adozona.hu
994/B/1991. AB határozat
994/B/1991. AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 19. § (1) bekezdése és 32. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 19. § (1) bekezdése és 32. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény vég...
Az R. 19. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget, a táppénzre, a terhességi gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási díjra jogosultságot, ezek időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.
Az R. 36. § (2) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs - ideértve a katonai szolgálat és a fizetés nélküli szabadság idejét is -, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn.
Az Alkotmány alapján a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
A társadalombiztosítás a biztosítottak részére, a fennálló biztosítási jogviszonyuk alapján keresőképtelenséggel járó betegség esetére táppénzt biztosít. A táppénzre való jogosultság alapja a biztosítási jogviszony fennállta, a keresőképtelenséggel járó betegség és a keresetveszteség. A kötelező társadalombiztosítás alá tartozó kereső tevékenységek külön-külön alapoznak meg biztosítási jogviszonyokat. Egy biztosított ennek megfelelően több biztosítási jogviszonyból eredően is jogosult lehet az egyes biztosítási ellátásokra. Az egymással párhuzamosan fennálló biztosítási jogviszonyokban úgy a jogosultság, mint az ellátás mértéke vonatkozásában ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni. Minden biztosítási jogviszonyban külön-külön kell elbírálni az ellátás mértékét, időtartamát, illetve összegét. A táppénzre való jogosultság szabályainál a jogalkotót az vezette, hogy a betegség miatt bekövetkező keresőképtelenség a biztosított minden egyes jogviszonyában beálló keresetveszteséget pótolja. Abban az esetben, ha a biztosítottnak egyidejűleg több biztosítása áll fenn, azonban e több biztosítási jogviszony közül csak az egyikben van keresetvesztesége, a társadalombiztosítási ellátásra csak e jogviszony tekintetében lesz jogosult. Ez a szabály a betegségbiztosítás szabályozási logikájából következően nem teszi lehetővé az egyes biztosítási jogviszonyokban szerzett idő összeszámítását. Az összeszámítás tilalma - függetlenül annak célszerűségétől, melynek vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre - nem áll ellentétben az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott jogokkal, hiszen ha a betegség egyúttal keresetveszteséggel jár, azt a társadalombiztosítási rendszeren belül a táppénzellátás pótolja.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kifogásolt jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
Budapest, 1993. december 14.