adozona.hu
624/B/2004. AB határozat
624/B/2004. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 2. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
1. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 16. § (1) bekezdése módosította az Áfatv. 13...
624/B/2004. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 2. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
1. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 16. § (1) bekezdése módosította az Áfatv. 13. § (1) bekezdésének 2. pontját. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a módosítás nyomán csak a nem névértéken elfogadott pénz tartozik a birtokba vehető dolgok fogalmába, és így a nem névértéken elfogadott pénz termékértékesítés során adóztatandó. Értelmezése szerint a támadott rendelkezés "átminősíti a szóban forgó törvényes fizetőeszközt közönséges iparcikké," kivonva e pénzeket törvényes fizetőeszköz státuszukból, ami több vonatkozásban jogbizonytalanságot eredményez; egyfelől sérül a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényben (a továbbiakban: MNBtv.) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) számára biztosított kizárólagos bankjegy- és érme-kibocsátási, valamint bevonási jog, mert az Áfatv. ezeket a bankjegyeket és érméket ellenőrizetlenül kivonja a forgalomból. Másfelől a pénzhasználat során jogbizonytalanságot eredményezhet az, ha nem dönthető el egyértelműen, hogy a kézben lévő pénzérme "törvényes fizetőeszköz-e, vagy már nem az, mert ezt a példányt egyszer már a névértékénél magasabb áron fogadták el."2. Az Alkotmány rendelkezése szerint:
" 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam" Az Áfatv. 13. § (1) bekezdésének támadott 2. pontja szerint "birtokba vehető dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, de nem foglalja magában a névértéken elfogadott pénzt és az értékpapírokat;"
3. Az indítvány nem megalapozott az alábbiak szerint.
Az Alkotmánybíróság szerint a támadott szabály nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét.
Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
A kifogásolt előírás az Áfatv. egyik értelmező rendelkezése. A felvetett alkotmányossági kérdés az Áfatv. más rendelkezéseire tekintettel vizsgálható. Az Áfatv. 3. § a) pontjából kitűnik, hogy általános forgalmi adót kell fizetni az adóalanyoknak a belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után. Az adóalany - főszabályként - az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Az Áfatv. szerint gazdasági tevékenység az, amit az adóalany bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végez. [5. § (1) bekezdés.] A támadott értelmező rendelkezés az adófizetési kötelezettség alá eső termékértékesítéshez kapcsolódik. Az Áfatv. 6. § (1) bekezdése kimondja, hogy termékértékesítés: a birtokba vehető dolgok ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. E rendelkezések együttes értelmezéséből kitűnik, hogy - miután a névértéken elfogadott pénz és értékpapír nem tartozik a birtokba vehető dolgok körébe -, ha a pénz vagy az értékpapír névértéktől eltérő értéken, bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerű tevékenység keretében kerül átengedésre, akkor a tevékenység termékértékesítésnek minősül, és ez a tevékenység válik áfakötelessé. A pénz ebben az adóztatott piaci ügyletben mint "jószág", mint az ügylet "tárgya" szerepel.
Más helyzetnek minősül, amikor a pénz alapvető rendeltetésének megfelelően csereeszközként van jelen az ügyletekben, és abban az állam által rendszeresített kötelezően elfogadott törvényes fizetőeszközként szerepel.
Az MNBtv. 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy az MNB kizárólagos bankjegy-és érmekibocsátásra jogosult. Az általa kibocsátott bankjegy és érme - ideértve az emlékbankjegyet és érmét is - a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze. A bankjegyek és érmék törvényes fizetőeszköz jellegüket az MNB elnökének rendeletében megjelölt határnappal bevonásukkal veszítik el [31. § (1) bekezdés], azonban bevonásukig magyar törvényes pénznemben teljesítendő fizetésnél mindenki köteles névértékben elfogadni [31. § (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság szerint a fentiekből következik, hogy a támadott szabály nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonságot. A jogi szabályozás világos és egyértelmű. Az Áfatv. támadott szabálya nem érinti, és nem is befolyásolhatja a termékértékesítési tevékenység során átadásra kerülő pénzérmék törvényes fizetőeszköz jellegét. Arról, hogy egy bankjegy vagy érme meddig funkcionál törvényes fizetőeszközként, az MNBtv. szabályai szerint az MNB jogosult dönteni.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. november 15.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró