adozona.hu
247/B/2000. AB határozat
247/B/2000. AB határozat
alkotmányjogi panaszról, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 87. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a fegyveres sze...
247/B/2000. AB határozat
alkotmányjogi panaszról, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 87. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 39. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 87. §-a, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 39. §-a és 55. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 39. §-a és 55. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 39. §-a módosítására irányuló indítványt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. §-a és 56. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két olyan indítvány érkezett, amelyek alapvetően a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányultak. A legfőbb sérelmet szerintük az okozza, hogy a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők nem jogosultak - más beosztásban szolgáló társaikkal szemben - ügyeleti, éjszakai és délutáni pótlékokra.Az Alkotmánybíróság az indítványokat, tárgyi azonosságukra tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdésének megfelelően egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.
1. Az egyik indítványozó szerint a Vhr. 39. §-a [ügyeleti pótlék (díj) ], 55. §-a (éjszakai pótlék) és 56. §-a (délutáni pótlék) sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében foglalt szabályt, amely kimondja, hogy kormányrendelet nem lehet törvénnyel ellentétes. A jogforrási hierarchia sérelmét abban látja, hogy a Vhr. kifogásolt rendelkezései ellentétesek a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) vonatkozó rendelkezéseivel. Indítványában részletesen ismerteti és összeveti a Hszt. egyes fejezeteinek kapcsolódó rendelkezéseit, és ezekből azt a következtetést vonja le, hogy a Vhr. szabályozási körében jogkorlátozást jelent a folyamatos ügyeleti szolgálatot ellátók kivonása a pótlékra jogosultságból.
Az indítványozó utal a 915/B/1998. AB határozatra (ABH, 2000, 931.; a továbbiakban: Abh.), amelyben az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésével összefüggésben elutasította a Vhr. ugyanezen rendelkezéseire vonatkozóan előterjesztett indítványt. Úgy ítélte meg, hogy az alkotmányellenességet az általa kifejtettek szerint kell megközelíteni, s ez esetben sérül a munka világára vonatkoztatható speciális diszkrimináció-tilalom is.
Indítványa végkifejtéseként határozott kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezésekből "törölje" a "folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével" szövegrészt, valamint "módosítsa" a Vhr. 39. §-ában az "aki szolgálatvezénylés alapján ügyeleti szolgálatot lát el" szövegrészt az "aki szolgálatvezénylés alapján vezényléses vagy váltásos szolgálati rendszerben látja el szolgálati feladatát" szövegrészre.
Indítvány-kiegészítésében kifejtette a Hszt. időközben történt módosításának részleteit; megállapítva, hogy a törvény szövegét igazították a rendelethez. Ugyanakkor nyilatkozatot tett arról, hogy indítványát a kiegészítéssel együtt változatlanul fenntartja.
2. A másik indítványozó nemcsak utólagos normakontroll-kérelmet terjesztett elő a Vhr. egyes rendelkezéseivel kapcsolatban, hanem egyúttal azok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is kezdeményezte, továbbá "alkotmányos panasz"-t is benyújtott. Arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság mégis "jogszabályszerűnek" találná a végrehajtási rendelkezéseket, indítványt tett a Hszt. 87. §-a alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára.
2.1. Az indítványozó a Vhr. 39. §-a és 55. §-a alkotmányellenességének megállapítását több alkotmányi rendelkezésre alapítja. A jogforrási hierarchia megsértését - hasonlóan az 1. pont alatti indítványozóval - azért tartja megállapíthatónak, mert szerinte a pótlékokról szóló végrehajtási rendelkezések ellentétesek a Hszt. konkrétan nem nevesített szabályozási tartalmával. Hivatkozik továbbá ő is - az Abh. ismeretében - az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésére, mert úgy véli, hogy a támadott rendelkezések azonos csoportba tartozó személyek megkülönböztetését eredményezik.
2.2. Az indítványozó megfogalmazása szerint legfőképpen azért szükséges - az Abh. ellenében - új döntés hozatala a nemzetközi jogra tekintettel, mert az Alkotmánybíróság a döntéskor nem vette figyelembe a méltányos munkabér elvét. Ezzel összefüggésben hivatkozik az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányra (a továbbiakban: Egyezségokmány). Felhívja továbbá az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv több cikkét is.
2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Mfv.E. 10.069/2004/3. számú végzésével szemben nyújtotta be. Érvelésében a 2.2. pont alatt ismertetett nemzetközi jogi összefüggésekre hivatkozik, továbbá - külön indokolás nélkül - utal arra, hogy a Vhr. indítványba foglalt rendelkezései ellentétesek az Alkotmány preambulumában írt szociális piacgazdasággal és a jogállamiság elvével is. Ezeken túlmenően megjegyzi még azt is, hogy a bíróság nem vizsgálta a díj és a pótlék közötti különbséget, illetőleg azt sem, hogy a munkáltatója a törvények figyelmen kívül hagyása mellett járt el, sérelmére bűncselekményeket követtek el, így az emberi méltósága is sérült. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő a konkrét ügyben való alkalmazás megtiltását nem kérte.
2.4. Végezetül az indítványozó másodlagos indítványt tesz a Hszt. 87. §-ával összefüggésben; kéri az utólagos normakontrollt és a nemzetközi szerződébe való ütközés vizsgálatát amiatt, hogy a támadott rendelkezés nem minősíti az ügyeleti munka keretében teljesített plusz órákat túl-szolgálatnak. Az indítványozó megítélése szerint azért volt kirekesztő a jogalkotó, mert a pótlékrendszerrel méltányos munkabérhez juttatja az ügyeleteseket. A törvényi rendelkezésről azt állítja, hogy ellentétes az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésével, valamint a korábban már hivatkozott Egyezségokmány előírásaival.
II.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."
"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
2. A Hszt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"87. § (1) Ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset (baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetőleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb előre nem látható körülmény bekövetkezése) szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a 84. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti-, őr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.
(2) Az elrendelhető túlszolgálat tartama naptári évenként 300 óra, amely a miniszter által kiadott rendelkezésben további 50%-kal növelhető.
(3) A (2) bekezdésben írt korlátozás nem alkalmazható, ha a túlszolgálatra rendkívüli esetben kerül sor."
3. A Vhr. indítványokkal érintett rendelkezései:
"39. § Ügyeleti pótlékra (díjra) jogosult - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével -, aki szolgálatvezénylés alapján ügyeleti szolgálatot lát el. Nem jár ügyeleti pótlék (díj) azért a szolgálatért, amelyért más címen illetékes pótlék (díjazás) (éjszakai, orvosi stb.)."
"55. § (1) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben este 22 óra és reggel 6 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a este 22 óra és reggel 6 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár. Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár.
(3) A havonta folyósítandó éjszakai pótlék annak jár, aki a szolgálatát munkaköri kötelességénél fogva éjszaka teljesíti."
"56. § (1) Délutáni pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben délután 14 óra és este 22 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a délután 14 óra és este 22 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár. Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár."
4. A Vhr. 55. §-ának és 56. §-ának az indítványok benyújtásakor hatályos szövege:
"55. § (1) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével - este 22 óra és reggel 6 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a este 22 óra és reggel 6 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár. Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár.
(3) A havonta folyósítandó éjszakai pótlék annak jár, aki a szolgálatát munkaköri kötelességénél fogva éjszaka teljesíti."
"56. § (1) Délutáni pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével - délután 14 óra és este 22 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a délután 14 óra és este 22 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár. Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy egyes indítványi elemek, így a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló kérelem, az alkotmányjogi panasz, illetőleg a jogszabály módosítására irányuló kérelem megfelelnek-e a törvényi feltételeknek.
1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a szerint valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését kizárólag az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott szervek, illetve személyek indítványozhatják: az Országgyűlés, annak állandó bizottsága, bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész. Mivel az indítványozó nem tartozik e jogosultak körébe, ennek az eljárásnak a megindítására nincs jogosultsága. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hszt. 87. §-a, valamint a Vhr. 39. §-a és 55. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt - az Ügyrend 29. § c) pontja alapján -visszautasította.
1.2. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetve más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panaszt írásban, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell előterjeszteni az Alkotmánybíróságnál.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni. A két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az (1) bekezdése szerinti jogorvoslati lehetőségeken azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő, vagyis az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni, a rendkívüli jogorvoslatoknak - így a felülvizsgálatnak - az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidőt meghosszabbító hatálya nincs. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309-310.].
A jelen ügyben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 28.M. 4598/2001/15 számú ítéletének dátuma 2003. január 20. napja, a Fővárosi Bíróság 2003. november 3. napján hozta meg az 55.Mf.22.727/2003/5. számú, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletét, ez utóbbi ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem dátuma 2004. január 14., ebből következően a 2004. augusztus 5-én postára adott alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan elkésett.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vhr. 39. §-a és 55. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.3. Az egyik indítványozó jogszabály módosítására irányuló kérelmet is előterjesztett. Az Abtv. továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések értelmében az Alkotmánybíróságnak nincs jogalkotási hatásköre. Ugyancsak nincs hatásköre arra sem, hogy a jogalkotót valamely jogszabály módosítására kötelezze. Ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. 39. § módosítására irányuló indítványt - az Ügyrend 29. §-ának b) pontjára is figyelemmel - visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a jogalkotó a Vhr. indítványok által érintett rendelkezései közül kettőt időközben módosított. A Vhr. 55. § -a és 56. §-a olyképpen módosult, hogy az indítványozók által kifogásolt szövegrész a rendelkezésekből kikerült. Ennek megfelelően a hatályos szabályozás már nem zárja ki az éjszakai és a délutáni pótlékra jogosultak köréből a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítőket.
A módosítás nyomán az indítványok e tekintetben oka-fogyottakká váltak, ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. 55. §-a és 56. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárását az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
3.1. Az Alkotmánybíróság a Vhr. 39. §-a alkotmányellenességével összefüggésben - az Abh.-ra tekintettel -előkérdésként vizsgálta, hogy a jelen ügyben foglaltak nem minősülnek-e ítélt dolognak.
Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolognak" minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon §-á-ra, illetőleg alkotmányos elvére (értékére), és ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ennek alapján az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésével összefüggésben a jelen ügyben előterjesztett indítványi rész res iudicatanak minősül.
Ha az újabb indítványt viszont más okra, más alkotmányossági összefüggésre is alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az Abh.-hoz képest egy másik alkotmányi rendelkezésre, nevezetesen az Alkotmány 35. § (2) bekezdéséből következő jogforrási hierarchia sérelmére is hivatkoztak az indítványozók, e tekintetben res iudicata esete nem áll fenn, így érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
3.2. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogforrási hierarchia alkotmányellenességet eredményező sérelme - a tilalom megszegése - a következőket jelenti: "[a]z Országgyűlés és a Kormány normaalkotási viszonyában a rendező elvet az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében írt - a jogforrási hierarchiából következő - azon tilalom jelenti, amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A törvénnyel való ütközést jelenti az is, ha az azonos szabályozási tárgyban a Kormány rendelete túlterjeszkedik a törvény által adott felhatalmazáson." [19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 341.]
A Vhr. 39. §-ának érdemi vizsgálata ennek megfelelően egyrészt arra terjedt ki, hogy a kifogásolt rendelkezés [ügyeleti pótlék (díj) ] ellentétes-e a Hszt. valamely rendelkezésével, másrészt pedig arra, hogy a jogalkotó túllépte-e a végrehajtási rendelet megalkotására kapott törvényi felhatalmazás kereteit.
Áttekintve a Hszt. pótlékokra vonatkozó rendelkezéseit, a következők állapíthatók meg.
Az Első Rész az általános szabályok körében, ezen belül is az illetménynél részletezi az idegennyelv-tudási pótlékot, illetve utal a családi pótlék jogosultságra. A Második
Rész a különös szabályok körében több helyen [az egyes rendészeti szervek (szervcsoportok) szerinti bontásban] tartalmazza az egyéb pótlékok felsorolását, így konkrétan a 254. § (2) bekezdés c) pont az ügyeleti pótlékot, a 293. § (1) bekezdése és a 306. § az ügyeleti díjat és a 322. § (1) bekezdése az ügyeleti pótlékot.
A Hszt. 254. § (2) bekezdése, a 293. § (1) bekezdése, a 306. § és a 322. § (1) bekezdése - közel azonos szövegezéssel - úgy rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagját az illetményalap százalékában pótlékok illetik meg. A törvény előírja - a pótlékok tételes megállapításán túlmenően - azt is, hogy azon illetménypótlékoknál, ahol a pótlék mértéke alsó és felső határ között állapítható meg, a pótlék tényleges mértékét az érintett munkakörének az általános munkakörülményektől való eltérősége alapján kell meghatározni. A Hszt. 254. § (3) bekezdése és a 293. § (2) bekezdése szerint egyes pótlékok [ideértve az ügyeleti pótlékot (díjat) is] a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár.
A Hszt. 99. § (2) bekezdése egyértelművé teszi azt, hogy az illetményen belül lényeges különbségek ragadhatók meg az egyes elemek között. Így nyilvánvaló, hogy pl. a beosztási illetmény az adott munkakör ellátását díjazza, s ehhez képest kiegészítő jellegű elemként - a meghatározott feltételek fennállta esetén járó, vagyis a munkakör ellátásának átlagos körülményeit meghaladó valamely tényezőt díjazó - illetménypótlék kapcsolódik. Ha valakinek az a munkaköre, hogy ügyeleti szolgálatot teljesítsen, akkor azt nem az ügyeleti pótlék (díj) megállapítása ellentételezi, hanem az erre a munkakörre megállapított beosztási illetmény. Ennek a tartalmi különbözőségnek megfelelően veszi ki a Vhr. 39. §-a az ügyeleti pótlékra (díjra) jogosultak köréből azokat, akik folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban teljesítenek szolgálatot. Ebből következően nincs tartalmi ellentét a Hszt. relevánsnak tekinthető szabályozása és a vizsgált végrehajtási rendelkezés között.
Az Alkotmánybíróság a fentieken túlmenően azt is vizsgálta, hogy a Vhr. 39. § szabályozási tartalma megállapításakor a jogalkotó nem lépte-e túl a törvényi felhatalmazás kereteit. A Hszt. felhatalmazó rendelkezése szerint:
"342. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben részletesen szabályozza:
[...]
c) a vezetői alapmunkaköröket, az abban elérhető rendfokozatokat, betöltésükhöz szükséges alap végzettségi (képesítési) követelményeket; valamint a besorolási osztályok beosztási kategóriáihoz rendelt alapbeosztásokat, és az egyes beosztások besorolásának általános szabályait, továbbá az illetménypótlékra jogosultság és megállapításának feltételeit;"
A vizsgált rendelkezés - főszabályként - meghatározza, hogy kik jogosultak az ügyeleti pótlékra (díjra), illetőleg két kivételt nevesít: az egyik, ha valakinek ez a beosztása (munkaköre), a másik, ha már más címen ugyanezért a tevékenységéért díjazásban (pótlékban) részesült. Mindezekből következik, hogy a vizsgált rendelkezés nem terjeszkedik túl a törvény által adott felhatalmazáson.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vhr. 39. §-a nem sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, s ezért az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
4. Az egyik indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság nem állapítja meg a végrehajtási rendelkezések alkotmányellenességét, kérte a Hszt. 87. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát. Indítványát ebben az összefüggésben az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésére alapította.
A Hszt. túlszolgálatra vonatkozó egyik rendelkezését [88. § (2) bekezdés] az Alkotmánybíróság korábban már vizsgálta, és a 630/B/2004. AB határozatban megállapította: "[a]z Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében biztosított, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jognak a szolgálat teljesítése során általában kell érvényesülnie. A kivételesnek tekinthető túlszolgálat ellentételezésének alkotmányossága - az indítványozók szándéka ellenére - elszigetelt módon, a szolgálati jogviszonyt tartalommal kitöltő egyéb szabályok figyelmen kívül hagyásával nem vizsgálható. Ilyen tartalmú indítványt azonban az indítványozók nem terjesztettek elő." (ABH 2006, 1596, 1599.)
A Hszt. jelen eljárásban vizsgált 87. §-a szerint túlszol-gálatnak minősül a szolgálatteljesítési időn (heti 40 órán) túli, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon végzett szolgálatteljesítés. A Hszt. 88. § (3) bekezdése szerint: "[a] túlszolgálatért annak időtartamával megegyező, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidő, illetőleg díjazás jár." Az indítványozó azt kifogásolja, hogy az ügyeleti munka nem minősül túlszolgálat-nak, vagyis azért tartja diszkriminatívnak a támadott ren-delékezést, mert az előírja: "[n]em minősül túlszolgálat-nak az ügyeleti-, őr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel."
A Hszt. illetményrendszere több díjazási elem együttese, amelyek külön-külön is, és egymáshoz viszonyítottan is értelmezhetőek. Nyilvánvaló, hogy a túlszolgálatért járó díj a rendkívüli munkavégzés ellentételezése. Ugyanakkor az ügyeletért - fő szabály szerint - nem "túlszolgálati díj", hanem ügyeleti pótlék, illetőleg ügyeleti díj jár. A kivételes esetben, vagyis akkor, ha valakinek az ügyeleti szolgálat teljesítése a munkaköre, akkor azt sem a "túlszolgálati díj" és mégcsak nem is az ügyeleti pótlék (díj) megállapítása ellentételezi, hanem az erre a munkakörre megállapított beosztási illetmény (ld. Indokolás III/3.2. pont).
Az Alkotmánybíróság több határozatában - először a 137/B/1991. AB határozatban (ABH 1992, 456.)- értelmezte az Alkotmány 70/B. §-ának az indítványozó által felhívott rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság e határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/B. §-ának értelme nem az, hogy "bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kell kapnia". "Az Alkotmány 70/B. §-a helyes értelme szerint az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása." (ABH 1992, 456, 459.) Az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése az elvégzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő bérezés követelményét fogalmazza meg.
Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint, személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt, vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.). Az Alkotmánybíróság rámutatott továbbá arra is, hogy a fentiek önmagukban még nem eredményeznek alkotmányellenességet. Ennek eldöntéséhez további két kérdést kell megvizsgálni. Egyrészt a szabályozás által érintett jogalanyok körét abból a szempontból, hogy azok összehasonlítható helyzetben vannak-e, másrészt pedig azt, hogy a közöttük történő jogalkotói különbségtételnek van-e alkotmányos indoka. [191/B/1992. AB határozat (ABH 1992, 592, 593.), 1043/B/1997. AB határozat (ABH 1998, 800, 802.) ]
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által állított különbségtétel nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésében rögzített alapjogokat, mivel a vizsgált rendelkezés nem azonos csoportba tartozó személyek közötti különbségtételt valósít meg. Az indítvánnyal érintett esetben a jogalkotó a két különböző csoportba tartozó (túlszolgálatot végző, illetőleg ügyeletet ellátó) munkavállalói kört azért javadalmazza más módon, mert annak jogalkotói indoka épp az eltérő feltételek melletti szolgálatteljesítés. Az Alkotmánybíróság álláspontja pedig következetes abban, hogy nem sérül az Alkotmány 70/B. §-ában rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elve: "ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra". [1014/B/1997. AB határozat (ABH 1998, 780, 782.) ]
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott alapelvbe sem. Ezen alkotmányjogi tétel ugyanis az összemérhető minőségű munkák tekintetében tűzi ki követelményként, hogy a jövedelemnek a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez kell igazodnia. [422/B/1993. AB határozat (ABH 1993, 656, 657.) ] Így jelen esetben - a fentiekben kifejtettek szerint - a két munkavállalói csoport közötti lényeges eltérés (nevezetesen, hogy a szolgálatot teljesítők túlszolgálatban, vagy ügyeleti munka keretében végzik-e) nem teszi lehetővé, hogy az ily módon különböző munkavégzésért járó díjazás összehasonlíthatóvá, összemérhetővé váljék.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hszt. 87. §-a nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésében biztosított alapjogokat, s ezért az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. április 1.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró