adozona.hu
2180/1947. ME rendelet
2180/1947. ME rendelet
a külföldön szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottak illetményének és átköltözködési költségeinek, valamint a külföldön hivatalos kiküldetésben eljáró közszolgálati alkalmazottak kiküldetési illetményeinek megállapítása tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A minisztérium az 1946. évi XVI. tc. 1. §-ában foglalt és az 1946. évi XXVIII. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
Közszolgálati alkalmazottat külföldi szolgálatra kirendelni vagy hivatalos feladat elvégzésére kiküldeni csak a minisztertanács előzetes hozzájárulásával szabad. Az illetékes miniszter a kiküldetés iránt a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértve tehet előterjesztést a minisztertanácshoz.
A minisztertanácsi előterjesztésben...
2180/1947. ME rendelet
a külföldön szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottak illetményének és átköltözködési költségeinek, valamint a külföldön hivatalos kiküldetésben eljáró közszolgálati alkalmazottak kiküldetési illetményeinek megállapítása tárgyában
A minisztérium az 1946. évi XVI. tc. 1. §-ában foglalt és az 1946. évi XXVIII. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
I. Általános rendelkezések
1. §(1) Közszolgálati alkalmazottat külföldi szolgálatra kirendelni vagy hivatalos feladat elvégzésére kiküldeni csak a minisztertanács előzetes hozzájárulásával szabad. Az illetékes miniszter a kiküldetés iránt a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértve tehet előterjesztést a minisztertanácshoz.
(2) A minisztertanácsi előterjesztésben fel kell említeni az alkalmazott nevét, állását, a kiküldetés indokolását, a kirendelés (kiküldetés) előrelátható időtartamát, végül azt, hogy a kiküldetéssel kapcsolatban felmerült költségekre szükséges összeg a költségvetés melyik cime és rovata terhére fedezhető, illetve előirányzás hiányában milyen összegű póthitelre lenne szükség.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a külügyminisztérium létszámába tartozó alkalmazottaknak külképviseletekhez szolgálati érdekből való kiküldetésére, kirendelésére.
(4) Ugyanabban az ügyben akár egy, akár több központi vagy egyéb hatóság részéről csak abban az esetben lehet több alkalmazottat kiküldeni, ha az ügy természete és fontossága azt feltétlenül szükségessé teszi, továbbá, ha a kérdés az illető országban levő külképviselet utján nem intézhető el.
(5) Külföldi tárgyalásokra csak olyan alkalmazott küldhető ki, aki a kiküldetés helyén államnyelvként használt nyelven (vagy ilyen nyelvismeret hiányában az ott tárgyalási nyelvként elfogadott nyelven) megfelelően tárgyalni képes. Kivételnek csak akkor van helye, ha az alkalmazott olyan különleges szaktudással rendelkezik, hogy őt a külföldi tárgyalásnál megfelelő nyelvismerettel bíró személlyel pótolni nem lehet
(6) Külföldre történt kirendelésről, illetőleg a kiküldetés megkezdéséről a külügyminisztert előzetesen értesíteni kell. A kirendelt alkalmazottat utasítani kell, hogy amennyiben a kiküldetés helye egyúttal valamely magyar külképviseleti hatóság székhelye is, ennél még működésének megkezdése előtt jelentkezzék.
II. Külföldi szolgálat esetén felszámítható illetmények
2. §(1) Az állandó külföldi szolgálatot teljesítő állami alkalmazottak járandóságai szolgálatuk tartama alatt a következők:
a) fizetés,
b) családi pótlék,
c) ügyvivői napidíj,
d) hivatalfőnöki pótlék,
e) hivatalfőnök helyettesítési pótlék,
f) átköltözködési illetmények.
(2) A külföldi szolgálat tartama alatt a belföldi illetmények, tiszteletdíjak és egyéb járandóságok folyósítása szünetel.
3. §
A külföldön szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottak fizetésének összegét (2. § (1) bekezdés a) pont) és a kifizetés módját az egyes állomáshelyekre a pénzügyminiszter a külügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.
4. §
(1) A külföldi fizetés (2. § (1) bekezdés a) pont) a belföldről külföldre áthelyezett alkalmazottnak külföldi állomáshelyre történt megérkezését követő naptól kezdve esedékes.
(2) Külföldi állomáshelyről állandó belföld szolgálatra berendelés esetén a külföldi fizetést a felmentés napjával kell beszüntetni.
(3) Külföldi állomáshelyről más külföldi állomáshelyre áthelyezés esetén a felmentés napját követő naptól az új állomáshelyen szolgálattételre való jelentkezés napjáig bezárólag az alkalmazottnak az őt megillető belföldi illetményekre van igénye, melyekhez a szabályszerű kiküldetési illetmények járulnak.
5. §
A magyar követségek és konzulátusok, illetőleg állandó jellegű diplomáciai missziók tagjainak hivatalos távollétük és a rendes évi szabadságuk tartania alatt ugyanolyan összegű illetmények járnak, mint amilyen összegű illetményre az állandó állomáshelyükön igényi tarthatnának.
6. §
(1) A magyar követségek vezetőinek helyettesítésével megbízott fogalmazás szakbeli tisztviselőket (ideiglenes ügyvivőkel) az alább felsorolt esetekben ügyvivői napidijak illetik meg:
a) a követség vezetőjének 30 napot meghaladó tartamú hivatalos távolléte esetén;
b) a követség vezetőjének rendes évi szabadsága tartamára, valamint a szabadság egy részének vagy teljes egészének Magyarországon való eltöltése esetén az utazási napok tartamára;
c) a követségek vezetői részére az év folyamán bármily cimen, tehát betegség címén is engedélyezett szabadság tartamára;
d) azon időtartamra, amely alatt a vezetői állás nincs betöltve.
(2) Nem illetik meg az ügyvivői napidijak a helyettesítéssel megbízott fogalmazási tisztviselőt akkor, ha a helyettesítés 30 napnál rövidebb ideig tart, továbbá ha a követség vezetője betegsége miatt állomáshelyét nem hagyja el, feltéve, hogy ilyen címen részére szabadság nem engedélyeztetett.
(3) Az ügyvivői napidij összegét a helyettesítéssel megbízott tisztviselő egy napi fizetése 20%-ában kell megállapítani. A napidíj kiszámításánál a hónapokat 30 nappal kell számításba venni.
(4) Az (1) bekezdés a) és d) pontjában felsorolt esetekben az ügyvivői napidijak teljes egészükben az államkincstárt, a b) pontban meghatározott esetekben 50%-ban az államkincstárt, 50%-ban a követség vezetőjét, a eh pontban meghatározott esetben pedig teljes egészükben a követség vezetőjét terhelik.
(5) Az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján a követség vezetőjét terhelő ügyvivői napidijat a követség vezetőjének illetményéből hivatal kell levonni és az ilyen címen eszközölt levonásokat, illetve kifizetéseket a követség pénztári naplóiban keresztül kell vezetni. Olyan esetekben, ha a helyettesítéssel megbízott fogalmazási tisztviselő az őt megillető ügyvivői napidijakra nem tart igényt, a követ illetményéből hivatalból levonandó napidijakat az államkincstár javára kell bevételként elszámolni.
(6) Azokban az esetekben, ha a követségek vezetői rendes szabadságukat több részletben veszik igénybe, a ügyvivői napidijak az utazási napokra csak az első szabadságrészlettel kapcsolatban számíthatók fel.
(7) A hivatalos távollét fogalma alá tartozik a külképviseleti hatóságok vezetőinek a külügyminiszter felhatalmazása alapján tett minden hivatalos utazása (pl. jelentéstétel céljából történt berendelés, hivatalos kiküldetés, a joghatósága alá tartozó területen tett hivatalos utazás, több állam kormányánál való akkreditálás esetén az állandó állomáshelyről a másik állam kormányának székhelyére történt hivatalos utazás és ott tartózkodás stb.).
(8) A szóbeli jelentéstétel céljából történt berendelés alkalmával a Budapesten való tartózkodás általában a három napot nem haladhatja meg. Ha mindazonáltal szolgálati érdekek a budapesti tartózkodás meghosszabbítását teszik szükségessé, erről a külügyminiszter a követséget esetről-esetre értesíti. Ehhez képest a szóbeli jelentés céljából Budapestre történt berendelés alkalmával tett hivatalos utazásokról benyújtott útiszámlákban a Budapestre vonatkozólag feltüntetett indulási és érkezési időpontoknak egyezniük kell a Budapestre engedélyezett távollét tartamával.
(9) Az állandó ügyvivőket külföldi fizetésükön felül ügyvivői napidíjak nem illetik meg.
7. §
(1) Olyan esetben, ha a külföldre beosztott alkalmazott más állomáshelyre rendeltetik ki ideiglenes szolgálattételre, az ideiglenes kirendelés tartamára a teljes összegű illetményeinek egyidejű beszüntetése mellett az állandó állomáshelyén őt megillető külszolgálati fizetésének egyharmadára és ezenfelül kiküldetési napidijakra van igénye.
(2) Az ideiglenes kirendelés tartama alatt járó illetmények megállapításánál a hónapokat 30 nappal kell számításba venni.
(3) A belföldről ideiglenesen külföldi szolgálattételre kirendelt tisztviselőnek a kiküldetés tartama alatt a kiküldetési napidíjaikon fejül belföldi illetményeire van igénye.
(4) Külföldi állomáshelyre akár külföldről, akár belföldről legfeljebb 60 napra lehel alkalmazottat kirendelni. Ha az ideiglenes kirendelés tartama a 60 napot meghaladja, az érdekelt alkalmazottat új állomáshelyére át kell helyezni, kivéve, ha a kirendelés meghosszabbításához a külügyminiszter a pénzugyminiszterrel egyetértésben hozzájárul.
8. §
(1) Az ideiglenes ügyvivőt megillető napidíj felszámítása mindenkor a hivatal átvételét követő nappal veszi kezdetét és a hivatal átadásának napjával ér véget, Ezeket az időpontokat a külügyminiszternek a hivatalátadási jegyzőkönyvek felterjesztése mellett irásbelileg is be kell jelenteni.
(2) Az ügyvivői napidíjak kéthetenként utólagosan esedékesek.
9. §
(1) A külföldi követségek vezetésével ideiglenesen megbízott tisztviselők részére az ügyvivői napidíj helyett a pénzügyiminiszter a külügyminiszterrel egyetértve hivatalfőnöki pótlékot állapíthat meg.
(2) A hivatalfőnöki pótlék a megbízási követő hó első napjától annak a hónapnak a végéig jár, amely hónapban az alkalmazottat a külképviselet vezetésével véglegesen megbízzák, vagy az ideiglenes megbízás alól felmentük.
10. §
(1) A magyar konzuli hivatalok (továbbiakban: a konzulátusok) és állandó jellegű diplomáciai missziók vezetőinek helyettesítésével megbízott tisztviselőket az alább felsorolt esetekben hivatalfőnőki helyettesítési pótlék illeti meg:
a) a konzulátus vezetőjének hivatalos távolléte esetén,
b) a konzulátus vezetőjének rendes évi szabadsága tartamára, továbbá a szabadság egy részének vagy teljes egészének Magyarországon való eltöltése esetén az utazási napok tartamára is.
e) a konzulátusok vezetői részére az év folyamán rendes szabadságukat meghaladó bármely címen, tehát betegség címén is engedélyezett szabadságmeghosszabbítás tartamára,
d) arra az időre, amely alatt a vezetői állás nincs betöltve.
(2) A helyettesítési pótlék megállapítására, elszámolására a 6., 7, és 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni
III. Külföldi szolgálatra, vagy külföldi állomáshelyről Magyarországra történő áthelyezés esetén járó átköltözködési illetmények
11. §(1) Rendszeres állásra kinevezett személyeknek Magyarország területéről külföldi állomáshelyre, vagy külföldi állomáshelyről Magyarország területére, vagy külföldön egyik állomáshelyről más állomáshelyre nem a saját kérelmére történő áthelyezése alkalmával az alábbi átköltözködési illetmények járnak:
a) napidíj,
b) utazási költségmegtérítés,
c) ingók szállítási költségmegtérítése,
d) berendezkedési járulék.
(2) A nem rendszeres minőségben alkalmazott személyek átköltözködési költségét az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve esetről-esetre állapítja meg.
12. §
A rendszeres állásra kinevezett, vagy nem rendszeres minőségben alkalmazott személyeknek külföldi állomáshelyre történő áthelyezése alkalmával a napidíjak az V. fejezetben foglalt rendelkezések szerint járnak.
13. §
(1) Az áthelyezett alkalmazott a saját személye, a vele közös háztartásban élő felesége, továbbá családi pótlékban részesülő családtagjai, valamint háztartási alkalmazottja után utazási költségeinek megtérítését kérheti abban az esetben, ha az említett családtagok, illetőleg háztartási alkalmazottak vele együtt, vagy későbbi időpontban az új állomáshelyre átköltözködtek. Háztartási alkalmazott után azonban költségmegtérítést csak abban az .esetben lehet felszámítani, ha a háztartási alkalmazott vagy a közszolgálati alkalmazottal, vagy annak családtagjaival együtt költözködött át.
(2) Az átköltözködéssel kapcsolatban vasúton, vagy hajón történő utazás alkalmával az alkalmazottat az (1) bekezdésben felsorolt személyek után a tényleg felmerült költségeknek, legfeljebb azonban olyan összegű menetszobánkint és havonkint a havi fizetés 5%-a, az ezen a címen elszámolt összeg azonban nem haladhatja meg a fizetés 25%-át.
(2) A külügyminiszter az (1) bekezdésben megállapított térítmény összegét a helyi viszonyok figyelembevételével méltányosságból szobánkiint 2.5%-ra mérsékelheti.
(3) A lakbértérítmény alól mentesíthető a házgondnoki teendők ellátásával megbízott alkalmazott, valamint az, aki rendes hivatali teendőin felül külön hivatali szolgálatot (házfelügyelői megbízatás, állandó éjjeli őri szolgálat, stb.) teljesít.
(4) A szobák számának megállapításánál a mellékhelyiségek (hall, előszoba, konyha, fürdőszoba, stb.) nem veendők számításba.
(5) A hivatalfőnök rendelkezésére bocsátott reprezentációs helyiségek után lakbértérítményt fizetni nem kell. A reprezentációs helyiségek számát a külügyminiszter helyen-kint külön-külön állapítja meg.
(6) A lakás céljaira rendelkezésre bocsátott helyiségek fűtési és világítási költségei a lakást használó alkalmazottat terhelik.
(7) Ha az (1) bekezdésben említett lakásban központi fűtés van, ennek használatáért az alkalmazott az illetékes miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapítandó térítést köteles fizetni
20. §
(1) A magyar külképviseleti hatóságoknál tényleges szolgálatot teljesítő alkalmazottak elhalálozása esetén, amennyiben az elhunyt állandó vagy egyszersmindenkori ellátásra igényjogosult özvegyet, vagy szűlötlen árvákat hagyott hátra és azok az elhunyt eltemettetéséről gondoskodtak, az özvegy, illetőleg az árvák kezeihez gyógykezelési költségmegtérítés és temetési járulék címén az igazoltan felmerült költségek, legfeljebb azonban az elhunyt által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett összjavadalmazásnak egy havi összege fizetendő ki. Amennyiben az elhunyt tisztviselő vagy egyéb alkalmazott igényjogosult özvegyet vagy szülőtlen árvát nem hagyott hátra, avagy pedig az elhunyt gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről nem ezek, hanem más gondoskodott, úgy ezek a költségek annak a kezéhez fizetendők ki, aki az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről tényleg gondoskodott. A felmerült költségeket ebben az esetben is szabályszerűen nyugtatott számlákkal kell igazolni.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított költségeken felül az alkalmazott özvegye, vagy árvája részére az elhalálozás napját követő három hónapban azok a belföldi járandóságok fizetendők ki, amelyek az elhalt részére ez alatt az idő alatt járnának abban az esetben, ha még életben volna és belföldi szolgálatot teljesítene.
21. §
(1) Külföldi állomáshelyen történt nyugdíjazás esetén az érdekelt alkalmazottnak saját személye, a vele utazó családtagjai, valamint a jelen rendelet 13. §-a alapján kivitt háztartási alkalmazottja után a jelen rendeletben megállapított utazási és átköltözködési költségek megtérítésére van igénye akkor, ha Magyarországra költözik vissza.
(2) Ebben az esetben az átköltözködési költség megállapítása szempontjából a nyugdíjazott közszolgálati alkalmazottat olyanunk kell tekinteni, mintha még tényleges szolgálatban volna.
(3) Ha a nyugdíjazott alkalmazott nem Magyarországon, hanem saját választása szerint valamely más ország területén szándékozik letelepedni, úgy az állásának (alkalmazásának) megfelelő átköltözködési költségek csak abban az esetben téríthetők meg, ha arra az illetékes miniszter a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásává; engedélyt adott
(4) Az átköltözködési illetmények a (9) bekezdésben megállapított esetben sem haladhatják meg azt az összeget, amelyre az érdekelt alkalmazottnak igénye lett volna akkor, ha a külföldi állomáshelyről Budapestre helyeztetett volna át.
(5) Az átköltözködési illetményekhez való igény elévül, ha az átköltözködés a tényleges szolgálat alól tőrtént felmentést követő egy éven belül történik meg.
22. §
(1) A tényleges szolgálatban külföldi állomáshelyen elhalálozott alkalmazott hozzátartozói, ha Magyarországra költöznek vissza, igényt tarthatnak a jelen rendeletben megállapított utazási költségeknek és a bútorok szállítási költségeinek megtérítésére, az utóbbiakra azonban csak akkor, ha a bútorok kiszállítására a jelen rendelet 16. §-a alapján engedélyt nyertek.
(2) Ezen a címen az utazási költségeket és a bútorszállítási költségeket olyan módon kell megállapítani, mintha az elhalt alkalmazott még életben volna
(3) Ha a hozzátartozók nem Magyarország, hanem más ország területén óhajtanak letelepedni, sem utazási, sem szállítási költségekre igényük nincsen.
IV. Családi pótlék
23. §(1) A külföldön szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottnak az állomáshelyén vele közös háziállatban élő családtagjai után családi pótlék címén a következő összegekre van igénye:
a) a diplomáciai szolgálatban álló tisztviselőknek és hasonló fogalmazáskari állásuaknak, továbbá a konzuli igazgatási, számvevőségi és kezelési szakba tartozó alkalmazottaknak a feleségük után a mindenkori fizetésük 15%-ára. azok után a gyermekek után pedig, akik után családi pótlékra van igényük gyermekenként a fizetés 5%-ára,
b) az egyéb szakokba tartozó alkalmazottaknak a feleségük és az a) pontban meghatározott gyermekük után egyénként a fizetés 6%-ára.
(2) A külföldi családi pótlók a külföldi szolgálati hely elfoglalását követő hónap első napjától jár és annak a hónapnak a végével szüntetendő be, amely hónapban az érdekelt belföldre történt visszarendelésével kapcsolatban külföldi állomáshelyét elhagyta.
(3) Ha a családtagok nem a külföldre helyezett közszolgálati alkalmazottal mentek az állandó a) állomáshelyre, a családtagoknak a külföldi állomáshelyre érkezését követő hó első napjától kell a családi pótlékot megállapítani.
(4) Ha a külföldön szolgálatot teljesítő alkalmazott felesége vagy gyermeke nem tartózkodik ugyanazon az állomáshelyen, ahol az alkalmazott szolgálatot teljesít, úgy részére csak a belföldön szolgálatot teljesítő alkalmazottak részére járó családi pótlék állapítandó meg.
(5) A (4) bekezdésben foglallak ellenére külföldi családi pótlékot lehet folyósítani a szabályszerű életkort még be nem töltött, az 1912: XXXV. tc. 8. §-a, illetőleg az azt kiegészítő törvényes rendelkezések alapján tanulmányi családi pótlékot élvező gyermek után, amennyiben az érdekelt hiteltérdemlően igazolja, hogy a gyermeket tanulmányainak folytatása céljából hazai tanintézetben helyezte el.
(6) A (4) és az (5) bekezdésben foglaltak esetében a családi pótlék összegét forintban kell folyósítani.
(7) Egyebekben a családi pótlék megállapítására és folyósítására vonatkozóan az 1912. évi XXXV. törvénycikkben és az azt kiegészítő vagy módosító jogszabályokban foglaltakat kell alkalmazni.
V. Külföldi kiküldetési költségek
24. §(1) A külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával a kiküldött alkalmazottnak az alábbi illetményekre van igénye:
a) napidíjra,
b) utazási költségre,
c) bérkocsidijra,
d) fuvarpénzre,
e) podgyászviteldijra,
f) az útlevélköltségek megtérítésére,
g) viteldíjmegtéritésre,
h) arcképes igazolvány térítési díjra,
i) utazási igazolvány kiállítási díjra.
25. §
A külföldi kiküldetések alkalmával felszámítható napidíjak összegét a jelen rendelethez csatolt táblázat tünteti fel.
26. §
Olyan országokban teljesített kiküldetés esetén, amelyekre nézve a napidíjak a jelen rendelethez mellékelt táblázatban megállapítva nincsenek, a felszámítható napidíjak összegét a felmerülő szükséghez képest esetenként a pénzügyminiszter állapítja meg.
27. §
(1) A külföldi kiküldetés esetén az utazásban eltöltött napok után mindig az arra az országra nézve megállapított napidíjat kell felszámítani, amely országban az alkalmazott az odautazásnál menetrend szerint éjfél előtt megérkezik, a visszautazásnál pedig arra az országra nézve megállapított napidijat, amely országot az alkalmazott menetrend szerint éjfél után elhagyta.
(2) Ha az utazás ugyanazon a naptári napon több országon át történik, az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket olyanképpen kell alkalmazni, hogy az odautazásnál azt az országot kell érteni, ahová az alkalmazott éjfél előtt utoljára érkezik, a visszautazásnál pedig azt az országot, amelyet éjfél után elsőnek hagy el.
28. §
A békeszerződés hatálybalépéséig az 1945: V. tc-be iktatott fegyverszüneti szerződésben megállapított ideiglenes határok közötti területet kell Magyarország területének tekinteni.
29. §
Külföldje történt hivatalos kiküldetések alkalmával, ha a külföldi tartózkodás tizenkét óránál hosszabb tartamú volt, a napidijakat minden egyes naptári napra teljes összeggel lehet felszámítani, kivéve azokat az eseteket, ha a kiküldetés megkezdésekor igénybevett vonatnak vagy hajónak menetrend szerinti indulási ideje déli 12 óra utáni időre, vagy ha a kiküldetés befejezésekor igénybevett vonatnak vagy hajónak menetrend szerinti érkezési ideje déli 12 óra előtti időre esik, amely esetekben az illető naptári napra eső napidíjak csak a felét lehet felszámítani.
30. §
(1) Az alkalmazott abban az esetben, ha a külföldön tartózkodás tizenkét óránál rövidebb tartamú volt, az illető országra nézve megállapított napidíjnak csak a felét számíthatja fel.
(2) Ha a külföldön tartózkodás két óránál is rövidebb volt, az alkalmazott külföldi napidíjat nem számíthat fel. Ilyen esetben a kiküldetést a napidíj megállapítása szempontjából úgy kell elbírálni, mintha az egész kiküldetés Magyarország területén teljesíttetett volna.
31. §
(1) Külföldön állomásozó hatóságoknál (hivataloknál, intézeteknél, stb.) szolgálatot teljesítő alkalmazottaknak az illető hatóság (hivatal, stb.) székhelyén kivül eső, de ugyanannak az országnak a területén fekvő helyre történt kiküldetése esetén a kiküldetési illetmények szempontjából az illető országra nézve megállapított napidijakat és egyéb költségeket kell alapul venni, de egyébként a belföldi kiküldetésekre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) A külföldön állomásozó alkalmazottak, ha az illető külföldi- kormány nyári tartózkodási helyén teljesítenek szolgálatot, a szolgálatok tartamára az illető országra megállapított napidijaknak csak 50%-át számíthatják fel és ezt is legfeljebb 60 napon át.
32. §
(1) Külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával, ha a kiküldetési helyre több útirányban is lehet utazni, az alkalmazott azt az útirányt köteles választani, amelyen a kiküldetés helyét - a szolgálat sérelme nélkül - a legolcsóbban érheti el.
(2) Ha kiküldetés helye Magyarországgal szomszédos ország területen fekszik, a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott a közvetlen útvonalon köteles utazni és más országon keresztül vezető útirányt csak abban az esetben választhat, ha ezáltal utazása - a szolgálat sérelme nélkül - olcsóbb lenne.
33. §
(1) Külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával az alkalmazott a kiküldetés helyére egyhuzamban köteles utazni.
(2) Az utazás megszakításának kivételesen helye lehet akkor, ha a kiküldetés helyére való utazás a huszonnégy órai időtartamot meghaladja és az alkalmazott hálófülke, vagy hajó-fülke igénybevételére engedélyt kapott, vagy ha az engedélyezett hálófülkét, vagy hajófülkét nem lehet igénybe venni.
34. §
(1) Külföldön a vasutakon történő utazásnál a I.-V. fizetési osztályba tartozó közszolgálati alkalmazottak az I. osztályú, a VI.-XI. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak a II. osztályú, a XII.-XV. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak pedig a III. osztályú vasúti menetjegy tényleg kifizetett menetárát. számíthatják fel.
(2) A hajón való utazásnál külföldön, de Európa határain belül az I.-XI. fizetési osztályokba tartozó alkalmazottak az I. osztályú, az összes egyéb alkalmazottak a II. osztályú viteldíj tényleg felmerült árát számolhatják el.
(3) Az Európából más világrészbe hajón történt utazás alkalmával az I.-VIII. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak az I. osztály legalacsonyabb fokozata szerinti, a IX.-XI. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak a II. osztályú, a XII.-XV. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak a III. osztályú hely tényleg kifizetett menetárát számolhatják el
(4 Vasúti- vagy hajó viteldíj címén kizárólag az illető országra nézve az utazás időpontjában érvényben álló menetárát lehet felszámítani. Különleges díjszabás alá eső vonatokat (express, luxus, "D", vagy hasonló vonatokat), valamint hálófülkét vagy hajófülkét csak az illetékes miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve esetről-esetre adott és a kiküldöttnek nevére szóló külön engedélye alapján lehet felszámítani, illetőleg igénybe venni.
(5) Az a közszolgálati alkalmazott, akinek részére hálófülke igénybevétele engedélyeztetett az olyan vasúti vonalon, amely vasúti vonalon csak elsőosztályú vasúti jeggyel kapcsolatban kapható hálófülke, akkor is az I. osztályra nézve megállapított viteldíj felszámítására jogosult, ha különben az ilyen viteldíj felszámítására nem volna joga.
35. §
(1) Ha a külföldre történt kiküldetések alkalmával a kiküldött alkalmazott tengelyen (kocsin, gépkocsin) kénytelen utazni, a tengelyen (kocsin, gépkocsin) megtett utakért fuvarpénz megtérítésére van igénye.
(2) A tengelyen (kocsin, gépkocsin) megtett utakért a kiküldött alkalmazott által felszámítható fuvarpénz mértékét a pénzügyminiszter a külügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg.
(3) Ha ugyanarra a helyre ugyanegy időben több alkalmazott utazik, fuvarpénz címén minden egyes közszolgálati alkalmazott a (3) bekezdésben megállapított összegnek csak a felét számithatja fel.
(4) Fuvarpénzt nem lehet felszámítani az olyan utakért, amelyekre hivatalból, vagy díjmentesen bocsájtottak rendelkezésre közlekedési eszközt (autót, kocsit, stb.).
(5) Saját gépkocsi használata címén a (2) bekezdésben megállapított fuvarpénz 50%-t lehet felszámítani. Saját gépkocsi használata címén fuvarpénzt elszámolni csak akkor szabad, ha a hivatalos utat vonaton, vagy hivatalos gépkocsin megtenni nem lehetett.
36. §
(1) A külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával az I.-XI. fizetési osztályba tartozó alkalmazottak és azokkal a napidíjak megállapítása szempontjából egy tekintet alá esők a következő bérkocsidijakat számithatják fel:
a) Magyarországon a lakástól a vasút- vagy, hajóállomásig, illetőleg a vasút- vagy hajóállomástól a lakásig megtett minden egyes ut után 8.- forintot;
b) külföldön a lakástól a vasút- vagy hajóállomásig, illetőleg a vasút- vagy hajóállomástól a lakásig megtett utért, mind az érkezésnél, mind az indulásnál a rendelethez csatolt kimutatásban feltüntetett összegű bérkocsidíjakat,
(2) Az (1) bekezdésben megállapított bérkocsidíjat akkor is fel lehet számítani, amikor az utazásnak folytatása végett ugyanabban a helységben egyik pályaudvarról a másikra, vagy a vasútállomásról a hajóállomásra, vagy a hajóállomásról a vasútállomásra át kell menni, kivéve a csatlakozási pályaudvarokon (kikötőkben) történt átszállások eseteit, amely esetekben bérkocsidíj felszámításának helye nincsen.
(3) Ha a külföldön tartózkodás tizenkét óránál rövidebb tartamú volt, a tisztviselő és egyéb alkalmazott az (1) bekezdés a) és b) pontjában emiitett bérkocsidijat nem számithatja fel.
(4) Az előbbiek szerint megállapított bér-kocsidijon felül sem a bérkocsi belsejében el nem helyezett podgyászért fizetett viteldíjakat, sem pedig a podgyásznak a bérkocsitól a vonatig vagy hajóig, vagy pedig a hajótól vagy vonattól a bérkocsiig viteléért (hordárdijat) felszámítani nem lehet.
(5) A külügyi igazgatásnál rendszeresített futárszolgálatnál futárként külföldre kiküldött alkalmazottak abban az esetben is felszámolhatják a bérkocsidijakat, ha a XI. fizetési osztálynál alacsonyabb fizetési osztályba vannak sorolva, amennyiben azt a kiküldetés körülménye, illetőleg a magukkal vitt hivatalos csomagoknak nagysága vagy minősége különösen indokolttá teszi Ezt a körülményt azonban a kiküldő hatóság főnöke az útiszámlán minden esetben külön köteles igazolni.
(6) A jelen szakaszban felsorolt eseteken kivül más címen bérkocsidíjat felszámítani nem lehet.
37. §
(1) Ha a külföldre történt kiküldetés időtartama a negyvennyolc órát meghaladja, a kiküldött tisztviselő magánpodgyászának szállítási díja fejében - tekintet nélkül arra, hogy milyen országokban utazott, - a vasúton vagy hajón megtett útnak minden tíz kilométere után 50 fillér számítható fel.
(2) Ha a kiküldött tisztviselő magánpod-gyászán kívül legalább húsz kg súlyu hivatalos podgyászt is vitt magával, a hivatalos podgyász szállításáért a tényleg kifizetett szállítási dijakat felszámíthatja.
(3) Az ötven kg-nál nagyobb súlyu hivatalos podgyász után csak az illetékes miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve esetről-esetre adott és névre szóló külön engedélye alapján lehet a szállítási dijat felszámítani.
(4) A tényleg magukkal vitt és húsz kg-nál nagyobb súlyu hivatalos podgyász után az állami rendszerű XII. fizetési osztályba és annál alacsonyabb fizetési osztályokba tartozó közszolgálati alkalmazottak is felszámíthatják a szállítási dijat, de csak abban az esetben, ha nem utaznak valamely, az állami rendszerű XI. fizetési osztályba, vagy annál magasabb fizetési osztályba tartozó közszolgálati alkalmazott kíséretében. Az utóbbi esetben a XII.-XV. fizetési osztályba tartozó közszolgálali alkalmazottak szállítási dijat egyáltalában nem számithalnak fel, viszont a podgyász szállítási diját a magasabb fizetési osztályba sorolt közszolgálati alkalmazott köteles előlegezni és elszámolni.
(5) A hivatalos podgyász vitelének szükségességét és annak súlyát a hivatali főnök az útiszámlán minden esetben külön igazolni köteles.
(6) Az említett szállítási díjakon felül a hivatalos podgyász szállítása körül felmerüli egyéb költségeket (podgyászbiztosítási dij, hordárdij, mérlegpénz, podgyászvizsgálati dij és vitelbér. stb.) nem lehet felszámítani.
38. §
(1) Külföldre történt hivatalos kiküldetés alkalmával a kiküldöttet a tényleg használt útlevél kiállításához szükséges fénykép ára fejében 10 forint illeti meg. Ezenfelül felszámíthatja az útlevél kiállítási diját és illetékét, továbbá az útlevél láttamozásáért (vízumért), valamint a határ átlépések alkalmával a tartózkodási engedélyért tényleg fizetett dijakat (transitó vízum). Az útlevél láttamozásával kapcsolatban esetleg felmerült magánkiadásokat felszámítani nem szabad.
(2) Az alatt az idő alatt, amely idő alatt az útlevél, illetőleg a láttamozás még érvényes, az előző bekezdésben felsorolt költségeket, dijakat és illetékeket újból felszámítani nem lehet.
(3) Amennyiben az útlevél kiállítása, annak láttamozása, stb. díjtalanul történik, ilyen címen semmiféle költség felszámításának helye nincsen.
39. §
(1) Külföldön tévő hatóságoknál, (hivataloknál, intézeteknél, stb.) szolgálatot teljesítő alkalmazottak az illető hatóság (hivatal, intézet, stb.) székhelyén, a város területén belül teljesített hivatalos útért bérkocsidijakat nem számíthatnak fel.
(2) Külföldön lévő hatóság (hivatal, intézet) székhelyén teljesített hivatalos utak alkalmával az illető hatóságnál (hivatalnál, intézetnél) szolgálatot teljesitő alkalmazottak abban az esetben, ha a távolság a kiindulási ponttól a kirendelési helyig a legrövidebb uton számítva két kilométert meghalad, - tekintet nélkül arra, hogy a kirendelési hely a vámvonalon belül, vagy azon kívül fekszik, - a közlekedési eszköz (villamosvasút társaskocsi, helyihajó, sikló, stb) használatáért a tényleg fizetett viteldíjat felszámíthatják
(3) Ezt a viteldíjmegtérítést az alkalmazott nem számíthatja fel abban az esetben;
a) ha hivatalos kocsit, vagy hivatalos gépkocsit vett igénybe;
b) ha helyi közlekedési eszközre hivatalos állásából kifolyólag díjmentes utazásra jogosító igazolványt (bérletjegyét) kapott.
40. §
(1) A külügyi szolgálatban rendszeresített futárszolgálatra a jelen fejezetben foglalt rendelkezéseket szintén alkalmazni kell.
(2) Felhatalmaztatik a külügyminiszter, hogy a futárszolgálattal kapcsolatban felmerülő egyes rendkívüli költségek folyósítására vonatkozóan a pénzügyminiszterrel egyetértve a jelen rendeletben foglaltaktól eltérően is intézkedhessek.
41. §
Ha a külföldi kiküldetés időtartama ugyanazon a helyen megszakítás nélkül hatvan napot meghalad, a kiküldött tisztviselőnek, vagy egyéb alkalmazottnak a hatvanegyedik naptól kezdve csak a szabályszerű kiküldetési napidíj felére van igénye. A teljes összegű napidíjat csak kivételes esetekben, a pénzügyminiszter hozzájárulásával lehet engedélyezni.
42. §
(1) Azok a közszolgálati alkalmazottak, akik a határszéli szolgálat ellátása végett állandóan az ország határán kívül fekvő helyen teljesítenek szolgálatot, vagy pedig gyakran küldetnek ki az ország határán kívül fekvő helyre, a jelen fejezetben megállapított napidíjak és egyéb kiküldetési illetményeknek esetenkénti felszámítása helyett havi előzetes részletekben esedékes átalányban részesíthetők.
(2) Azt hogy az említett közszolgálati alkalmazottak közül kik részére és milyen összegű átalány engedélyeztessék, az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértően állapítja meg. Ezeknek az átalányoknak az engedélyezését a Legfőbb Állami Számvevőszéknek is be kell jelenteni.
43. §
(1) A jelen rendelettel megállapított napidíja kori felül külön élelmezési, lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás és egyéb ellátási, vagy kényelmi kiadások egyáltalában nem számíthatók fel és ilyen kiadások felszámítására engedély nem adható.
(2) Egyes különleges természetű kiküldetések alkalmával az előbbiekben megállapított kiküldetési költségektől eltérő kiküldetési költség felszámítására a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása alapján aminisztertanács adhat engedélyt.
44. §
(1) Ha a tisztviselő, vagy egyéb alkalmazott a részére engedélyezett rendes szabadságideiét bejelentetten állomáshelyén kivül töltötte és ennek tartama alatt őt hivatalos szolgálattételre állomáshelyére visszarendelik, a kiküldetési illetményeket felszámíthatja, még pedig, ha a szabadságidő tartamára választott lakóhelyére már nem tér vissza, úgy csak az állomáshelyére történt utazás után, ha pedig a szabadságidő tartamára választott lakóhelyére még visszatér, úgy nemcsak az állomáshelyére történt utazás, hanem a szabadságidő tartamára választott lakóhelyére történt visszautazás után is.
(2) Nem jár azonban ilyen esetekben a napidíj az állomáshelyen töltött időre.
VI. Vegyes rendelkezéseit
45. §Oly alkalmazott, kinek családi pótlék élvezetére jogosító hozzátartozói Magyarország területén tartózkodnak, külszolgálati illetményeiből hozzátartozói részére legfeljebb az állásának fizetési osztálya szerint járó egy havi belföldi fizetésének megfelelő összeget utalhat át.
46. §
A külföldi szolgálat ideje alatt a közszolgálati alkalmazottak részére fizetési előleget engedélyezni nem szabad.
47. §
A külszolgálati illetmények általában terhes illetményeknek tekintendők. Bírói letiltás fejében (nőtartás, gyermektartás) csak az illető tisztviselőnek, vagy egyéb alkalmazottnak a fizetési osztályára nézve megállapított belföldi illetménye képezheti a végrehajtás alapját.
48. §
Közszolgálatban nem álló személyeknek állami megbízásból külföldre való kiküldetése esetében megfelelően alkalmazni kell a jelen rendelet I. és V. fejezetében foglalt rendelkezéseket, az utóbbiakat azzal a kiegészitéssel, hogy kiküldetés alkalmával a pénzügyminiszter esetenként határozza meg, hogy a kiküldöttet az emiitett rendelkezések alkalmazása szempontjából milyen fizetési osztályba tartozó közszolgálati alkalmazottal kell egyenlő elbánásban részesíteni.
49. §
a külföldi szolgálat esetén felszámítható illetmények, valamint a külföldre történt kiküldetések alkalmával felszámítható napidíjak összegszerűségét a pénzügyminiszter, a külügyminiszter, a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, a közlekedési miniszter és a Magyar Nemzeti Bank kiküldötteiből alakított bizottság a szükséghez képest módosíthatja.
50. §
(1) Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; kihirdetésével a külföldi szolgálatot teljesítő és a külföldi kiküldetésben eljáró közszolgálati alkalmazottak járandóságaira vonatkozó összes eddigi jogszabályok hatályukat vesztik.
(2) a jelen rendelet végrehajtásáról a külügyminiszterrel egyetértve a pénzügyminiszter gondoskodik.
Budapest, 1947. évi február hó 14-én.
Nagy Ferenc s. k.,
miniszterelnök
Melléklet a 2180/1947. (II. 22.) ME rendelethez