adozona.hu
90950/1948. NM rendelet
90950/1948. NM rendelet
a betegségi, illetőleg az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alá eső főfoglalkozással, egyidőben folytatott mellékfoglalkozásnak biztosítási kötelezettség alá vonása tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1927. XXI. és az 1928. XL. törvénycikkeken alapuló betegségi és baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló 10450/1948. Korm. sz. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 232. száma) 5. §-ának (4) bekezdésében, valamint a 22. §-ának (2) bekezdésében és az 1927. XXI. tc. 134. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértve - a következőket rendelem:
...
90950/1948. NM rendelet
a betegségi, illetőleg az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alá eső főfoglalkozással, egyidőben folytatott mellékfoglalkozásnak biztosítási kötelezettség alá vonása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 3.500.)
Az 1927. XXI. és az 1928. XL. törvénycikkeken alapuló betegségi és baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló 10450/1948. Korm. sz. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 232. száma) 5. §-ának (4) bekezdésében, valamint a 22. §-ának (2) bekezdésében és az 1927. XXI. tc. 134. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértve - a következőket rendelem:
1. §A 10450/1948. Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-ának (1)-(3) bekezdésében, valamint (5) bekezdésében foglalt rendelkezések 1949. év január hó 1. napjától lépnek hatályba.
2. §
Az a munkavállaló, aki az 1927. XXI. és az 1928. XL. törvénycikk, illetőleg az ezeket módosító és kiegészítő rendeletek hatálya alá tartozó több vállalatban, üzemben, hivatalban, foglalkozásban vagy háztartásban dolgozik, 1949. évi január hó 1. napjától kezdődően mindegyik munkaviszonya alapján a hivatkozott jogszabályok szerint kötelezett betegségi, illetőleg öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági biztosításra, feltéve, hogy főfoglalkozása betegségi, illetőleg öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alá esik.
3. §
(1) A 2. § alapján a mellékfoglalkozáson alapuló biztosítási kötelezettség csak abban az esetben áll fenn, ha a munkavállaló a munkáltató részére mellékfoglalkozásában hetenként legalább két órán át rendszeresen szolgálatot teljesít.
(2) A több munkáltató részére azonos munkakörben szolgálatot teljesítő - munkaviszonyban álló - üzletszerző (ügynök, utazó, ipari- és kereskedelmi képviselő), pénzbeszedő, kirakatrendező, órabéres levelező, hangszerhangoló betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági biztosítási kötelezettsége csak abban az esetben áll fenn, ha a munkavállaló a munkáltató részére hetenkint legalább két órán, illetőleg havonkint legalább nyolc órán át rendszeres szolgálatot teljesít.
4. §
(1) A több egyidejűleg folytatott foglalkozás esetében - a biztosítás kötelezettség megállapításánál - főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből a legtöbb kereset, vagy jövedelem származik. A bért, vagy haszonbért, úgyszintén a tőkevagyonból és nyugellátásból (nyugdíjból, kegydíjból, nyugbérből, öregségi, rokkantsági, vagy özvegyi járadékból stb.) eredő jövedelmet nem lehet foglalkozásból eredő jövedelemnek tekinteni. A tényleges közszolgálatban álló közszolgálati alkalmazottnak ezt a foglalkozását kell főfoglalkozásnak tekinteni, de csak akkor, ha: közszolgálatból eredő jövedelme a legalacsonyabb állami fizetési osztályban járó - a pótlékok és a pótlékokkal egy tekintet alá eső illetmények nélkül számított - legalacsonyabb havi illetmény összegét meghaladja
(2) Egyenlő összegű kereset, vagy jövedelem esetében a nagyobb elfoglaltsággal járó foglalkozást kell főfoglalkozásnak tekinteni. Egyenlő összegű keresettel vagy jövedelemmel és egyenlő elfoglaltsággal járó foglalkozások közül a korábban kezdődött foglalkozást kell főfoglalkozásnak tekinteni.
5. §
A jelen rendeletben foglalt rendelkezések az 1927. XXI. tc. 56. §-ában szabályozott baleseti biztosítási kötelezettség fennállását nem érintik.
6. §
(1) A több munkáltatónál biztosításra kötelezett foglalkozásban álló munkavállalót mindegyik munkáltató külön-külön köteles a fő-, illetőleg a mellékfoglalkozás szerint illetékes biztosító intézetnél bejelenteni.
(2) A munkavállalók munkábalépése, munkából kilépése, a javadalmazás mértékében és a biztosításra kötelezett személyi adataiban, valamint az alkalmazás minőségében bekövetkezett - a biztosítást érintő - változás jelentésére az illetékes biztosító intézetre vonatkozó rendelkezések irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a munkáltató a mellékfoglalkozásnak az Országos Társadalombiztosító Intézetnél jelentésekor a jelentőlap (a belépést jelentő ív) "Megjegyzés", a havi bejelentési jegyzék "Jegyzet" rovatában köteles feltüntetni, hogy a bejelentett foglalkozás "mellékfoglalkozás", valamint annak a munkáltatónak nevét (üzem helyét), ahol a munkavállaló főfoglalkozása fennáll.
7. §
(1) A járulékok alapja az a tényleges javadalmazás, amelyet a munkavállaló az egyes munkáltatóktól a biztosításra kötelezett fő-, illetőleg mellékfoglalkozás alapján kap. Az egyes munkáltatók kötelesek ennek megfelelően az általuk folyósított tényleges javadalmazás után járó járulékokat külön-külön az illetékes biztosító intézethez befizetni.
(2) A biztosításra kötelezett munkavállaló mellékfoglalkozásából élvezett javadalmazás után a járulékok fizetése - a (4) bekezdésben foglallak kivételével - a biztosításra kötelezett munkavállaló valóban elért javadalmazása alapján történik, még abban az esetben is, ha a járulékalapot intézeti alapszabály a valóban elért javadalmazástól eltérő összegben állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem nyer alkalmazást akkor, ha a munkáltató a 6. § (2) bekezdésében a mellékfoglalkozás, illetőleg a főfoglalkozás megjelölésére előírt kötelezettségének nem tesz eleget.
(4) A 6180/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 102. szám) 3. §-ának (1) bekezdése hatálya alá eső biztosításra kötelezett gazdasági munkavállaló mellékfoglalkozásából származó javadalmazása után - a hivatkozott rendelet 15. §-a szerinti egységes társadalombiztosítási díjat kell fizetni.
8. §
(1) A jelen rendelet alapján biztosított munkavállaló részére a betegségi biztosításban igényelhető szolgáltatásokat a biztosított munkavállaló főfoglalkozása szerint illetékes biztosító intézet (helyiszerv) köteles nyújtani.
(2) A betegségi biztosításban járó készpénzszolgáltatásoknál irányadó tényleges javadalmazás napi átlaga megállapításánál a betegségi biztosítási kötelezettség alá eső fő- és mellékfoglalkozásból származó javadalmazások együttes összegét kell alapul venni.
(3) A betegségi biztosítást ellátó intézetek a fő- és mellékfoglalkozáson alapuló munkaviszony együttes figyelembevételével általuk folyósítandó készpénzsegélyek összegének mikénti megállapítását alapszabályukban szabályozzák.
(4) Az (1) bekezdés alapján a szolgáltatást nyújtó intézet azoktól a biztosító intézetektől, amelyeknél a munkavállaló mellékfoglalkozása alapján kötelezett biztosításra, a (2) bekezdés alapján a mellékfoglalkozásból élvezeti javadalmazás után is nyújtott szolgáltatásért megtérítési nem igényelhet.
9. §
A 213487/1938. rendeletben (Budapesti Közlöny 201. szám) foglalt rendelkezések az olt felsorolt munkavállalókkal szemben akkor is hatályosak, ha több munkáltatónál állnak biztosításra kötelezett munkaviszonyban.
10. §
Több biztosításra kötelezett foglalkozás esetében az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás szolgáltatásai szempontjából a járadékcsoportba sorolásnál a főfoglalkozást kell alapul venni.
11. §
A családi pótlék folyósítására vonatkozó igényt az a munkáltató terjeszti elő, akinél fennálló munkaviszony a munkavállaló főfoglalkozása.
12. §
A 185180/1932. BM rendelet (Budapesti Közlöny 281. szám) 2. §-a hatályát veszti.
13. §
A jelen rendelet az 1949. év január hó 1. napján lép hatályba, az annak alapján kötelező bejelentéseket első ízben 1949. január 15-áig kell megtenni.
Budapest, 1948. évi december hó 31-én.
Olt Károly s. k.
népjóléti miniszter