adozona.hu
946/B/1990. AB határozat
946/B/1990. AB határozat
a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló 2/1979. (V. 16.) EüM rendeletet módosító 15/1986. (XII. 17.) EüM rendeletnek - a dolgozók keresőképességének elbírálásáról, táppénzes állományban tartásáról rendelkező - 2. § (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló 2/1979. (V. 16.) EüM rendeletet módosító 15/1986. (XII. 17.) EüM rendeletnek - a dolgozók keresőképességének elbírálásáról, táppénzes állományban tartásáról rendelkező - 2. § (3) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésükre irányuló kérelmet elutas...
2. Az indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszában a Népjóléti Minisztérium államtitkára kifejtette, hogy a keresőképtelenség megállapításának az üzemorvosi szolgálathoz való utalása nem jelentheti a legmagasabb szintű testi egészséghez való jog megsértését, mert a keresőképtelenség elbírálásához egyes esetekben elengedhetetlen a munkakörülmények, a fizikai igénybevétel ismerete, mely ismeretekkel elsősorban az üzemi orvosok rendelkeznek. A szabad orvosválasztást illetően az államtitkár kifejtette, hogy ez az elv nem alkotmányos jogosítvány, jogi alapja egyelőre semmilyen jogforrásban nem szerepel.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése deklarálja azt a jogot, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, mely jog gyakorlásának kereteit ugyane § (2) bekezdése tartalmazza:
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg". A testi egészséghez való jog tartalmát az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. és végrehajtási rendeletei fejtik ki részletesen. Az üzemi orvosi hálózat létrehozása éppen az adott munkahelyen dolgozók hatékonyabb egészségvédelmét szolgálja, tekintettel arra, hogy az adott munkahely főfoglalkozású üzemi orvosa alaposabban ismeri a foglalkozási betegségek kialakulását okozó körülményeket, az üzemben foglalkoztatottak fizikai igénybevételét, stb., mint a körzeti orvos. A "főfoglalkozású" szónak ebben az esetben meghatározó jelentése van, mert azt a feltételezést juttatja kifejezésre, hogy az ilyen orvos elegendő időt tölt az adott munkahelyen ahhoz, hogy az ottani körülményekről beható ismereteket szerezzen, és, hogy a munkaidő jelentős részében a munkavállalók rendelkezésére álljon. Emellett, a főfoglalkozású üzemi orvos is jogosult a betegeket szakorvosi rendelésre küldeni, és a hatályos rendelkezések [a 15/1986. (XII. 17.) EüM rendelettel módosított 2/1979. (V. 16.) EüM rendelet 4. §-a] értelmében, "ha a biztosított a kezelőorvos döntésével nem ért egyet, keresőképességének elbírálását (a továbbiakban felülvéleményezés) a felülvéleményező orvostól, ha a felülvéleményező orvos döntésével nem ért egyet, a döntés felülvizsgálatát a Főorvosi Bizottságtól ... kérheti". Emellett, az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés kivételeket is tartalmaz azokra az esetekre, amelyekben nem csak a főfoglalkozású üzemi orvos jogosult a dolgozó keresőképességének elbírására és keresőképtelen állományban tartására. Ilyenek "a szakmailag indokolt kivételek", (például, szakrendelés keretében való gyógykezelés, ellátás), de ha a dolgozó fekvőbeteg, keresőképtelenné nyilvánítása és keresőképtelen állományban tartása a körzeti orvos feladata. A járóképesség megállapítása orvosi szakkérdés, elbírálását a körzeti orvos is megteheti, és ha a dolgozót járóképtelennek minősíti, keresőképtelen állományban tarthatja. Az indítványozó által támadott rendelkezések célszerűtlenségi elemeinek vizsgálata nem feladata az Alkotmánybíróságnak.
A fentiekre tekintettel, az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében foglaltak szerint döntött.
Az indítványozó a kifogásolt jogszabályi rendelkezéseknek az általa javasolt szöveg szerinti módosítását is kérte, az Alkotmánybíróságnak azonban jogalkotásra nincs hatásköre, ezért azt visszautasította.
Az Alkotmánybíróság határozatát az 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja szerinti hatáskörében, e törvény 31. §-a szerint eljárva hozta meg, amelynek egy-egy kiadmányát megküldi az indítványozónak és a népjóléti miniszternek.
Budapest, 1993. február 23.