adozona.hu
1389/B/1992. AB határozat
1389/B/1992. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 45. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 45. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Indítványozó szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja) 45. §-a "jogalapot nyújt olyan adókövetelés elől...
2. Az indítvány megalapozatlan.
Az Szja 45. § (1) bekezdése szerint "a jövedelem után a törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni." A törvény szövegében nem véletlenül .jövedelem" és nem "adóköteles jövedelem" kifejezés szerepel. Az önálló tevékenységből származó bevétel vitán felülálló módon a jövedelem fogalmi körébe tartozik, amellyel kapcsolatban az Szja. 12. § (1) bekezdése kimondja: az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem. A törvényalkotó kifejezetten kedvezményként adja meg az Szja. 34. § (5) bekezdésében a szellemi tevékenységet folytató magánszemély részére azt a jogot, hogy az említett tevékenységből származó jövedelmet - legfeljebb azonban évi 100 ezer forintot - az összjövedelméből levonhatja. Ezt a kedvezményt azonban a törvényalkotó kétségtelenül nem toldotta meg az Szja. 45-46. §-ában
azzal a további kedvezménnyel, hogy az említett százezer forintos jövedelemhatár eléréséig adóelőleget nem kell fizetni. Tekintettel arra, hogy az adókedvezményre senkinek sincs az Alkotmányból eredő alanyi joga, nem alkotmányellenes ez a szabályozás, amely a szellemi tevékenységet folytatókra az adóelőleg fizetése tekintetében nem állapított meg az általánostól eltérő - annál kedvezőbb -rendelkezést. A sérelmezett szabályozás sem az Alkotmány 70/A. §-ával, sem más rendelkezésével nem ellentétes.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az adóelőleg fizetését előíró törvényi rendelkezések - amelyek megfelelnek az Alkotmány 70/I. §-ában írt arányos közteherviselés alkotmányos követelményének - csupán pénzügyi, illetőleg jogtechnikai szabályok, ezért az Alkotmánnyal értékelhető közvetlen összefüggésben nem állnak. Az adóelőlegfizetési kötelezettség nemcsak hátrányos, de előnyös is lehet a lehetséges jövedelmét előre felmérni nem tudó, vagy nem szándékozó adózó számára. Ha valaki nem él az Szja 51. §-a által nyújtott kedvezménnyel, s évi jövedelme nem éri el a 100 vagy 108 ezer forintot, a következő év elejéig - a visszatérítés napjáig - valóban "hitelez" az államnak. Akinek azonban az évi -rendszerint különböző kifizetőktől származó - összjövedelme meghaladja a törvényben megállapított felső határt, annak viszont az állam "hitelez." Minél nagyobb a jövedelem, annál tetemesebb összegű az állami "hitelnyújtás" is, mert az összevont bevételek után járó magasabb adómérték megállapíthatóságára ténylegesen csak az évi jövedelmek összegezése után, ugyancsak a következő évben kerülhet sor. Egyik eshetőséget sem lehet eleve kizárni, s az előre nem számítható változást alkotmányellenessé nyilvánítani.
3. Miután a jogtechnikai megfontolások alapján megállapított Szja adóelőlegfizetési kötelezettség nem tartalmaz diszkriminációt, a személyi jövedelemadó évenkénti kiszámítására, bevallására és befizetésére vonatkozó kötelezettség alkotmányellenességét pedig indítványozó sem állította, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 1993. május 4.