adozona.hu
1393/B/1992. AB határozat
1393/B/1992. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 35. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 35. §-a alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
Az indítványozó a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: SzJA) 35. §-a alkotmányellenességének részbeni megállapítását és megsemmis...
1393/B/1992. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 35. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 35. §-a alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: SzJA) 35. §-a alkotmányellenességének részbeni megállapítását és megsemmisítését kérte, mert az szerinte a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek (a továbbiakban: Jat.) a jogszabály visszaható hatálya tilalmát megállapító 12. § (2) bekezdésébe ütközik, sőt jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmével is jár.Az indítványozó azt sérelmezi, hogy az SzJA. 35. §-a - a korábbi hatályos szabályozástól eltérően - nem nyújt az összjövedelemből levonható befektetési kedvezményt a zárt alapítású részvénytársaság részvényei után. Álláspontja szerint ez a rendelkezés azért visszaható hatályú és alkotmányellenes, mert az az SzJA. 1992. január 1-jei hatályba lépését megelőzően alakult, a cégjegyzékbe pedig a hatálybalépést követően bejegyzett zárt alapítású részvénytársaság részvényeseit az adókedvezményre való jogosultságból visszamenőlegesen zárja ki. Arra hivatkozott, hogy a részvénytársaság alapítása időpontjában hatályban volt, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: SzJAh.) 35. § (1) bekezdése, amelynek alapján a magánszemély a zárt alapítású részvénytársaság által kibocsátott részvények után is jogosult volt a befektetési kedvezményre, a konkrét esetben a részvényesek erre is figyelemmel döntöttek az alapítás mellett és a befektetési összeget befizették. Értelmezése szerint ez a kedvezmény a tőkebefektetéshez és nem az azt megtestesítő értékpapírhoz fűződik, ezért arra az SzJAh. hatálya időszakában alakult zárt alapítású részvénytársaság befektetői jogosultságot szereztek. Erre tekintettel szerinte az SzJA. kifogásolt rendelkezése az említett módon alapított részvénytársaság részvényesei tekintetében jóhiszeműen szerzett jogokat von el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kinyilvánítja: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A Jat. 12. § (2) bekezdése alapján: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé." Az Alkotmánybíróság már több határozatában értékelte a Jat.-nak e garanciális jellegű előírását és megállapította, hogy az a jogbiztonság olyan fontos követelményét határozza meg, amelynek figyelmen kívül hagyása a jogállamiság sérelmével jár [7/1992. (I. 30.), 25/1992. (IV. 30.) AB határozatok]. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a szerzett jogok megvonása a jogbiztonság súlyos sérelmét jelenti és ezáltal alkotmányellenes [11/1991. (III. 29.) AB határozat].
Az SzJA. 60. § (1) bekezdése szerint ez a törvény 1992. január 1. napján lépett hatályba és rendelkezéseit a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. E § (3) bekezdése alapján pedig az SzJA. hatálybalépésével egyidejűleg az SzJAh. hatályát vesztette.
2. Az SzJAh. 35. § (1) bekezdés a) pontja a részvénytársaságra is irányadó befektetési kedvezményre való jogosultságot a következők szerint állapította meg;
"[(1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdése] és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelemből - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem (együttes előfordulás esetén is legfeljebb) 30 százalékig terjedő mértékben levonható:]
a) a belföldön bejegyzett vállalkozás által kibocsátott részvény, részjegy, vagyonjegy, továbbá kft. üzletrész (törzsbetét), szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a Kormány rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapír megszerzésére az adott évben erre kifizetett összeg;"
Az SzJAh. idézett rendelkezése értelmében a magánszemély a megállapított mértékű befektetési kedvezményre a belföldön bejegyzett vállalkozás által kibocsátott részvény megszerzésére az adott évben kifizetett összeg erejéig abban az esetben volt jogosult, amennyiben a részvényt az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolta. Ez a rendelkezés tehát részvénytársaság esetén a kedvezményre való jogosultságot nem pusztán a tőkebefektetéshez, hanem a már bejegyzett társaság által kibocsátott részvénynek, mint a tagsági jogokat megtestesítő értékpapírnak tulajdonosként való birtokolásához is kötötte. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 239. §-a szerint pedig a részvényes a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzése és az alaptőke teljes befizetése után igényelheti a neki járó részvények kiadását. Az SzJAh. alapján tehát - az indítványban foglaltaktól eltérően - a társasági szerződés aláírása és a részvényutalvány birtokolása nem teremtett jogosultságot a kedvezmény igénybevételére. Mindezek alapján téves az indítványozónak az az állítása, hogy az említett módon alakult zárt alapítású részvénytársaság befektetői az SzJAh. alapján a befektetési kedvezményre jóhiszeműen jogokat szereztek.
3. Az SzJA. 35. § (1) és (2) bekezdése az indítvánnyal érintett befektetési adókedvezményről a következő előírásokat tartalmazza:
"(1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem 30 százalékáig terjedő mértékben levonható a befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyilvános kibocsátású zárt végű befektetési jegy, valamint a belföldön bejegyzett részvénytársaság (továbbiakban: Rt.) (2) bekezdésben meghatározott részvényének (továbbiakban e § alkalmazásában együtt: befektetés) közvetlenül a kibocsátótól történő első megszerzésére az adott évben kifizetett összeg, valamint...
(2) Az (1) bekezdésben említett részvény az, amelyet
- az 1992. január 1-jétől alapított Rt. nyilvános kibocsátásban értékesít, illetőleg az ezt megelőző időpontban alapított Rt. alaptőke emeléssel nyilvános kibocsátásban értékesít, továbbá
- a részvénytársaság állami tulajdoni hányadából magánszemély részére értékesít, ideértve azt a részvényt is, amelyet a részvénytársaság a saját alkalmazásában álló magánszemély részére zárt tárgyalás keretében értékesít, a névérték erejéig".
Az SzJA. fenti rendelkezése a korábbi szabályozáshoz képest a kedvezményre jogosultak körét lényegesen szűkítette, az igénybevétel feltételeit szigorította. E kifogásolt előírások szerint a részvénytársaság nem állami tulajdoni hányada értékesítése esetén csak a nyilvános kibocsátású részvény vásárlása jogosít a befektetési kedvezményre, az is csak abban az esetben, ha a részvénytársaságot az SzJA. hatálybalépése után alapították, vagy - ha a társaság korábbi alapítású - a részvénykibocsátás alaptőke emeléssel valósult meg. A zárt alapítású részvénytársaság részvényének megszerzése esetén pedig e kedvezményre a magánszemély kizárólag akkor jogosult, ha a részvénytársaság állami tulajdoni hányadát megtestesítő részvényt vásárol.
Az indítványozó által megjelölt módon alakult részvénytársaság tekintetében a kedvezményre jogosultságra vonatkozóan az SzJA. 35. §-a, valamint a törvény 3. sz. melléklete átmeneti rendelkezést nem állapított meg. Az ilyen jellegű átmeneti szabályok meghatározása pedig - alkotmányos keretek között - a törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik.
Az SzJAh. és az SzJA. befektetési kedvezményre irányadó fentiekben elemzett rendelkezései alapján megállapítható, hogy az SzJA. 35. §-ával összefüggésben a szerzett jogok indítványozó által vélelmezett sérelme nem áll fenn. Az SzJA. kifogásolt rendelkezései - az SzJA. idézett 60. § (1) bekezdésében foglalt hatálybaléptető előírásra is figyelemmel - a kihirdetést megelőző időre nem állapítanak meg adókötelezettséget, ezért a jogszabály visszaható hatályának tilalmába sem ütköznek.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig a kötelezettség alóli mentesülésre, vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga [Pl. 61/1992. (XI. 20.) AB határozat és a 281/B/1992. AB határozat]. A törvényhozó az adómentességek és kedvezmények körét - az Alkotmány keretei között - mérlegelési jogkörében állapítja meg. Ezért az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a törvényhozó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést. Az SzJA. kifogásolt rendelkezése azáltal, hogy a befektetési kedvezményre jogosultak körét szűkítette, önmagában nem alkotmányellenes.
Az indítványozó a jogbiztonság sérelmén kívül egyéb alkotmányellenességet nem jelölt meg. Miután az indítványozó által sérelmezett, az SzJA. 35. §-ában meghatározott befektetési adókedvezménnyel összefüggésben a jogbiztonság sérelméből eredő, s az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenesség nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
4. Mivel az indítvány kifejezetten utólagos absztrakt normakontrollra vonatkozik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványban vázolt konkrét üggyel érdemben nem foglalkozott.
Budapest, 1993. augusztus 31.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró