adozona.hu
17/1978. (XII. 23.) MüM rendelet
17/1978. (XII. 23.) MüM rendelet
a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16/1967. (XII. 27.) MüM rendelet módosításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bedolgozói munkaviszony szabályozásáról szóló 63/1967. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:
A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16/1967. (XII. 27.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"4. § (1) Bedolgozóként foglalkoztatható minden állampolgár, aki a munkajogi szabályok szerint munkaviszonyt létesíthet. A vállalat a 3. § a) pontjában em...
17/1978. (XII. 23.) MüM rendelet
a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16/1967. (XII. 27.) MüM rendelet módosításáról
A bedolgozói munkaviszony szabályozásáról szóló 63/1967. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:
1. §(1) A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16/1967. (XII. 27.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"4. § (1) Bedolgozóként foglalkoztatható minden állampolgár, aki a munkajogi szabályok szerint munkaviszonyt létesíthet. A vállalat a 3. § a) pontjában említett irányelv hiányában is a foglalkoztatásnál - azonos feltételek esetén - részesítse előnyben azokat a személyeket, akik egyéni adottságaik, egészségi állapotuk, különös méltánylást érdemlő családi vagy szociális helyzetük folytán az üzemi körülményeket, a kötött munkavégzést nem tudják vállalni.
(2) A vállalat a máshol vagy a vele munkaviszonyban álló dolgozóval csak az Mt. V. 36. §-ának, valamint az 1/1976 (I. 31.) MüM rendelet munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseinek betartásával létesíthet bedolgozói munkaviszonyt."
(2) Az R. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A bedolgozói foglalkoztatásról szóló megállapodást írásba kell foglalni."
2. §
(1) Az R. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A munka teljesítésének helye a bedolgozó személyi igazolványába bejegyzett lakása. A felek ettől eltérően is megállapodhatnak. A megállapodás azonban nem irányulhat olyan vállalati munkahely meghatározására, ahol munkaviszonyban állók rendszeres munkát végeznek."
(2) Az R. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A bedolgozónak kiadható munka mennyiségét a kollektív szerződés függelékében kell meghatározni. Ez azonban havonta nem haladhatja meg a teljesítmény-követelmény szerint kétszázötven óra alatt elvégezhető munka mértékét."
3. §
(1) Az R. 9. §-ának (1) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(1) A bedolgozó díjazásának meghatározásánál a vállalatnál munkaviszonyban álló dolgozókra, illetőleg az elvégzendő munkákra irányadó bértételeket (bértarifákat) kell alkalmazni. A vállalat a bedolgozókat prémiumban és jutalomban részesítheti. A bedolgozót keresete és a bedolgozói munkaviszonyban töltött ideje alapján év végi részesedés illeti meg a kollektív szerződés függelékében meghatározott szabályok szerint."
"(4) A munkabér kifizetésére és a munkabérből való levonásra a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."
(2) Az R. 10. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"10. § A vállalat az általa meghatározott feltételek szerint - a munkaviszonyban állókat meg nem haladó mértékben - a bedolgozót is részesítheti szociális és kulturális juttatásokban az e célra biztosított keret terhére."
4. §
(1) Az R. 11. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"11. § A bedolgozó, ha az előző naptári évben elért teljesítménye alapján számított keresete havi átlagban az ötszáz forintot eléri, évi tizenkét munkanap alapszabadságra jogosult. Ezt, valamint a 23. § szerinti pótszabadságot a következő naptári évben kell kiadni, illetőleg a bedolgozói munkaviszony megszűnése esetén pénzben kell megváltani. A szabadság idejére a bedolgozót az előző naptári évben elért keresetének figyelembevételével számított átlagkereset illeti meg."
(2) Az R. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"13. § (1) A bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerülő - a mellékletben felsorolt - rezsiköltségekre.
(2) A térítés megállapításának módját és mértékét - a vállalati Önköltségszámítási és Árképzési Szabályzat alapján - a kollektív szerződés függelékében kell rögzíteni. Erre vonatkozóan az ágazati miniszter (szövetkezetekre nézve az illetékes érdekképviseleti szervekkel egyetértésben) -az iparági sajátosságokra tekintettel - irányelvet adhat ki.
(3) A térítést az önköltség kalkulációs tételei között, elkülönítetten kell nyilvántartani és az a termék árképzésénél halmozottan nem szerepelhet."
5. §
Az R. III. részének helyébe a következő cím és rendelkezések lépnek:
"III. A biztosított bedolgozói munkaviszony külön szabályai
20. § (1) Ha a munkával való ellátás folyamatos és a termelés érdeke azt szükségessé teszi, a vállalat és a bedolgozó írásban megállapodhatnak abban, hogy a vállalat bizonyos munkamennyiséggel a bedolgozót rendszeresen ellátja, az pedig kötelezi magát arra, hogy az igényelt mértékben és előírásoknak megfelelően, rendszeresen munkát végez (a továbbiakban: biztosított bedolgozó). A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára nézve kell megkötni, amelynek teljesítése esetén a bedolgozó munkabére eléri a havi ötszáz, illetve az évi hatezer forintot.
(2) Ha a vállalat az (1) bekezdésben megjelölt munkamennyiség biztosítását elmulasztja, a bedolgozót a megállapodásban meghatározott összegű munkabér illeti meg. Ez nem lehet kevesebb, mint a szerződésben kikötött, elmaradt munkamennyiség díjának a fele.
(3) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás esetén a bedolgozókra vonatkozó általános szabályok a 21-23. §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók.
21. § (1) A határozatlan időre létesített bedolgozói foglalkoztatás felmondással történő megszüntetése esetén a 23. §-ban meghatározott beszámítható idő figyelembevételével a munkaviszonyban lévők felmondási idejének megállapítására vonatkozó szabályok irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felmondási idő tizenöt naptól három hónapig terjedhet.
(2) A felmondási időre a 4. § szerinti átlagkereset jár, amennyiben a vállalat a bedolgozót az annak megfelelő munkával nem látja el. Vállalati felmondás esetén, új munkahely keresése végett a bedolgozó részére tizenöt nap szabadidőt feltétlenül biztosítani kell.
22. § (1) A vállalat nem szüntetheti meg felmondással a bedolgozói munkaviszonyt az alábbi időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt:
a) keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év,
b) a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig,
c) a sor vagy tartalékos katonai szolgálat teljesítésének tartama alatt,
d) a bedolgozó nő férjének sorkatonai szolgálata alatt.
(2) Csak különösen indokolt esetben mondható fel a bedolgozói munkaviszony az Mt. V. 27. §-ában meghatározott esetekben.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt tilalmak, illetve korlátozások nem alkalmazhatók, ha
a) a vállalat a bedolgozók foglalkoztatását teljesen vagy abban a helységben lévő részlegét, ahol a dolgozó lakik megszünteti vagy hat hónapot meghaladó időn át szüneteltetni kívánja,
b) a bedolgozó munkaviszonyban áll vagy nyugdíjra, illetőleg a csökkent munkaképességű dolgozók részére megállapított rendszeres szociális járadékra, illetve szociális segélyre jogosult.
23. § (1) A biztosított bedolgozói munkaviszonyban, továbbá az azt megelőzően munkaviszonyban töltött minden két év után egy, de naptári évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság is jár. Ugyanilyen mértékű pótszabadság illeti meg a nem biztosított bedolgozókat is, amennyiben teljesítményük alapján számított keresetük évi összege eléri a hatezer forintot.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott pótszabadság szempontjából figyelembe kell venni a 24. § (3) bekezdése alapján a munkakönyvbe bejegyzett naptári éveket is.
24. § (1) Az 1968. január 1. napja után, a 20. § (1) bekezdésében foglalt megállapodásnak megfelelően létesített és a munkáltató által igazolt időt
- a munkakönyvi bejegyzésre vonatkozó szabályok szerint, a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel
- a munkakönyvbe be kell jegyezni.
(2) A 20. § szerinti megállapodás megkötésekor a munkakönyv "a munkáltató neve és székhelye" rovatába a "biztosított bedolgozó" bejegyzést kell beírni. Azokat a naptári éveket, amelyekben a bedolgozó munkabére előzetes megállapodás nélkül éri el a hatezer forintot, a bedolgozói munkaviszony megszűnésekor kell a munkakönyvbe a fenti módon bejegyezni.
(3) Az előző bekezdés szerint kell a munkakönyvbe bejegyezni azokat a naptári éveket is, amelyekben a kollektív szerződés függeléke a dolgozó részére a biztosított foglalkoztatás esetén adható juttatás megadását tette lehetővé."
6. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) Az R. 19. §-ából az "és 19." megjelölés elmarad.
Dr. Trethon Ferenc s. k.,
munkaügyi miniszter
Melléklet a 16/1967. (XII. 27.) MüM rendelethez
A bedolgozók részére téríthető rezsiköltségek1. a) A bedolgozók tulajdonában lévő munkaeszközök elhasználódási költsége - állóeszközök esetében értékcsökkenési leírása - az eszköznek a használat alapján várható élettartama és forgalmi értéke szerint számítva.
b) Bérelt munkaeszköz esetén bérleti díj.
2. A gépek (termelőberendezések) javításának és karbantartásának költségei.
3. A gépek (termelőberendezések) működtetésének energiaköltségei.
4. A bedolgozó által beszerzett segédanyagok igazolt költségei.
5. A munkahely megvilágításának költségei.
6. A személyszállításon kívüli teherszállítási külön költség.
7. Helyiség vagy helyiségrész használati díj, beleértve például a fűtési, takarítási költségeket is. Bérelt helyiség esetén a bedolgozói munka végzése miatt keletkezett külön költség.