adozona.hu
1147/D/2006. AB végzés
1147/D/2006. AB végzés
alkotmányjogi panaszról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény 1. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 52. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapításá...
1147/D/2006. AB végzés
alkotmányjogi panaszról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
1. Az Alkotmánybíróság a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény 1. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.2. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 52. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban:Gyltv.) 1. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 6.K.34339/205/14. számú ítéletével elbírált ügyben történő alkalmazhatósága kizárását indítványozta. Kérte továbbá a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 52. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint annak kimondását, hogy e rendelkezések a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.404/2005/4. számú végzésével elbírált ügyben nem alkalmazhatók.
2. Az indítványozó a fenti határozatokkal jogerősen befejezett eljárások előzményeként előadta, hogy beltagja volt egy betéti társaságnak, amely a számára engedélyezett személyes gyógyszertár működtetési jog (a továbbiakban: személyi jog) alapján gyógyszertárat működtetett. Miután a betéti társaságból kivált, a - vele történt megállapodás alapján - belépő gyógyszerész beltag számára a hatóság először személyi jogot engedélyezett, majd azt a Magyar Gyógyszerész Kamara (a továbbiakban: Kamara) visszavonta. Ez utóbbi határozat felülvizsgálata tárgyában indított eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 37.610/2003/14. számú határozatával a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az új beltag számára - szakmai feltételek hiányában - nem lehetett átengedni a személyi jogot, így a Kamara határozata jogszerű volt; ebből következően az indítványozó maradt a személyi jog jogosultja.
Az indítványozó eközben új betéti társaságot alapított egy gyógyszertár működtetésére, amely működési engedélyének megadása, illetőleg a korábbi gyógyszertár működési engedélye visszavonása iránt benyújtott kérelmét a hatóságok elutasították. Az indítványozó a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett arra hivatkozással, hogy a korábbi gyógyszertár törvényesen nem működhet, mert beltagja nem rendelkezik személyi joggal. A cégbíróság határozatában bírságot szabott ki a korábbi gyógyszertárral szemben.
3. Az indítványozó a személyi jog visszavonása tárgyában meghozott ítélet elleni perújítási eljárás befejezését követően újabb törvényességi eljárást kezdeményezett, amelyet a cégbíróság határidőben benyújtottnak tekintett. A korábbi gyógyszertárat működtető betéti társaság működését két hónapra felfüggesztette abból az indokból, hogy nincs személyi jogos gyógyszerész beltagja, egyebekben pedig elutasította a kérelmet. A határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta, majd a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Gfv. X. 30.404/2005/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős másodfokú végzést, egyben megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését és a kérelmet elutasította. Az indokolás tartalmazza, hogy az eljáró bíróságok határozata a Ctv. 51. § (2) bekezdésének téves értelmezésén alapult, amikor a perújítási eljárásban született jogerős határozat kézhezvételét tekintették a törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztése kezdő időpontjának. E rendelkezés értelmében ugyanis az eljárást az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül lehet kezdeményezni, az indítványozó pedig a Legfelsőbb Bíróság ítéletének kézhezvételekor értesült arról a tényről, amelyre kérelmét alapította. Mivel ettől számítottan a fenti határidő eltelt, a kérelem elkésett, de elkésettnek minősülne a beadvány a perújítási eljárásban született ítélet kézbesítéséhez képest is. A határozat nem osztotta az eljárt bíróságok álláspontját abban a vonatkozásban sem, hogy a kérelem elkésettségének következményeit nem lehet levonni, ha az eljárás hivatalbóli lefolytatásának feltételei fennállnak, mert a kérelemre és hivatalból induló eljárás szabályai részben eltérnek; így utóbbiban a kérelmező félként nem vehet részt, és másként alakul az eljárás megindítására rendelkezésre álló határidő is. Hozzáfűzte, hogy "ha annak feltételei fennállnak, hivatalból a törvényességi felügyeleti eljárást le kell folytatni."
A jogosultak kezdeményezése hiányában hivatalbóli eljárás nem indult.
A fenti végzés kapcsán az indítványozó a Ctv. 52. § (2) bekezdését - amely szerint a cégbíróságnak le kell folytatnia az eljárást, ha bíróság vagy más hatóság a cégjegyzékben szereplő adat törvénysértő voltát megállapító ítéletről vagy határozatról tájékoztatja - alkotmányellenesnek tartotta. Véleménye szerint e rendelkezés azért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 64. §-át és 70/A. §-át, mert "így a cégadat jogellenességének megszüntetése (...) nem kötelező, ha a kezdeményező »csak egy ügyfél.«"
4. A megyei főgyógyszerész két alkalommal hatósági vezetőt rendelt ki a korábban működtetett gyógyszertár élére. A Kamara ezután visszavonta az indítványozó személyi jogát, amely határozat felülvizsgálatára irányuló keresetét a Fővárosi Bíróság 6. K.34.339/2005/14. számú jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása tartalmazza, hogy az indítványozó pert indított a hatósági vezetők kirendelését tartalmazó határozatok felülvizsgálata tárgyában, amelyet a bíróságok elutasítottak, mert a közforgalmú gyógyszertár működésének megszüntetése az indítványozónak felróható okból történt. Erre is tekintettel a Fővárosi Bíróság a személyi jog visszavonását megalapozottnak találta, mert annak a Gyltv. 22. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételei fennálltak: az ÁNTSZ a közforgalmú gyógyszertárba három éven belül két alkalommal - a személyi jog jogosultjának felróható okból - hatósági vezetőt rendelt ki. Az indítványozó keresetében tett előadásra reagálva a bíróság hangsúlyozta, hogy a gyógyszertár nem azonos az azt működtető betéti társasággal. A közforgalmú gyógyszertár személyi és tárgyi feltételek összessége; előbbit jelenti a személyi jog jogosultja, míg a tárgyi feltételt a berendezés stb., amelynek jogosultja lehet a személyi jogos jogosult, de lehet a betéti társaság, vagy egyidejűleg több személy. A működés törvényességét közforgalmú gyógyszertár esetében közigazgatási szerv, betéti társaság esetében pedig cégbíróság felügyeli. Ebből következően a betéti társaság működésének törvényessége nem képezte az eljárás tárgyát, kizárólag az indítványozónak a hatósági vezetők kirendeléséhez vezető magatartását kellett vizsgálni. A támadott közigazgatási határozat pedig helytállóan tartalmazta, hogy a hatósági vezetők kirendelése - már két legfelsőbb bírósági határozattal is megerősítve - a felperesnek volt felróható.
Az indítványozó szerint a fenti ítélet az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 9. § (2) bekezdésébe ütközik, mert az a megállapítás, "hogy »a betéti társaság nem azonos a gyógyszertárral« minden alapot nélkülöz." Álláspontja szerint a korábbi bírósági határozatokban foglalt értelmezés ezzel ellentétes, ezért nem lehet a személyi jog visszavonásának alapja, hogy a tagsági joga a betéti társaságban megszűnt, ugyanakkor a személyi jog jogosultja ő maradt. "A személyi jog kizárólag ilyen tényállás alapján történő visszavonása", a Gyltv. 1. § (2) bekezdésének "ilyen tartalmú értelmezése" az Alkotmányban rögzített vállalkozás jogát sérti. Nézete szerint jogbizonytalanságot okoz, hogy a Gyltv. "nem határozza meg a... gyógyszertár jogi szempontból korrekt fogalmát", az adott fogalom nem ad "eligazítást" a jogalkalmazó számára, amelynek következtében eltérő tartalmú határozatok születtek.
5. A Fővárosi Bíróság támadott ítéletét az indítványozó 2006. október 25-én, a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.404/2005/4. számú végzését 2006. október 16-án vette kézhez, az alkotmányjogi panasz 2006. december 12-én érkezett az Alkotmánybírósághoz.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján először azt vizsgálta, hogy az előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő, vagyis az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, (...) az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor -az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." (ABH 1998, 306.) Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli eljárás során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért ilyen esetben, kivételesen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 311.; 1094/D/2001. AB határozat, ABH 2005, 1033, 1036.]
A fentiekre figyelemmel a Ctv. támadott rendelkezése elleni alkotmányjogi panasz vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság végzése tekintendő ügydöntő határozatnak, amelyben eltérő álláspontra helyezkedett az első- és másodfokú határozatban foglaltaktól, és érdemben, a kérelem elutasításával fejezte be az ügyet. Ezért az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje e határozat kézhezvételétől számítandó, míg a Gyltv. vonatkozásában a Fővárosi Bíróság ítéletének kézhezvételétől. Így az indítványozó alkotmányjogi panaszát mindkét határozat ellen az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt határidőben terjesztette elő.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott, az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt törvényi követelményeknek.
2.1. A Legfelsőbb Bíróság az alkotmányjogi panasszal támadott végzését a Ctv. 51. § (2) bekezdésére alapította, és a kérelmet - a jogerős határozattól eltérő álláspontot elfoglalva - elkésettség okából utasította el.
A Ctv. indítványozó által kifogásolt 52. § (2) bekezdését nem alkalmazta, mert a hivatalbóli eljárás feltételei nem álltak fenn: sem bíróság, sem más hatóság nem tájékoztatta olyan határozatról, amely a cégadat törvénysértő voltát megállapította. Az indítvány tartalmából ugyancsak kitűnik, hogy nem került sor e rendelkezés alkalmazására, mert az indítványozó azt sérelmezte, hogy az "ügyfél" - értendő alatta a Ctv. 52. § (1) bekezdés a)-d) pontjában nevesített jogosultak köre - kérelme nem vonta maga után a cégbíróság hivatalbóli eljárását.
2.2. A Fővárosi Bíróság támadott ítélete tartalmazza, hogy a Kamara a Gyltv. - személyi jog visszavonásának eseteit rögzítő - 22. § (1) bekezdésének a) pontjára alapította határozatát, így a perben ugyancsak az előbbi rendelkezésben írt feltételek megvalósulását kellett vizsgálni, vagyis, hogy a hatósági vezetők kirendeléséhez a felperes (indítványozó) felróható magatartása vezetett-e.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság a Gyltv. támadott 1. § (2) bekezdését nem alkalmazta, a "közforgalmú gyógyszertár" működtetésének személyi és tárgyi feltételeivel kapcsolatos álláspontját azzal a felperesi érveléssel összefüggésben fejtette ki, amely szerint a betéti társaság törvényellenes működése esetén kizárt a személyi jogos felperes magatartásának a vizsgálata.
A Gyltv. 1. § (2) bekezdését egyébként az indítványozó azért is alkotmányellenesnek tartotta, mert annak szövege - véleménye szerint - a különböző bíróságok részéről ellentétes értelmezésre adott lehetőséget. A jogalkalmazói határozatok alkotmányossági felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. § a) -h) pontjai értelmében nincs hatásköre.
A fentiekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz sem a Ctv., sem a Gyltv. kifogásolt szabálya tekintetében nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. december 18.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró