adozona.hu
65/1984. (XII. 28.) PM-ÁH rendelet
65/1984. (XII. 28.) PM-ÁH rendelet
az ipari termékek és szolgáltatások önköltségszámítási rendjéről szóló 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH számú rendelet módosításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. tv. 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:
A 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH számú rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"1. § (1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kiterjed minden olyan gazdálkodó szervezetre (Ptk. 685. § c) pont.) és tanácsi költségvetési üzemre (a továbbiakban együtt: válla...
65/1984. (XII. 28.) PM-ÁH rendelet
az ipari termékek és szolgáltatások önköltségszámítási rendjéről szóló 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH számú rendelet módosításáról
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. tv. 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §A 28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH számú rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"1. § (1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kiterjed minden olyan gazdálkodó szervezetre (Ptk. 685. § c) pont.) és tanácsi költségvetési üzemre (a továbbiakban együtt: vállalat), amely ipari és gépi adatfeldolgozási terméket állít elő és azt forgalomba hozza, vagy megrendelésre ipari és gépi adatfeldolgozási szolgáltatást végez.
(2) Nem kötelező a rendelet szerinti önköltségszámítás a 33/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 54. § (2). bekezdésében meghatározott rendszerben működő vállalatoknál, leányvállalatoknál és közös vállalatoknál, továbbá a kisszövetkezeteknél."
2. §
A R. 2. § (1), (3), (6) és (7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A vállalatnak e rendeletben foglalt szabályok, továbbá adottságai és sajátosságai érvényesítésével olyan önköltségszámítási rendet kell kialakítania, amely lehetővé teszi az ipari, valamint gépi adatfeldolgozási termékek és szolgáltatások (a továbbiakban: termék) tervezett és tényleges közvetlen önköltségének kiszámítását, továbbá az önköltség alakulásának megfigyelését és elemzését."
"(3) A vállalatok az önköltségszámítási rendjükre vonatkozó előírásokat e rendeletben foglaltak alapján, továbbá az ágazati (szakágazati) önköltségszámítási irányelvekben ajánlott módszerek figyelembevételével készített Vállalati önköltségszámítási Szabályzatba (a továbbiakban: Szabályzat) kötelesek foglalni, illetve meglevő Szabályzatukat ennek megfelelően kötelesek kiegészíteni vagy módosítani."
"(6) A Szabályzat az (5) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmazhatja azoknak az önköltségszámításból nyerhető információknak körét, tartalmát, szolgáitatásuk módját és időpontját, amelyek a költség- és önköltségtervezéshez, elemzéshez, fedezeti számításhoz, a tervszerű költséggazdálkodáshoz és a vállalaton belüli önálló elszámoláshoz szükségesek.
(7) A vállalat Szabályzatát, illetve az abban rögzített eljárásokat, módszereket csak az év első napjával és csak a könyvvitel rendjéről és a mérlegkészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltaknak megfelelően módosíthatja."
3. §
A R. 3. § (1), valamint (3)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a 3. § a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
"(1) Az Önköltség a termék meghatározott egységének (db, m, m2, m3, L, kg stb.) előállítására az e rendelet szerint fordítható, illetve fordított élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege."
"(3) A közvetlen önköltséget a következő kalkulációs séma szerinti részletezésben kell számítani:
1. Közvetlen anyagköltség
2. Közvetlen bérköltség
3. Közvetlen bérek járulékai
4. Gyártási különköltség
5. Értékesítési különköltség
6. Egyéb közvetlen költségek
7. Közvetlen önköltség (1+2+3+4+5+6)
(4) Közvetlen költség minden olyan a termék előállítása és a szolgáltatás teljesítése, továbbá értékesítése érdekében felmerült megközelítően arányosan változó költség, amely a kalkulációs egységre utalványozható, illetve amelynek a kalkulációs egységre jutó értéke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható és elszámolható a melléklet I. részében foglalt tartalommal Ezek a költségek azonban nem tartalmazhatnak olyan költségelemeket, amelyeket az ágazati számlakeretek kötelezően az általános költségek közé sorolták, az egyéb közvetlen költségként kimutatható általános költségek kivételével.
(5) A kalkulációs séma szerinti költségtényezők a vállalati (szakmai) sajátosságoknak, adottságoknak és információs igényeiknek megfelelően részletesebben is tagolhatók.
(6) A közvetlen önköltség kalkulációs költségtényezőinek tartalmát, valamint a vállalati belső információs célra számítható további önköltségkategóriákat e rendelet melléklete tartalmazza."
4. §
A R. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"4. § Az önköltségszámítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson
a) a saját termelésű készletek értékeléséhez,
b) az önköltség tervezéséhez és megfigyeléséhez,
c) a gazdaságossági számításokhoz,
d) az árszabályozó rendelkezések szerint az árak képzéséhez és az áralakulás ellenőrzéséhez."
5. §
A R. 10. § (3) bekezdése helyébe a kővetkező rendelkezés lép, egyidejűleg a 10. § (4) bekezdése hatályát veszti:
"(3) Normatív utókalkuláció esetén a tényleges közvetlen önköltség az érvényes norma szerinti költségek és a normaeltérések kalkulációs tényezőnkénti összevonásával (a normaeltérések előjelétől függően összeadásával vagy kivonásával) állapítható meg."
6. §
A R. 11. § (2) és (3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Tervezési, gazdaságossági és fedezeti számításoknál a gazdasági kalkuláció bármely formája alkalmazható. A gazdasági kalkuláció önköltségtartalmát - a rendeletben és annak mellékletében foglaltak figyelembevételével - a vállalat határozza meg.
(3) Az árképzés céljára szolgáló önköltségszámítás (árvetés) készítésének kötelezettsége és tartalma tekintetében az árszabályozásról szóló 38/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 23. és 24. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni."
7. §
A R. 14. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"14. § (1) Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (a tevékenység) befejezése után a könyvviteli elszámolásokban, gyűjtött költségek alapján a termék tényleges közvetlen önköltségét kiszámítja.
(2) A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, félkész- és késztermékek) év végi mérlegértékének meghatározásához, az évzárlatkor meglevő saját termelésű készleteik értékelésének alapjául szolgáló közvetlen önköltségig bezáróan utókalkulációt kell készíteni.
(3) A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartásban a közvetlen költségeket kalkulációs egységenként, az egyéb közvetlen költségeket költséghelyenként, továbbá az azok felosztásához szükséges vetítési alapokat költséghelyenként és azokon belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell.
(4) Az utókalkuláció és a könyvelés (főkönyvi könyvelés, analitikus nyilvántartás) adatai között tartalmi és számszerű egyezőségnek kell fennállnia. A vállalat belső előírásokkal köteles gondoskodni arról, hogy a könyvvitelben ténylegesen elszámolt költségek az utókalkuláció adataival egyeztethetek legyenek."
Záró rendelkezések
8. §(1) Ez a rendelet 1985. január 1. napjával lép hatályba.
(2) A R. 9. §-a hatályát veszti, a R. melléklete helyébe a jelen rendelet melléklete lép.
(3) A R. 2. § (2) bekezdése szerinti önköltségszámítási irányelvek jelen rendelet előírásainak megfelelő módosítását, illetve kiegészítését az ágazati minisztériumok (országos hatáskörű szervek) a rendelet megjelenését követő 90 napon belül teszik közzé.
(4) A R. 2. § (3) bekezdése szerinti Szabályzat módosítását, illetve kiegészítését a vállalat - az e rendeletben és az ágazati irányelvekben foglaltak alapján - legkésőbb 1985. június 30-ig köteles elvégezni.
Dr. Hetényi István s. k.,
pénzügyminiszter
Melléklet a 65/1984. (XII. 28.) PM-ÁH számú rendelethez"I. A közvetlen önköltség kalkulációs költségtényezőinek tartalma
1. Közvetlen anyagköltség
Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni a kalkulációs egység terhére utalványozható vagy elszámolható anyagok értékét; így - a felhasznált nyers- és alapanyagok,
- a nyers- és alapanyagok technológiai átalakításában közvetlenül részt vevő fűtőanyag és energia (technológiai energia),
- a vásárolt félkész termékek és alkatrészek (kooperációs termékek), valamint
- továbbfelhasznált saját termelésű félkész termékek és alkatrészek értékét, továbbá
- az anyagok (termékek) után felhasználáskor fizetendő adó (ellenkező előjellel a támogatás) összegét
A nyers- és alapanyagokat - a szakmai sajátosságok szem előtt tartásával - az anyagféleségek pontos meghatározásával kell felsorolni.
A technológiai fűtőanyag és energia akkor lehet különálló költségtényező, ha a gyártmány előállításához szükséges mennyiség meghatározható. (A vállalat a technológiai fűtőanyag és energia felhasználását mérni vagy megbízható számításokkal alátámasztani tudja.)
Az utókalkulációban a közvetlen anyagköltség értékét - az anyag felhasználásának a könyvvitelben (a vállalati számlarendben) választott elszámolási módjától függően - tényleges beszerzési áron vagy elszámolóáron számítva kell megállapítani, A vállalat a tényleges beszerzési árat meghatározhatja időrendi sorrendben a legrégebben beszerzett készlet mennyiségéből és árából kiindulva vagy mérlegelt átlagáron.
Elszámolóár alkalmazása esetén a felhasználásra jutó anyagár-különbözet elszámolásának módját és azt, hogy az melyik költségtényezőben jelentkezik - az ágazati számlakeretben foglaltak alapján - a vállalat számlarendjében határozza meg. Közvetlen költség az anyagár-különbözet összege akkor, ha annak értéke - a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználás függvényében - a kalkulációs egységre megállapítható, illetve elszámolható. A nyers- és alapanyagokra jutó árkülönbözet összegét célszerű közvetlen költségként kezelni és így kimutatni. Ugyanezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha a vállalat a külön felszámított szállítási és rakodási költségeket nem építette be az elszámolóárba.
A továbbfelhasznált saját termelésű félkész termékeket és alkatrészeket - a további termelési fázisokban - összességükben mindig a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló tényleges közvetlen önköltségen kell számításba venni. Ha a vállalat a tényleges közvetlen önköltséget - a könyvviteli előírásokkal összhangban - megbontja a saját termelésű készletek rögzített elszámolási egységáron számított értékére és a készletre jutó készletérték-különbözetre, a továbbfelhasznált saját termelésű termékekre jutó készletértek-különbözetet is el kell számolnia. Ha a saját előállítású félkész termékeket termelői áron vették számításba, rögzített elszámolási egységárként a félkész termék árát kell használni és a továbbfelhasznált félkész termékek áron számított értéke, valamint az értékelés alapjául szolgáló tényleges közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözetet (készletértékkülönbözet) az utólkalkulációban külön tételben kell szerepeltetni.
A vásárolt terméken (anyagon) végzett bérmunka díja az anyag értékét növeli és így azt -amennyiben kalkulációs egységre elszámolható -közvetlen anyagköltségként kell kimutatni.
A közvetlen anyagköltséget csökkenteni kell a kalkulációs egységre megállapítható hulladék (ide értve a dolgozók selejtkártérítési kötelezettségét is) és melléktermék értékével. Hulladék az az anyagmennyiség, amely a gyártás-előkészítés által utalványozott és kiadott anyagok kiszabása, méretre vágása, megmunkálása közben keletkezik. Melléktermék olyan anyag, amely a gyártási folyamatban keletkezik és hasznos tulajdonságokkal rendelkezve felhasználhatóvá válik. A hulladékot és a mellékterméket tényleges eladási áron, illetve ennek hiányában a használati értéknek megfelelően diktált áron kell az elő- és utókalkulációban szerepeltetni.
Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett a nyers-és alapanyagok felhasználásának bruttó és nettó mennyiségi adatait is fel kell tüntetni.
2. Közvetlen bérköltség
Közvetlen bérköltségként kell kimutatni a termék előállításáért (megmunkálásáért) vagy egy-egy művelet elvégzéséért teljesítmény- vagy időbérben az érvényes szabályok szerinti kifizethető (elszámolható), illetve kifizetett (elszámolt) munkabér összegét,Prémiumos időbér használata esetén közvetlen bérnek kell tekinteni a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható prémium összegét is.
Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban a bérköltség összegén kívül a bérek számfejtésének alapjául szolgáló munkaidőt (normaidő vagy ténylegesen eltöltött idő) is célszerű feltüntetni.
3. Közvetlen bérek járulékai
A bérjárulékok a kiegészítő fizetéseket (fizetett szabadságidőre, fizetett ünnepnapra, fizetett étkezési időre stb. járó bér), a bérpótlékokat (műszakpótlék, veszélyességi, magassági, csoportvezetői pótlék, általános bérpótlék stb.) és az így számított összes bért terhelő társadalombiztosítási járulék összegét foglalják magukban. A közvetlen bérek járulékai címen az előkalkulációba, illetve az utó-kalkulációba beállítandó összeget az éves tervezett pótlékkulcs vagy az időszakonként (negyedévenként) kiszámított tényleges pótlékkulcs alapján lehet meghatározni.Tervezett pótlékkulcs alkalmazása esetén minden évben meg kell tervezni az érvényes szabályok szerint az ilyen címen kifizetendő összeget, azt kell szembeállítani az időszak összes tervezett törzsbérének összegével, majd az így kiszámított (tervezett) pótlékkulcs alkalmazásával kell ebbe a költségtényezőbe az összeget beállítani. A tervezésnél a vállalat alapul veheti az előző évi bérjegyzékek összesített adatait. Ezt kell korrigálnia a fizetett ünnepnapok, fizetett szabadságnapok és ebből következően a fizetett étkezési idő tárgyévi változásának megfelelően. (Ha a vállalat tervezett pótlékkulcsot használ, a tervezett pótlékkulcs alapján számított összeg és az ilyen címen ténylegesen felmerült költségek közötti különbözetet az év végén a vállalati általános költségek terhére vagy javára vezeti át.) Tényleges pótlékkulcs alkalmazása esetén - a bérfizetési jegyzékek adatai alapján - minden időszakban szembe kell állítani az ilyen címen kifizetett összegeket a törzsbérek összegével, és a kiszámított pótlékkulcs alapján kell a közvetlen munkabérekre vetítve ezt a költségtényezőt az utókalkulációban szerepeltetni. A Szabályzatban rögzíteni kell, hogy a vállalat a számításokat vállalati vagy üzemi szinten végzi-e el.
4. Gyártási különköltség
A gyártási különköltségek csak meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódhatnak.Gyártási különköltségként kell kimutatni a készülékeknek, szerszámoknak, mintáknak, különleges gyártóeszközöknek, a bérköltség terhére kifizetett újítási és az újítással kapcsolatos közreműködői díjaknak, továbbá a szabadalmazott találmányhoz nem kapcsolódó ipari mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíjnak, vételárnak és a szolgálati minta fejében fizetett díjnak a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható költségei összegét, valamint a termék helyszíni szerelésével, beépítésével kapcsolatban felmerült kiszállási, utazási költségeket. A gyártási különköltségeket részletezni kell. A különleges gyártóeszközöknél - ha elszámolásuk mennyiségarányos - a gyártóeszköz összes költségét és a vele gyártani tervezett mennyiséget is fel kell tüntetni.
5. Értékesítési különköltség
Az értékesítési különköltségek - hasonlóan a gyártási különköltségekhez - mindig meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódnak. Elszámolási szabályaik is megegyeznek a gyártási különköltségek elszámolási szabályaival.Értékesítési különköltségként kell kimutatni általában a megrendelő különleges igénye miatt felmerülő, illetve felmerült és a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható értékesítési költségeket (különleges csomagolás, szállítás, prospektusok, royalty stb. költsége).
Az export értékesítés különköltségeként kell kimutatni a kötésre elszámolt közvetlen költségeket, a külkereskedelmi kirendeltségek, szervizállomások költségeit, a belföldi útszakaszra eső fuvarköltséget, bizományi díjat és rezsitérítést.
6. Egyéb közvetlen költségek
Az ebben a költségtényezőben kimutatni kívánt költségeket a gyártási rendszer, a technológia, a termelés-szervezés adottságai és sajátosságai figyelembevételével a vállalatok határozzák meg. Ebbe a költségtényezőbe csak a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható és az üzemi általános költségek részét képező arányosan változó költségek, valamint a közvetlen költségek körébe tartozó, de az előző kalkulációs költségtényezőknél fel nem sorolt költségek vehetők fel.A vállalat elhatározásától függően egyéb közvetlen költségként számolhatók el a gépek (termelő berendezések) működtetéséinek és üzemeltetésének költségei, ezek értékcsökkenési leírásának kivételével. Az amortizációs normákról és az amortizáció elszámolásáról szóló 3/1983. (XII. 20.) OT-PM számú együttes rendelet előírásai szerint a kötelező mértékben számított értékcsökkenési leírás (például a bányászatban a bányavagyonnal arányos leírás) továbbra is egyéb közvetlen költségként kimutatható. Ide tartoznak
- a gépek (termelő berendezések) energiaköltségei, a termelési célt szolgáló és közvetlen anyagköltségként el nem számolt tüzelőanyag, gőz, gáz sűrített levegő, víz stb.
- a gépkezelők és gépkiszolgálók közvetlen munkabérként el nem számolt munkabére (törzsbérek, bérjárulékok),
- a gépek (termelő berendezések) üzemeltetésével kapcsolatban felhasznált segédanyagok (kenő- és törlőanyagok) és fogyóeszközök értéke (ideértve a fogyóeszközök javításának költségeit és a bérelt fogyóeszközök kölcsönzési díját),
- a gépek (termelő berendezések) állóeszközfenntartásának költségei.
Nem vonhatók ebbe a körbe azoknak az állóeszközöknek (épületek, vezetékek, üzemi irodák berendezése és felszerelése stb.) működtetési és állóeszköz-fenntartási költségei, amelyek az üzem egészét szolgálják és így költségeik nincsenek okozati kapcsolatban a kalkulációs egység mennyiségével és összetételével.
Minden esetben itt kell kimutatni
- a saját termelésű készletek bérmunkadíját a bérmunkát végző által a munka teljesítéséért számlázott összeggel egyezően,
- a vállalati megbízások teljesítéséért a vállalati gazdasági munkaközösségnek térített összeget, amennyiben az kalkulációs egységre elszámolható,
- a gépek és termelőberendezések kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható bérleti díját
A vállalat a Szabályzatban rögzíteni köteles azoknak a költségeknek a körét, amelyet ebben a költségtényezőben kíván kimutatni.
Technológiai folyamatonkénti (fázisonkénti) kalkuláció esetében ebben a költségtényezőben mutatható ki a fázisnak, az egyébként az üzemi általános költségek körébe tartozó költsége, az állóeszközök értékcsökkenési leírásának kivételével. Előfeltétel az, hogy a fázis költségei, valamint a fázisban előállított (megmunkált) termékek közötti kapcsolatok műszaki-gazdasági számításokkal meghatározhatók legyenek. Ez általában akkor valósítható meg, ha a fázisban egy vagy egyfajta terméket vagy termékcsoportot gyártanak, illetve annak megmunkálását végzik. A vállalatnak az egyes fázisokhoz tartozó tevékenységek költségtartalmát, a fázis kezdő és végpontját a Szabályzatban részletesen felsorolva rögzítenie kell.
7. Közvetlen önköltség
A költségkategória a közvetlen költségek összegezésével határozható meg és a termelés mennyiségével közel arányosan változó költségeket tartalmazza.II. Irányelvek a szűkített és a teljes önköltség kiszámításához
Amennyibein hatósági előírás alapján vagy saját információs célra a szűkített vagy teljes önköltség kiszámítása szükséges, akkor a szűkített és a teljes önköltség, a közvetlen önköltségből kiindulva a következő kalkulációs költségtényezők számbavételével állapítható meg:7. Közvetlen önköltség
8. Üzemi általános költségek
9. Szűkített önköltség (7+8)
10. A vállalat központi irányításának költségei
11. Elkülönített költségek
12. Teljes önköltség (9+10+11)
Az általános és az elkülönített költségek felosztási módját - más előírás hiányában - a vállalat határozza meg.
Az általános költségek felosztásának módszerei a következők lehetnek:
a) osztó kalkuláció,
b) pótlékoló kalkuláció,
c) vegyes kalkuláció (a kalkulációs módszerek kombinációja).
Az önköltségszámítási módszerek megválasztásánál a tevékenység jellegét, az alkalmazott technológiát és a vállalat szervezeti felépítését indokolt figyelembe venni.
Az általános és az elkülönített költségek tartalmára a következők az irányadók:
8. Üzemi általános költségek
Üzem (üzemrész, műhely) minden olyan területileg elhatárolt vagy fogalmilag meghatározott szervezeti egység, ahol felelős vezető irányításával termelő (szolgáltató) tevékenység folyik. Üzemi általános költségként mutatható ki általában minden, az üzemekben felmerült és (kalkulációs egységre) közvetlenül el nem számolt költség, ideértve a gépek (termelő berendezések) értékcsökkenési leírását is. Az üzemi általános költségek tartalmát a ágazati számlakeret előírásai alapján a vállalati számlarendszerben kell meghatározni. Nem mutathatók ki üzemi általános költségként azok a költségek, amelyeket az ágazati számlakeret kötelezően a vállalat központi irányítási költségének vagy elkülönített költségnek minősít, illetve különféle ráfordításként történő elszámolását írja elő, továbbá azok az üzemi általános költségek, amelyeket a vállalat a 6. pont szerint egyéb közvetlen költségként számolt el.Az üzemi általános költségek felosztásának módját a vállalat határozza meg. A felosztás módjának kialakításánál olyan felosztási (vetítési) alapokat célszerű választani, amelyek - a lehetőség határán belül - jellemzően fejezik ki a termékek gyártásának általános költségigényét. A felosztás módjának meghatározásánál a szakmai sajátosságokat, a gyártási rendszert, az alkalmazott technológiát, a vállalatok üzemgazdasági szervezettségét, valamint az ágazati (szakágazati) irányelvek ajánlásait célszerű figyelembe venni, de tekintettel kell lenni a felosztás munkaigényességére, a költségszerkezetben az üzemi általános költségek részarányára, valamint arra, hogy a költségfelosztásnál alkalmazott módszerek közgazdaságilag is helyesek és indokoltak legyenek.
9. Szűkített önköltség
A szűkített önköltség a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolt költségek és a kalkulációs egységre felosztott üzemi általános költségek együttes összege.10. A vállalat központi irányításának költségei
Ebben a költségtényezőben kizárólag ez ágazati számlakeretben ilyen címen előírt és a könyvvitelben ténylegesen elszámolt általános költségeket szabad számításba venni. Felosztásuk módját a vállalat határozza meg.11. Elkülönített költségek
Ebben a költségtényezőben az ágazati számlakeretben ilyen címen előírt költségek mutathatók ki. A vállalat elhatározásától függően a különféle ráfordítások címén elszámolt összegek - csökkentve a különféle bevételek összegével - külön tételben vehetőik számításba.12. Teljes önköltség
A közvetlen és az általános költségek, valamint Az elkülönített költségek és különféle ráfordítások együttes összegének termékegységre jutó értéke."