adozona.hu
110/B/1992. AB határozat
110/B/1992. AB határozat
a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
Az indítványozó a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányell...
110/B/1992. AB határozat
a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a valutáért történő belföldi értékesítés korlátozásáról szóló 136/1991. (X. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányellenességének megállapítását és teljes megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az R. ellentétes a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Btv.) IV. fejezetének a vámszabad területi társaságokra vonatkozó rendelkezéseivel, különösen a 38. §-ával, 41. § (3) bekezdésével és a 43. §-ával, s ezáltal a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésébe ütközik.Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az R. az általa megállapított, valutáért történő értékesítés általános tilalma alól nem tesz kivételt a vámszabad területi ("off shore") társaság és az ilyen kedvezményekkel engedély alapján rendelkező ún. "quasi off shore" társaság tekintetében annak ellenére, hogy a Btv. szerint létrejött ilyen társaságok külföldinek minősülnek (38. §) és ügyleteiket pedig -főszabályként - konvertibilis pénznemben kötik [41. § (3) bekezdés]. Véleménye szerint az ilyen társaságok tekintetében az R. alapján bevezetett általános tilalom megállapítására felhatalmazás hiányában került sor, az R. tehát szerzett jogokat és a jogforrási hierarchiát sérti.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak.1. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése megállapítja, hogy "A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes". A Jat. indítványozó által hivatkozott 1. § (2) bekezdése szerint az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
Az indítványozó által kifogásolt R. a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr. 16. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került kiadásra és a kihirdetése napján - 1991. október 25-én - lépett hatályba.
Az R. 1. §-a kimondja: "A belföldi kereskedelmi és szolgáltató tevékenység körében valutáért történő értékesítés általában nem folytatható. Kivételt képez e szabály alól az utazásszervező által külföldivel kötött szerződés alapján külföldről megrendelt, külföldi részére nyújtott, valutában számlázott és kifizetett idegenforgalmi szolgáltatás, valamint a zárt árusítású diplomataboltokban és a nemzetközi személyforgalom számára nyitva álló tranzitterületeken működő üzlet."
Az R. 2. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy: "Az e rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott, konvertibilis valutáért történő belföldi értékesítésre vonatkozó, az 1. §-ban foglaltaknak nem megfelelő devizahatósági engedélyek 1992. március 31. napján érvényüket vesztik."
A Btv. indítványozó által hivatkozott 38. §-a szerint: "A vámszabad terület a vám-, a devizajogszabályok és - a 39. §-ban szabályozott eltérésekkel - a külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldnek, a vámszabad területi társaság az említett jogszabályok alkalmazásában külföldinek minősül."
A 41. § (3) bekezdése szerint pedig: "A társaság az ügyleteit - a 42. §-ban szabályozott és a pénzügyminiszter által esetenként engedélyezhető kivételektől eltekintve - konvertibilis pénznemben köti."
A 43. §-a alapján: "A pénzügyminiszter a vámszabad területi társaságot megillető kedvezményeket egészben vagy részben külföldi részvétellel működő, nem vámszabad területi társaság részére is engedélyezheti, feltéve, hogy a társaság nem végez olyan tevékenységet, amely áruknak az országhatáron át történő mozgatásával jár. Az ilyen társaság a 38. § szerinti külföldinek minősül."
2. Az R. idézett 1. §-a a belföldi kereskedelmi és szolgáltató tevékenység körében főszabályként a konvertibilis valutáéit történő belföldi értékesítés tilalmát állapítja meg. E rendelkezés az ilyen értékesítés lehetőségére vonatkozóan - a nemzetközi gyakorlatnak is általában megfelelő - három kivételt határoz meg. A konvertibilis valutáéit történő belföldi értékesítés e jelentős korlátozását - a pénzügyminiszter nyilatkozata szerint - az állami gazdaságpolitikai célkitűzésekhez igazodóan a forint mint törvényes fizetőeszköz szerepének erősítése, s a konvertibilitás feltételeinek megteremtése indokolja.
Az Alkotmánybíróság a 245/B/1990/5. sz. határozatában a devizajogszabályokban meghatározott korlátozások alkotmányosságával összefüggésben a következőket állapította meg: "Bármely állam érdeke a devizaforgalom ellenőrzése és befolyásolása. A nemzetgazdaság szolgálatában az állam közhatalmát érvényesítve a devizagazdálkodás terén korlátozásokat állapíthat meg. E gazdaságpolitikai célokhoz is alkotmányos alapot nyújt az Alkotmány 10. § (2) bekezdése, amely szerint az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg. Az állami devizagazdálkodás folytatása, továbbá a közületi és magán devizaforgalom ellenőrzése és korlátozása tehát nem alkotmányellenes". Mindezekre figyelemmel az R. alapján előírt értékesítési korlátozás önmagában nem alkotmányellenes.
3. A Btv. ÍV. fejezetében nevesített vámszabadterületi társaságok - az indítványozó értelmezésétől eltérően - nem tartoznak az R. hatálya alá.
Az R. tárgyi hatálya csak a belföldi kereskedelmi és szolgáltató tevékenység keretében végzett, valutáért történő értékesítésre terjed ki. A Btv. idézett 38. §-a szerint a vámszabad terület a devizajogszabályok alkalmazása szempontjából - így az R. tekintetében is - külföldnek minősül. E társaságok tevékenységének helye és székhelye a külföldnek minősülő vámszabad terület. Az ilyen társaságok értékesítése exportnak, beszerzése pedig importnak tekintendő, a tevékenységüket tehát nem az R. hatálya alá tartozó belföldi kereskedelmi és szolgáltató tevékenység keretében végzik.
Mindezek alapján az R. nem ellentétes a Btv.-nek a vámszabad területi társaságokra vonatkozó, s az indítványban külön is megjelölt 38. §-ával és a 41. § (3) bekezdésével, hanem azokkal összhangban van.
Az R. hatálya azonban kiterjed valamennyi olyan gazdasági társaságra, amelyek a kereskedelmi és szolgáltató tevékenységüket belföldön végzik. Ennek értelmében tehát az R. hatálya alá tartoznak azok a "quasi off shore" társaságok is, amelyek részére a pénzügyminiszter diszkrecionális jogkörében eljárva az R. hatálybalépése előtt - többek között - konvertibilis valutáért történő értékesítést engedélyezett. Az ilyen társaságok ugyan a Btv. idézett 43. §-a alapján külföldinek minősülnek, a szolgáltatásaikat azonban belföldön - tehát nem külföldnek minősülő vámszabad területen - nyújtják, ezért az R. által meghatározott tilalom alá esnek. Emiatt azonban az R. tilalmat megállapító rendelkezése nem ellentétes a Btv. 43. §-ával.
Az R. idézett 2. § (2) bekezdése alapján az R.-ben foglaltaknak nem megfelelő, s az R. hatályba lépése előtt kiadott engedélyek 1992. március 31. napján érvényüket vesztették. Az R. ugyan a kihirdetése napján, vagyis 1991. október 25-én lépett hatályba, de az R. előbb említett rendelkezése a forintért történő értékesítésre való átállásra, illetőleg annak végrehajtására megfelelő határidőt biztosított.
A fentiek alapján a kifogásolt R. előírásai nem ellentétesek a Btv.-nek az indítványozó által hivatkozott előírásaival, tehát nem sértik az Alkotmány 35. § (2) bekezdését és a Jat. 1. § (2) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Az alkotmányellenesség hiányának megállapítása természetesen nem zárja ki, hogy a jogalkotó az ország devizagazdálkodási körülményeinek alakulását mérlegelve a jelenleginél korszerűbb szabályozást vezessen be.
Budapest, 1993. szeptember 6.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró