adozona.hu
1259/B/1992. AB határozat
1259/B/1992. AB határozat
a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára történő alkalmazása tárgyában kiadott 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) és (4) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány és megsemmisítésére vonatkozó kérelem ügyében meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára történő alkalmazása tárgyában kiadott 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) és (4) bekezdései alkotmányellenességének me...
1259/B/1992. AB határozat
a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára történő alkalmazása tárgyában kiadott 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) és (4) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány és megsemmisítésére vonatkozó kérelem ügyében meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára történő alkalmazása tárgyában kiadott 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és a megsemmisítésükre vonatkozó kérelmet elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában előadta, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló, 1992. évi XXII. tv. hatályba lépését követően a belügyminiszter kiadta a 11/1992. (VIII. 3.) BM rendeletet, amely a Munka Törvénykönyve (Mt.) egyes rendelkezéseinek a hivatásos állomány szolgálati viszonyára való alkalmazásáról szól. Az indítványozó szerint a rendelet 1. §-ának (4) bekezdése, amely akként rendelkezik, hogy "reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelyet az érdekelt szakszervezetek és a munkáltató együttes megállapodásában annak tekintenek", alkotmány- és törvényellenes, mert az Alkotmány 4. §-a szerint a szakszervezetek és más érdekvédelmi szervek védik és képviselik a munkavállalók érdekeit. Ennek törvényben való rendezése és meghatározása az Alkotmányból fakadó kötelezettség, amelyet alacsonyabb szintű jogszabállyal csorbítani törvénysértő, amit, szerinte, az is alátámaszt, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 4. §-ának e) pontja kimondja, hogy törvényben kell szabályozni a munkaviszony és a munkavédelem alapvető kérdéseit. A belügyminiszteri rendeletbe nem kerültek át a Mt-nek a munkavállalók és a munkáltatók, illetőleg ezek érdek-képviseleti szerveinek kapcsolatrendszeréről (Mt. 14. §) és a szakszervezeti jogosultságokról, különösen a kifogásolási jogosultságról (Mt. 23. §), továbbá a nem függetlenített szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelméről (Mt. 28. §) szóló rendelkezései.2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvánnyal kapcsolatos megkeresésére a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára kifejtette, hogy véleménye szerint az indítvány tartalma alapvető jogértelmezésbeli félreértésen alapul, ugyanis a Belügyminisztérium kebelében a hivatásos állomány foglalkoztatása nem munkaviszony, hanem szolgálati jogviszony alapján történik. A Mt. rendelkezéseinek átvételét sérelmező érveléssel kapcsolatban általános jelleggel rámutatott, hogy a Mt. hatályosulását 1. §-ának (1) bekezdésében maga a Mt. korlátozza. A fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyáról az 1971. évi 10. tvr. rendelkezik. A Mt. rendelkezései tehát egyrészt nem alkalmazhatók a tvr.-ben szabályozott kérdésekben, másrészt pedig a Mt. rendelkezései csak akkor érvényesülhetnek, ha az illetékes miniszter a szolgálati jogviszony sajátosságainak megfelelően azokat a hivatásos állomány tagjaira rendeleti úton kiterjeszti. A továbbiakban előadta, hogy a belügyminiszteri rendelet 1. §-ának (4) bekezdése nem a szakszervezeti jogokat, hanem csak azt rögzíti, hogy melyik szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni.
II.
Az indítvány nem megalapozott.A Mt. 1. §-a rendelkezik a tv. tárgyi hatályáról, de (1) bekezdése azt a kitételt is tartalmazza, "ha jogszabály eltérően nem rendelkezik". A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjának lenni - "önként vállalt élethivatás". A szolgálat sajátos jellege a munkavégzés általános jogi szabályozásától eltérő, a sajátosságokat tükröző rendelkezések megalkotását teszi szükségessé. A Mt.-hez képest speciális szabályokat tartalmaz a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr., amelyben a 48. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A hivatásos állomány tagjaira a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezések is irányadók, amennyiben e törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik. A (2) bekezdés felhatalmazza az illetékes minisztert, hogy az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket - a szolgálati viszony sajátosságainak megfelelően - a hivatásos állomány tagjaira kiterjessze. A belügyminiszter e felhatalmazással élve adta ki a 11/1992. (VIII. 3.) BM rendeletet. E rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a Mt.-nek a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára alkalmazandó rendelkezéseit sorolja fel. A felsorolásban valóban nem szerepel a Mt.-nek a klasszikus munkaviszony keretében érvényesülő "A munkaügyi kapcsolatok"-ról szóló 14. §-a, szerepel azonban "a gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt való érdekképviseleti szervezetek alakítását, az általuk választott szervezetekbe - kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően történő belépést vagy az ilyen szervezetektől való távolmaradás lehetőségé"-t biztosító 15. §. A felsorolás a Mt.-nek a szakszervezetekről szóló II. fejezetéből csak a kollektív szerződés megkötéséről rendelkező 20. §át, a munkavállalókat vagy érdek-képviseleti szerveiket közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) elleni kifogásolási jogot, illetőleg a munkáltatónál reprezentatívnak minősülő szakszervezet meghatározását tartalmazó 29. § (2) bekezdését hagyta ki. Az indítványozó tévedett a Mt. 28. §-ában: a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkajogi védelmét tartalmazó rendelkezést a felsorolás tartalmazza.
A Mt. egyes rendelkezéseinek a rendeletből való kimaradására a hivatásos fegyveres szolgálat sajátos volta ad magyarázatot. A szolgálati viszony jogi rendezésének részletes szabályait az 1971. évi 10. tvr. tartalmazza, többek között a panaszjogot is: "A hivatásos állomány tagja a jogszabályokban és szolgálati parancsokban megállapított jogának megsértése, illetőleg elöljárója részéről ért jogtalanság miatt - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - panasszal élhet"; ebben a szakszervezet közreműködését a belügyminiszteri rendelet nem tiltja.
A reprezentatívnak minősülő szakszervezet meghatározásától való eltérést az érintett szervezetek sajátos felépítése indokolja. A belügyminiszteri rendelet 1. §-ának (4) bekezdése úgy szól, hogy a Mt. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelyet az érdekelt szakszervezetek és a munkáltató együttes megállapodásában annak tekintenek". Az idézett meghatározás nem érint szakszervezeti jogokat, hiszen a reprezentatív szakszervezetről való döntést az érdekelt szakszervezetek és a munkáltató megállapodására bízza, amely nem örök érvényű. A körülmények változásával a megállapodás más szakszervezettel is megköthető a többi szakszervezet javaslatára vagy hozzájárulásával.
Erre tekintettel, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 4. §-a, valamint 7. § (2) bekezdése a belügyminiszteri rendelet kibocsátásával nem szenvedett sérelmet. Annak kibocsátására a belügyminiszternek hatásköre volt a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr. 48. § (2) bekezdése alapján. Ez pedig alapvető szakszervezeti jogokat nem sért.
Budapest, 1993. február 23.
Dr. Herczegh Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró