megillető rész;
b) az egyéb központi adó;
c) az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve a 64/B. § a) pontban foglaltakat;
d) a helyi adókból származó bevételek.
(5) A (4) bekezdésben felsorolt bevételeknek a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a fővárosi közgyűlés rendeletében határozza meg. A rendelettervezet véleményezésére a kerületi önkormányzatoknak legalább 30 napot kell biztosítani."
3. A Htv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be.
(2) A főváros esetében az építményadót, a telekadót, a magánszemély kommunális adóját, valamint a vállalkozók kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a (3) bekezdés kivételével a kerületi önkormányzat, a helyi iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni.
(3) A kerületi önkormányzat által a (2) bekezdés szerint bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért."
"7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:
a) az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében (4. §) csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti -adó (5. §) fizetésére kötelezheti,
b) a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen - vagy tételes összegben, vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével - határozhatja meg,
c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál,
d) a kerületi önkormányzat a fővárosi közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig, a fővárosi közgyűlés az általa az 1. § (3) bekezdés alapján bevezetett adót a kerületi képviselő-testületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti, (...) "
4. A Htvm. indítvánnyal támadott rendelkezése:
"3. § E törvény 2001. január 1. napján lép hatályba. Az 1. § (3) bekezdés hatálya alá tartozó, de a fővárosi közgyűlés által korábban bevezetett adó is csak akkor működtethető, ha a fővárosi közgyűlés - a 7. § d) pontjára tekintettel - e törvény kihirdetésétől, annak hatálybalépéséig beszerzi a kerületi képviselő-testületek többségének egyetértését."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói állítást vizsgálta, amely szerint a Htv. módosítása önkormányzati alapjog korlátozását jelenti, amihez viszont az Országgyűlésben kétharmados szavazati többség kell, a Htvm.-et viszont egyszerű többséggel fogadták el.
A fővárosra vonatkozóan a helyi adók bevezetésére jogosult önkormányzatok körének törvényi meghatározása többször változott. A Htv. a hatálybalépésekor a helyi adók bevezetésére a fővárosra vonatkozóan a következő külön szabályt tartalmazta: "A főváros esetében a fővárosi önkormányzat jogosult rendelkezni arról, hogy e törvényben meghatározott adók közül a fővárosi kerületi önkormányzat mely adókat vezetheti be. A fővárosi önkormányzat rendelkezésére bevezetésre kerülő adók részletes szabályait a fővárosi kerületi önkormányzatok állapítják meg." A szabály 1991. július 10-től a következőként szólt: "A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók kivetésére jogosultak körét (fővárosi közgyűlés vagy kerületi képviselő-testület) a fővárosi közgyűlés rendeletében, a kerületi képviselő-testületek többségének egyszerű szótöbbséggel elfogadott egyetértésével határozza meg."
1998. január 1. napjától már így szól a szabályozás: "A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a fővárosi közgyűlés rendeletben, a kerületi képviselő-testületek véleménye kikérésével határozza meg."
Ezt a szabályt változtatta meg a Htvm. úgy, ahogy a Htv. támadott 1. § (2) és (3) bekezdése tartalmazza. Ennek lényege az, hogy 2001. január 1. napjától a helyi iparűzési adót a fővárosi önkormányzat, a többi helyi adót a kerületi önkormányzatok jogosultak bevezetni. A kerületi önkormányzat által bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért.
Az indítványozók a módosítással bevezetett új szabályozást a fővárosi önkormányzat helyi adóztatási alapjoga alkotmányellenes korlátozásának tekintik, ami "kiüresíti" a fővárosi önkormányzat helyi adómegállapítási alkotmányos alapjogát. Állításuk szerint kiüresítette azzal, hogy a fővárosi önkormányzat csak a helyi iparűzési adó bevezetéséről dönthet és azzal is, hogy a fővárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatok által bevezethető helyi adót csak a kerületek többségi egyetértésével vezetheti be, "működtetheti".
Az Alkotmány 43. §-a önkormányzati alapjogként jelöli meg az Alkotmány 44/A. §-ába foglalt önkormányzati jogokat, közöttük a képviselő-testületnek a 44/A. § (1) bekezdés d) pontjába foglalt azon jogát, hogy törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét.
Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az önkormányzatok adókivetési alkotmányos alapjoga törvény keretei között érvényesül. A helyi adók megállapításának törvényi kereteit az egyszerű szavazati többséggel megalkotható Htv. állapítja meg. Következésképpen a Htv. és annak módosítása önmagában nem jelenti az alapjog korlátozását, miután az Alkotmány rendelkezése alapján ez az önkormányzati alapjog is törvényi keretek között érvényesül.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az Alkotmányban biztosított önkormányzati alapjogok természetét. [1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27, 29.; 77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 390, 396.; 48/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 330, 334.] E határozataiban megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok a helyi képviselő-testületek számára biztosított olyan hatáskörcsoportok, amelyek a helyi önkormányzás körében az önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik. Az, hogy ezeket a hatásköröket, hatáskörcsoportokat az Alkotmány rögzíti, azt eredményezi, hogy e hatásköröket, hatáskörcsoportokat az önkormányzattól elvonni csak alkotmánymódosítással lehet.
"Az Alkotmánybíróság (...) gyakorlata szerint az önkormányzati alapjogok alkotmányellenes korlátozása csak akkor állapítható meg, ha a törvényhozó közvetlen vagy közvetett módon elvonja az önkormányzat Alkotmányban szabályozott alapjogát, azaz olyan mértékű korlátozást ír elő, amelyek az alapjog tartalmának kiüresedéséhez vezetnek, azaz kizárja azt, hogy az önkormányzat önálló felelősséggel döntsön az Alkotmány által az önkormányzati autonómia körébe utalt ügyekben. Ebből következően nem tekinthető alkományellenesnek a törvényi korlátozás, ha a törvény önkormányzati alapjog tartalmát adó hatáskörcsoporton belül egyes hatáskörök gyakorlását korlátozza, mindaddig, amig a képviselő-testületet megillető hatáskörök elegendőek ahhoz, hogy a képviselő-testület önálló felelősséggel döntsön az Alkotmány által az önkormányzati autonómia körébe utalt ügyekben. [1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27, 29.; 77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 390, 395-396.]" [48/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 330, 338.]
A Htv. 1. § (2) és (3) bekezdése a fővárosban sem érinti az önkormányzati adóztatás, az egyes helyi adók tartalmát, nem vont el önkormányzati alapjogot, az alapjog tartalmát érintő korlátozást nem tartalmaz, hanem az egyes helyi adóknak a fővárosban történő bevezetésére jogosultak körét állapította meg a korábbiaktól eltérően. Korábban az az elv érvényesült, hogy a fővárosban az egyes helyi adók bevezetésére jogosultak körét a fővárosi közgyűlés döntötte el, a kerületi önkormányzatok a fővárosi döntés tekintetében különböző jogosultságokkal rendelkeztek, addig az új szabályozás arra az elvre épül, hogy maga a törvény, a Htv. határozza meg: melyik helyi adó bevezetésére jogosult a fővárosi önkormányzat (helyi iparűzési adó) és mely helyi adók (az építményadó, a telekadó, a magánszemélyek kommunális adója, a vállalkozók kommunális adója, az idegenforgalmi adó) bevezetésére jogosultak a fővárosi kerületi önkormányzatok.
A helyi adómegállapítás alkotmányos alapjogának az érvényesülését a főváros tekintetében a következők határozzák meg. Az Alkotmány 42. §-a alapján a főváros és kerületei választópolgárainak a közösségét együttesen illeti meg a helyi önkormányzás joga. A főváros egy település, de kétszintű az önkormányzati rendszere, amelyet a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok alkotnak.
Az önkormányzati jogok teljessége együtt illeti meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat. A helyi adó megállapításának alkotmányos alapjoga a fővárosban nem értelmezhető úgy, hogy az adókivetés joga teljeskörűen megilleti a fővárosi önkormányzatot is és a kerületi önkormányzatokat is. Mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzat a saját feladat- és hatáskörében jár el önállóan. A két önkormányzati szint között a törvényalkotó feladata a munkamegosztás kialakítása, a feladatok és a hatáskörök elhatárolása. A két önkormányzati szint közötti munkamegosztás elveit az Ötv. 63. §-a a következőként állapítja meg:
"(1) A főváros és a fővárosi kerület törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörű települési önkormányzat. A fővárosi kerületi önkormányzat - törvény keretei között - önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megillető feladat- és hatásköröket. A kerületi önkormányzat működési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai nevelésről és oktatásról, egészségügyi és a szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről.
(2) A fővárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, e körben rendeletalkotási jog illeti meg. Az önkormányzati feladat- és hatáskört megállapító törvény - az (1) bekezdésnek megfelelően - meghatározza, hogy az a fővárosban a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat feladata, hatásköre."
A Htv. ennek az elvnek szerez érvényt, amikor meghatározza, hogy az egyes helyi adók bevezetésének és működtetésének a hatáskörét mely adó tekintetében gyakorolja a fővárosi önkormányzat és melyek tekintetében a kerületi önkormányzat. A helyi adók megállapításában a Htvm. a korábbiakhoz képest szűkítette a fővárosi önkormányzat hatáskörét és bővítette a kerületi önkormányzatok hatáskörét. Ez azonban nem a helyi adómegállapítás alkotmányos alapjogának a szűkítése, hanem a főváros sajátos helyzetéből, a kétszintű önkormányzati rendszeréből következő hatáskör telepítés. A két önkormányzati szint között a hatáskör megosztása, annak megváltoztatása a törvényalkotó hatásköre, a helyi adók tekintetében a Htv.-re tartozó szabályozási feladat. Amikor az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület törvény keretei között állapítja meg a helyi adók fajtáit és mértékét, a fővárosban az is a törvényi keretek közé tartozik, hogy melyik helyi adó bevezetése, működtetése tartozik a fővárosi önkormányzat, illetőleg a kerületi önkormányzatok hatáskörébe.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Htv. 1. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezései hatáskört megállapító szabályok, nem sértenek önkormányzati alapjogot, nem ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjával. A Htv. egyszerű többséggel elfogadható törvény, következésképpen a Htv. tárgyalt módosítása nem sértette az Alkotmány 44/C. §-ának a rendelkezését sem, mert az az önkormányzati alapjog törvényi korlátozásához írja elő a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatát.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat ezekben a részeiben elutasította.
2. Az indítványok a jogbiztonság, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét állították amiatt, mert a Htv. és a Htvm. 3. §-a több fővárosi döntéshez a kerületi képviselő-testületek többségének az egyetértését írja elő:
- a kerületi önkormányzat által bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért [Htv. 1. § (3) bekezdés],
- a fővárosi közgyűlés az általa a Htv. 1. § (3) bekezdése alapján bevezetett adót a kerületi képviselő-testületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti (Htv. 7. § d) pont) .
Az Alkotmánybíróság számos határozatában megfogalmazta a normatartalommal, a normavilágosággal kapcsolatosan a jogbiztonság követelményéből fakadó alkotmányossági elvárásokat. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy "[a] világos, érthető, és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - mely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás soron felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabály a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1693.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Htv. indítványozók által vitatott rendelkezései világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak. A fővárosi önkormányzat a Htv. 1. § (2) bekezdésében felsorolt azon helyi adókat, azok valamelyikét a kerületi önkormányzatok helyett akkor vezetheti be, működtetheti, ha azzal a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért, a kerületi képviselő-testületek többségének egyetértése hiányában pedig a fővárosi önkormányzat ezt nem teheti meg. Ezt a rendelkezést az egyik indítványozó a joggal való visszaélésnek gondolta, ami azonban nem megalapozott, mivel a Htv. lehetőséget ad a kerületi képviselő-testületek többsége egyetértésének a beszerzésére. A támadott rendelkezések nem sértik a jogbiztonság követelményét, nem ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ezen részeikben is elutasította. Az indítványozók a Htvm. egészének a megsemmisítését is kérték, de a támadott rendelkezések egyikének az alkotmányellenessége sem volt megállapítható.
3. Az indítványozók a jogbiztonság sérelmére hivatkozva állították a Htvm. 3. §-ának alkotmányellenességét is, mivel az úgy rendelkezett, hogy a Htv. 1. § (3) bekezdés hatálya alá tartozó, de a fővárosi közgyűlés által korábban bevezetett adó is csak akkor működtethető, ha a fővárosi közgyűlés - a 7. § d) pontjára tekintettel - a Htvm. kihirdetésétől, annak hatálybalépéséig beszerzi a kerületi képviselő-testületek többségének egyetértését.
A Htvm.-et 2000. október 11. napján hirdették ki és 2001. január 1. napján lépett hatályba. A Htvm. 3. § támadott rendelkezése átmeneti szabály volt, 2000. december 31. napjáig volt hatályban. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszünteti az eljárást, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette és ezzel az indítvány tárgytalanná vált. A Htvm. 3. §-a már nincsen hatályban, ezért az Alkotmánybíróság a Htvm. 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.
Budapest, 2008. április 7.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
le, Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró