adozona.hu
1197/B/2006. AB határozat
1197/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés f) pontja "a vállalkozó által" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjának "a vállalkozó által" szöveg...
1197/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés f) pontja "a vállalkozó által" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjának "a vállalkozó által" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint e rendelkezés, amely a visszterhes vagyonátruházási illeték alól mentességet, illetőleg kedvezményt - egyéb feltételek fennállása mellett - akkor biztosítja, ha a kötelezett által megvásárolt új lakást értékesítés céljára vállalkozó építette vagy építtette, nincs tekintettel arra, hogy lakásépítést magánszemély is folytathat "vállalkozási jelleggel," értékesítés céljából. Ezáltal sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága, továbbá az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével ellentétesen "az építtető gazdasági életben betöltött helyzete alapján" indokolatlanul megkülönbözteti mind az eladókat, mind a vevőket aszerint, hogy a lakást vállalkozó értékesíti vagy sem. Az illetékmentesség hiánya a vevőt hátrányos helyzetbe hozza, ugyanakkor a magánszemély eladó rosszabb feltételekkel tudja a lakásokat értékesíteni, mint a vállalkozó. Az indítványozó nézete szerint a támadott szabály az arányos közteherviselésnek az Alkotmány 70/I. §-ában rögzített elvébe is ütközik, mert bár az "illeték tárgya azonos, (...) de magánszemély építtető által épített ingatlan esetén a vevő illetéket fizet, míg a vállalkozó építtető által épített ingatlan esetén a törvény az illetékfizetés alól mentességet biztosít."II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Itv. vizsgált rendelkezése:
"26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
(...)
f) a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített - 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt;
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. A támadott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a 954/B/2005. AB határozatában (ABH2006, 1812.) már vizsgálta, és nem találta az Alkotmány 15. §-ába, 70/A. §-ába és 70/I. §-ába ütközőnek, hogy a kedvezményre jogosító értékhatár az együttes szerzők tekintetében nem személyenként számítandó, hanem a lakáshoz kapcsolódik.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog") . Mivel a jelen indítványt más okból, illetőleg a rendelkezésnek részben más alkotmányossági összefüggésére hivatkozással terjesztette elő az indítványozó, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozott. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131,133.]
2. Bár az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmére hivatkozott, tartalmilag a rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközését is állította, mert véleménye szerint az az ingatlan vásárlói között hátrányos megkülönböztetést tesz attól függően, kitől vásárolták a lakást. Ezért az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elvégezte az alkotmányossági vizsgálatot.
2.1. Az Alkotmány 70/I. §-ából következően az állampolgárok egyik alapvető kötelezettsége, hogy jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően a közterhekhez hozzájáruljanak, amelynek módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. A jogalkotó nyújthat kedvezményeket is a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára.
A lakás vásárlóját az Itv. 18. § (1) bekezdése értelmében visszterhes vagyonátruházási illeték terheli, amely alól a támadott rendelkezés mentességet, illetve kedvezményt biztosít.
Az Itv. kifogásolt rendelkezését beiktató, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi XXIII. törvény 135. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolás e rendelkezés céljaként a lakásállomány bővítését, az otthonteremtés elősegítését jelölte meg. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 39. § (1) bekezdés a) pontja pedig kimondja, hogy építésügyi hatósági engedélyhez kötött építmények építőipari kivitelezése csak akkor folytatható, ha egyéni vállalkozó vagy gazdasági társaság tevékenységi körében szerepel, a kivitelezést névjegyzékbe vett felelős műszaki vezető irányítja, továbbá a (2) bekezdés tartalmazza, hogy építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai feltételekkel rendelkezik.
2.2. Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy "[a] mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra -, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.
A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűség - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára." (ABH 1992, 280, 281.)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs alkotmányos joga. Az állami gazdaságpolitika mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy mit tart olyan jelentőségű tevékenységnek, amelynek gyakorlója számára - az Alkotmány keretein belül - ösztönző adó és egyéb kedvezményeket állapít meg. [pl. 137/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 456, 459.; 182/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 588, 590.; 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 343-344.]
Az alkotmányossági vizsgálat ezért arra irányult, hogy a jogalkotó a mentességi szabály megalkotásánál nem került-e ellentétbe az Alkotmány diszkriminációt tiltó rendelkezésével.
2.3. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a különbségtételt, az egyéb jogokra vonatkozó szabályok sem tehetnek azonban olyan megkülönböztetést, amely az emberi méltóság alapjogát csorbítja. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Alkotmánybíróság a 650/B/1991. határozatában, amelyben annak a szabálynak az alkotmányellenességét vizsgálta, amely a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételét a lakásingatlan megszerzésének egyes módozataihoz (többek között az "értékesítés céljára épített és építtetett" lakás megvásárlásához) kötötte, kifejtette, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés, mert a támadott rendelkezés nem személyek között tesz megkülönböztetést. "A kedvezményekkel érintett lakásszerzési formák sokfélesége elvileg mindenki számára lehetővé teszi a kedvezmény igénybevételét, ha annak egyéb feltételei fennállnak. Nem alkotmányellenes tehát az, hogy a jogalkotás a kedvezményt a magánforgalomba tartozó lakásvásárlásokhoz az egyéb feltételek fennállása esetén sem kapcsolta hozzá, ezzel ugyanis a másik, a pozitív diszkriminációt megalapozó szempontja figyelmen kívül maradna." (ABH 1992, 660, 661-662.)
A jelen eljárás tárgyát is képező rendelkezés kapcsán a 954/B/2005. AB határozat kiemelte, hogy nem képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát, hogy a jogalkotó a lakásszerzési illeték alóli mentességet miért a lakáshoz, és miért nem a vagyont szerző jogalanyokhoz kötötte. (ABH 2006, 1812, 1817.) Mivel pedig a mentesség (kedvezmény) a lakáshoz igazodik, az adott lakást megszerző valamennyi kedvezményezettre azonosan vonatkozik. Az Alkotmánybíróság a 3/1995. (II. 17.) AB határozatban ennek kapcsán rámutatott, hogy "a hátrányos megkülönböztetés tilalma csak akkor sérül, ha adott esetben a kedvezményre vonatkozó szabály a kedvezményezettek között tesz különbséget az Alkotmányban felsoroltak szerint (faj, nem, vallás stb. szempontból) . De mivel a kedvezményhez nem fűződik alanyi jog, nem jelent feltétlenül diszkriminációt, ha egyesek beletartoznak a mentességi, kedvezményezetti körbe, mások pedig nem." (ABH 1995, 67, 69, 70.)
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ingatlan vásárlói tekintetében a rendelkezés nem sérti a diszkrimináció tilalmát, amiért ebben a vonatkozásban az indítványt elutasította.
Az indítványozó azt is a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartotta, hogy a rendelkezés az eladók között indokolatlan különbséget tesz. A jogalkotó a vevő számára biztosított illetékmentesség feltételeit írta körül az ingatlan értékesítői oldalának szűkítésével, melynek lehetséges következménye, hogy a vállalkozó esetében növeli a sikeres értékesítés esélyeit. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 32/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002, 153, 165. stb.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen ügyben vizsgált szabályozás szempontjából a vállalkozó, aki a lakásépítést és értékesítést hivatásszerűen folytatja, nem tekinthető azonos csoportba tartozónak azzal a magánszeméllyel, aki e tevékenységet nem piaci jelleggel végzi. Ezért az Alkotmány 70/A. §-ára alapított alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
2.4. Az indítványozó nézete szerint a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését is sérti.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezésével kapcsolatosan több határozatában kifejtette, hogy az esélyegyenlőtlenség megszüntetését vagy csökkentését célzó, megkülönböztető szabályozás lehetőségéből nem következik annak alkotmányos kényszere. A tételesen meghatározott pozitív diszkriminációra senkinek sincs alkotmányos joga, annak alkalmazása a jogalkotó szabadságába tartozik. (1067/B/1993. AB határozat, 1996, 446, 448.; 652/G/1994. AB határozat, 1998, 574, 580-581.) (1051/B/1999. AB határozat, ABH 2002,1483, 1486, 1487.)
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének értelmezésénél az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem a jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez." (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663., 664.) Ebből az alkotmányi rendelkezésből így nem következik az illetékkötelezettség alóli kivételt engedő szabály, tehát az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése és a támadott rendelkezés között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3. Az indítványozó azzal indokolta a támadott rendelkezés és az Alkotmány 70/I. §-ának ellentétét, hogy a kedvezményezett vásárlók nem járulnak hozzá a közterhekhez, másoknak pedig hozzá kell járulniuk, vagyis magát a mentesítést tartotta alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, hogy az Alkotmány a 70/I. §-ában megfogalmazott közterhekhez való hozzájárulás tekintetében egyetlen követelményt támaszt a jogalkotóval szemben, hogy az adott fizetési kötelezettség feleljen meg az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis álljon azokkal arányban. [1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 506, 507.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304, 306.; 8/2007. (II. 28.) AB határozat, ABK 2007. február, 101, 107.] Erre figyelemmel ebből az alkotmányos elvből nem következik, hogy ne lenne adható mentesség vagy kedvezmény.
Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt elutasította.
4. Az indítványozó a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát deklaráló alkotmányos rendelkezésbe ütközőnek is tartotta a támadott szabályt azáltal, hogy csak azt a vállalkozót részesíti illetékkedvezményben, aki értékesítés céljára épít új lakást.
Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában rámutatott: "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan, senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993, 340, 341-342.)
Ebből következően az, hogy a vállalkozó, aki új lakásokat épít vagy építtet, az ilyen ingatlant megvásárló magánszemélyeket megillető illetékkedvezmény miatt azokat kedvezőbb feltételek mellett tudja értékesíteni, nem érinti a vállalkozáshoz való jog alkotmányosan védett tartalmát.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadságához való jog érvényesülésével nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben, ezért az indítvány e részét is elutasította.
Budapest, 2007. december 10.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró