196/B/2004. AB határozat

alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 88. § (1) és (2) bekezdései, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. M. 472/2004/2...

196/B/2004. AB határozat
alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 88. § (1) és (2) bekezdései, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. M. 472/2004/28. számú jogerős ítéletével elbírált üggyel összefüggésben benyújtott azon alkotmányjogi panaszt, mely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 93. § (2) bekezdésének, valamint a 95. § (5) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközését állítja, visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt terjesztett elő, melyben kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 88. § (1) és (2) bekezdéseivel együttesen értelmezett 93. § (2) bekezdése, valamint önállóan a 95. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását. Álláspontja szerint a támadott jogszabályok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét és bírósághoz fordulás jogát sértik. Az indítványozó felperes halálos balesetet okozott, emiatt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság fizetési meghagyás kibocsátásával kötelezte, hogy az elhunyt személy gyermeke részére járó árvaellátás összegét térítse meg. Az indítványozó a meghagyást keresettel támadta meg. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. M. 472/2004. szám alatt társadalombiztosítási határozat megváltoztatása iránt indított perben a felperes keresetét elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdése a Tny. 93. § (2) bekezdésével együttesen értelmezve, valamint a Tny. 93. § (2) bekezdése önállóan azért alkotmányellenes, mivel a fizetési meghagyás kibocsátásával, a bírósági út igénybevétele nélkül egy közigazgatási szerv saját polgári jogi igényéről dönt nem kontradiktórius eljárásban. A Tny. 95. § (5) bekezdése pedig véleménye szerint azért alkotmányellenes, mert a társadalombiztosítási határozat megváltoztatása iránt indított per miatt indokolatlanul fordul meg a felek perbeli pozíciója, és a szabályozás "eltérít egy minden szempontból polgári jogi ügyet az erre szakismerettel rendelkező általános hatáskörű polgári bírósági útról".
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. "
2. A Tny. -nek az indítvány benyújtásakor hatályos - és a jogerős ítélet által alkalmazott - támadott rendelkezései:
"88. § (1) Aki a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
(2) A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs. "
"93. § (2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat. "
"95. § (5) A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van. "
3. A Tny. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"88. § (1) Aki a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
(2) A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs. "
"93. § (2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. "
"95. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője - a vasutas biztosítottakat, illetőleg hozzátartozóikat illetően a vasutas nyugdíj-megállapító és -folyósító szerv vezetője -jár el
a) a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá
b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.
(2) A nyugellátásokkal kapcsolatos ügyekben az ügyfél a Ket. 112. §-a szerinti újrafelvételi kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követő három éven belül nyújthatja be.
(3) A nyugellátásokkal kapcsolatos ügyekben a Ket. 113. §-a szerinti méltányossági eljárás nem gyakorolható.
(4) A méltányossági jogkörben - a kivételes nyugellátás megállapítása, a kivételes nyugellátás-emelés és az egyszeri segély engedélyezése, valamint a 94. § rendelkezései alapján a tartozás mérséklése, elengedése, illetőleg a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában - hozott döntéssel szemben jogorvoslatnak helye nincs.
(5) Ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megállapítja, hogy a fellebbezéssel vagy a bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, döntését
a) az ügyfél javára korlátozás nélkül,
b) az ügyfél terhére egy ízben, a határozat közlésétől számított öt éven belül
ba) ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért a nyugellátásban részesülőt felelősség nem terheli, a módosítást vagy visszavonást elrendelő határozat keltét követő hónap első napjától,
bb) ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért a nyugellátásban részesülőt felelősség terheli, az ellátás megállapításának kezdő időpontjáig visszamenőlegesen módosítja vagy visszavonja.
(6) A határozat módosításának vagy visszavonásának az (5) bekezdés ba) pontja szerinti kezdő időpontja nem érinti a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - 84-89. §-ban foglalt rendelkezéseken alapuló, külön eljárásban érvényesítésre kerülő - követelésének jogalapját, valamint annak a felelősségét és visszafizetési, illetve megtérítési kötelezettségét, akinek a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, folyósítása felróható. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó 2004. február 26. napján - a jogerős bírósági ítélet meghozatalát megelőzően - terjesztette elő alkotmányjogi panaszát és jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti kérelmét. Az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót az alkotmányjogi panasz vonatkozásában kérelmének idő előttiségéről. Az indítványozó ekkor úgy nyilatkozott, hogy kérelmét kizárólag jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti kérelemként tartja fenn, majd a jogerős ítélet meghozatalát követően kérte az alkotmányjogi panaszának elbírálását is.
1. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványt abból a szempontból, hogy annak tartalma pontosan mire irányul. Megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdését önállóan nem támadta, annak alkotmányellenességét nem állította, valamint ezen jogszabályi rendelkezés teljes vagy részleges megsemmisítésére sem tett javaslatot. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó pusztán a Tny. 93. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve a konkrét ügyében való alkalmazhatóságának kizárását kérte.
Emellett az indítványozó utólagos normakontroll keretében a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdéseit, a Tny. 93. § (2) bekezdését, valamint a 95. § (5) bekezdését támadta azzal, hogy azok - álláspontja szerint - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütköznek.
1. 2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panaszt vizsgálta meg abból a szempontból, hogy előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. M. 472/2004/28. számú jogerős ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2006. május 29. napján vette kézhez, mely ellen 2006. május hó 31. napján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, ezért az határidőben benyújtottnak tekintendő. Emiatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
1. 3. Az Alkotmánybíróság beszerezte a jogerős bírósági ítéletet. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek.
Tny. 88. § (1) és (2) bekezdései, a Tny. 93. § (2) bekezdése, valamint a Tny. 95. § (5) bekezdése a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős személy megtérítési kötelezettségéről, annak végrehajtási módjáról - fizetésre kötelező határozat, illetőleg fizetési meghagyás - továbbá az ilyen határozatok elleni kereset benyújtásának lehetőségéről és határidejéről szólnak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletben a bíróság kizárólag a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdését alkalmazta, azonban az alkotmányjogi panasz - a fentiekben kifejtettek szerint - ezen rendelkezés alkotmányellenességét nem állította. A jogerős ítéletben a bíróság a Tny. 93. § (2) bekezdését, valamint a 95. § (5) bekezdését (fizetési meghagyás, és az ez elleni jogorvoslat előterjesztésének lehetősége) azonban nem alkalmazta. E rendelkezések a jogérvényesítés folyamatában egyrészt a jogérvényesítés eszközét nevesítik, másrészt a bíróság hatáskörének alapját határozzák meg, így ezekkel szemben alkotmányjogi panasz nem terjeszthető elő. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően utólagos normakontroll keretében azt vizsgálta, hogy a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdése, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (5) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és az 57. (1) bekezdésével ellentétes-e.
2. 1. Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések vonatkozásában megállapította, hogy a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdései nem módosultak, azonban a Tny. 93. § (2) bekezdését, valamint a 95. § (5) bekezdését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketmód.) részben érdemben és lényegileg módosította, részben hatályon kívül helyezte.
A Tny. 93. § (2) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásával kapcsolatos szövegrészt a hatályos szabályozás nem tartalmazza, azonban a fizetésre kötelező határozat, mint a jogérvényesítés eszköze hatályban maradt. Emellett a Ketmód. indokolása szerint a Tny. 95. §-ának a bírósági jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései szükségtelenné váltak a Ket. vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel. Ennek megfelelően a Ket. 109. § (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A módosítást követően a közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadására a Ket. általános szabályai vonatkoznak, a bírósági felülvizsgálat lehetősége változatlanul fennáll.
Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457. ] Tekintettel arra, hogy a Tny. 93. § (2) bekezdésében szereplő fizetésre kötelező határozatával, valamint a Tny. 95. §-ának a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezésével összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma lényegében változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.
2. 2. A Tny. 88. § (1) és (2) bekezdései a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős személy megtérítési kötelezettségéről rendelkeznek, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályai alkalmazásával.
Az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben megállapította, hogy az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés - azaz a kárfelelősség - és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint az 57. § (1) bekezdése között nincs érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343. ]. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a Tny. 88. § (1) és (2) bekezdései tekintetében elutasította.
2. 3. Az indítványozó álláspontja szerint a Tny. 93. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (5) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, valamint az 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőség elvét és a bírósághoz fordulás jogát, a kontradiktórius eljárás hiánya, valamint a perbeli pozíciók megváltozása miatt.
Az Alkotmánybíróság a jogállamiság és a bírósághoz fordulás jogának az indítványozó által állított sérelmét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság a 99/B/1997. AB határozatban a megtérítési kötelezettséggel összefüggésben kimondta, hogy "[a]bban az esetben, ha a társadalombiztosítás ügyviteli szerve járuléktartozást vagy ezen alapuló megtérítési kötelezettséget állapít meg követelését fizetési meghagyással érvényesíti. (...) A fizetési meghagyással szemben a fizetési meghagyás címzettje pert indíthat a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv ellen. (...) A per folyamán a bíróság érdemben vizsgálja a járuléktartozás fennálltát és ezzel összefüggésben a megtérítési kötelezettség megállapításának tényét és jogszerűségét, továbbá összegszerűségét. Ha a fizetésre kötelezett a nyitva álló határidőn belül nem él a bíróság előtt a fizetési meghagyás megtámadásának jogával, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik. A T[ny]. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései biztosítják az adós jogorvoslathoz való jogát és a követelés érvényesítésére vonatkozó szabályai pedig, csak akkor teszik lehetővé a megtérítési kötelezettség alapján fennálló követelés végrehajtását, ha az annak alapjául szolgáló, a járuléktartozást megállapító határozat (fizetési meghagyás)- sok esetben együtt a megtérítésre kötelező határozattal -jogerős. " (ABH 1997, 721, 722.) Az Alkotmánybíróság megállapítja: önmagában az, hogy egy közigazgatási hatóság fizetésre kötelező határozattal - jelen esetben fizetési meghagyással - érvényesíti igényét, nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogát, különös tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálatát maga a Ket. biztosítja. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a közigazgatás több területén (egészségbiztosítás, illetékfizetés) alkalmazott eszköz a fizetési meghagyás, tipikusan azért, mert a fizetési kötelezettség a törvény erejénél fogva fennáll, és a mértéke is pontosan meghatározott.
Az Alkotmánybíróság a 21/1997. (III. 26.) AB határozatában már elemezte a fizetési meghagyást, mint a jogérvényesítés eszközét, és ezzel összefüggésben a következő megállapításokat tette, melyeket az Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálása kapcsán is irányadónak tekint. E szerint "[a] közigazgatásra az a feladat hárul, hogy nagy tömegű ügyet nem csupán törvényesen, de rövid idő alatt bíráljon el. Ez csak akként lehetséges, ha a közigazgatási szervek széles körben élnek azokkal a törvényi felhatalmazásokkal, amelyek az eljárás egyszerűsítését és meggyorsítását lehetővé teszik. (...) Mind az Áe., mind a különös eljárási szabályok számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a döntéshozatal egyszerűsítését, meggyorsítását szolgálják, (...) . Az egyszerűsített döntéshozatal egyik válfaja, amikor a tömegesen előforduló, azonos típusú ügyekben a közigazgatási szerv e célra rendszeresített nyomtatványűrlapon vagy számítógép segítségével akként bocsátja ki az érdemi döntést, hogy az előre megfogalmazott szövegbe csak az adott ügy egyedi sajátosságainak megfelelő kiegészítő szövegrészeket írja bele. Az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem ellentétes tehát az Itv. 78. §-ának (1) bekezdése, amely bizonyos tartalmú határozatok esetén lehetővé teszi a fizetési meghagyási forma alkalmazását, egyszersmind kimondva: a fizetési meghagyás tartalmazza a döntésnél figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A fizetési meghagyás kibocsátásával elbírált ügyek túlnyomó többsége ugyanis mind a tényállás, mind a jogi megítélés szempontjából egyszerű (...) . Az Alkotmánybíróság azonban nyomatékosan rámutat: sem az Áe. -ben, sem a különös eljárási szabályokban foglalt, az úgynevezett egyszerűsített határozatra vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem csorbíthatja az ügyfélnek az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát. " (ABH 1997, 103, 105.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben a jogalkotó olyan rendszert alkotott, mely során a társadalombiztosítási szerv - fizetésre kötelező határozat formájában - határozatot hoz, mely bíróság előtt megtámadható. A közigazgatási határozat megtámadására tehát nyitva áll a bírósági felülvizsgálat lehetősége, az eljárási garancia biztosított. A rendszert létrehozó jogi normák világosan értelmezhetőek és előre kiszámíthatóak. Ebben a tekintetben tehát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elve nem sérül. Az indítványozó által megjelölt esetben valójában arról van szó, hogy a fizetésre kötelező határozat kötelezettje a közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadásával felperesi pozícióba kerül, azonban a bizonyítási teher nem változik meg, hiszen a felperes - mint kárt okozó - továbbra is kimentéssel védekezhet, azaz bizonyíthatja, hogy magatartása nem volt jogellenes, vagy hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A közigazgatási szerv feladata marad a perben a kár bekövetkezte (mértéke) és az okozati összefüggés bizonyítása. A felek perbeli pozíciójának megváltozásából nem következik, hogy a felek perbeli egyenjogúsága sérül, különös tekintettel arra, hogy a bizonyítási teher és sorrend nem fordul meg, ezért az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az utólagos normakontroll keretében támadott jogszabályok nem ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint az 57. § (1) bekezdésével, amelyet az indítványozó a támadás alapjaként megjelölt. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
3. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt pedig elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványról nem rendelkezett (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.) .
Budapest, 2007. november 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.