adozona.hu
189/D/2003. AB határozat
189/D/2003. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és bírói kezdeményezés, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és bírói kezdeményezés, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 39. §-a és 59/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tár...
189/D/2003. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és bírói kezdeményezés, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és bírói kezdeményezés, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 39. §-a és 59/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 39. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság elutasítja a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt.
INDOKOLÁS
I.
Több indítványozó, valamint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság az előtte 9.M.2900/2004. szám alatt folyamatban lévő per felfüggesztése mellett kezdeményezte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 39. §-a alkotmányellenességének megállapítását.Érvelésük lényege szerint az R. 39. §-a az Alkotmány 2. § (1) bekezdése védelme alatt álló szerzett jogot von el azáltal, hogy az öregségi teljes nyugdíj igénybevételének lehetőségét és a szolgálati idő számítását korlátozza: kizárja a hivatásos vagy továbbszolgáló állományban töltött idő szolgálati időként való figyelembevételét az öregségi nyugdíj megállapításakor, ha a szolgálat nyugállományba helyezéssel szűnt meg. Állították azt is, hogy a támadott szabály hátrányos megkülönböztetést [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] eredményez és sérti a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §).
Az egyik indítványozó az R. 39. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését is kezdeményezte, azonos érvek alapján. Véleménye szerint a jogalkotó nem tett eleget kötelezettségének akkor, amikor a 39. §-t nem egészítette ki azzal, hogy a hivatásos katonai szolgálati időt figyelembe lehet venni az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati idő számításánál akkor is, ha a szolgálati viszony nyugdíjazással szűnt meg. Hátrányos megkülönböztetést jelent az, hogy a jogszabály nem adja meg a választási lehetőséget a szolgálati nyugdíj és az öregségi nyugdíj között attól függően, hogy melyik a több összegszerűen.
A bírói kezdeményezésben kérték a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) 28. § (1) bekezdése hatályon kívül helyező szabályának alkotmányellenessé nyilvánítását is, mert - a bíróság értelmezése szerint - a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 472. §-ának hatályon kívül helyezése szerzett jogot vont el: a hatályon kívül helyezett szabály alapján az, akinek ötvenötödik életéve betöltése előtt szolgálati nyugdíjat állapítottak meg, és ezt követően szolgálati időt szerez, ötvenötödik életévének a betöltésekor szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását kérhette, ha ötvenötödik életévének a betöltése után legalább harminchat havi keresete volt. Kezdeményezték az R. 59/A. §-a vizsgálatát is, mert e szabály kimondja, hogy a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság megszűnt.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott szabályai szerint:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...)
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. Az R. támadott szabálya szerint:
"39. § A szolgálati időként figyelembe kell venni a 38. §-ban említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg, kivéve, ha rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, és azt megszüntették. (...)
59/A. § A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást (baleseti rokkantsági nyugdíjat) állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság megszűnt."
3. Az R2. szerint:
"28. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1998. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet, valamint az azt módosító 31/1990. (VIII. 21.) Korm. rendelet, 77/1990. (XI. 1.) Korm. rendelet, 129/1990. (XII. 31.) Korm. rendelet, 17/1991. (I. 28.) Korm. rendelet, 51/1991. (III. 31.) Korm. rendelet, 118/1991. (IX. 12.) Korm. rendelet, 12/1992. (I. 20.) Korm. rendelet, 48/1992. (III. 13.) Korm. rendelet, 57/1992. (III. 25.) Korm. rendelet, 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 3. §-a, 106/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet, 124/1992. (VIII. 19.) Korm. rendelet, 161/1992. (XII. 15.) Korm. rendelet 1. §-a, 26/1993. (II. 12.) Korm. rendelet, 31/1993. (II. 17.) Korm. rendelet mellékletének c) pontja, 39/1993. (II. 27.) Korm. rendelet, 183/1993. (XII. 31.) Korm. rendelet, 117/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet 1. §-a, 172/1994. (XII. 20.) Korm. rendelet 1. §-a, 183/1994. (XII. 29.) Korm. rendelet, 11/1995. (II. 8.) Korm. rendelet, 32/1995. (III. 31.) Korm. rendelet, 69/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet, 101/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 1. §-a, 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 16. § (1) bekezdése, 122/1995. (X. 6.) Korm. rendelet, 174/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet, 61/1996. (IV. 26.) Korm. rendelet, 114/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet 3-7. §-ai, 159/1996. (X. 25.) Korm. rendelet, 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 60. § (2) és (5) bekezdésének, valamint a 72. § (4)-(6) bekezdéseinek kivételével, 238/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 22. § (5) bekezdése, 1/1997. (I. 10.) Korm. rendelet 1. §-a, 70/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet, 96/1997. (VI. 11.) Korm. rendelet 8. §-a hatályát veszti. A 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 60. §-ának (2) bekezdése 1998. április 30-án, 60. §-ának (5) bekezdése 1998. január 10-én, 72. §-ának (4)-(6) bekezdései 1998. december 31-én vesztik hatályukat."
Az MT rendeletnek az R2. 28. § (1) bekezdésével hatályon kívül helyezett szabálya szerint:
"472. § (1) Az, akinek a 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjaira érvényes nyugdíjszabályok szerint ötvenötödik életévének a betöltése előtt szolgálati nyugdíjat állapítottak meg, és ezt követően szolgálati időt szerez, ötvenötödik életévének a betöltésekor szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását kérheti.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjas ötvenötödik életévének a betöltése után folyósított szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását akkor kérheti, ha ötvenötödik életévének a betöltése után legalább harminchat havi keresete van."
III.
Az indítványok megalapozatlanok.1. Társadalombiztosítási jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatához tapadó gyakorlat értelmében a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. [Elsőként: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.] Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, azaz a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.]
A 26/1993. (IV. 29.) AB határozat értelmében (ABH 1993, 196, 199.) járulékfizetéssel ellentételezett szolgáltatások alkotmányos védelem alatt állnak a társadalombiztosítás terén. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat szerint (ABH 1995, 188, 195-197.) a járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatása a tulajdoni alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálható el. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.] A szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály (ABH 1995, 188, 192.).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében, ha járulékfizetéssel megalapozott időt szolgálati időnek egyáltalán nem ismernek el, a szerzett szolgálati időt is figyelmen kívül hagyják olyan körülmények miatt, amelyek utóbb, és befolyásolhatatlan okból keletkeztek, akkor ez szerzett jogok alkotmányellenes korlátozását jelenti [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.].
Az R. 39. §-a szolgálati idő mikénti számítására vonatkozik, a szolgálati viszonyban töltött idő beszámítását kizárja, ha a szolgálati viszonynyugállományba helyezéssel szűnt meg. Ezért vizsgálni kell, hogy ez a korlátozás érint-e a korábban hatályban volt jogszabályok alapján szerzett jogot.
Az MT rendelet 176. § (1) bekezdése az R. 39. §-ával tartalmilag azonosan rendelkezett, vagyis kizárta a szolgálati viszonyban szerzett szolgálati idő figyelembevételét, ha a szolgálat nyugállományba helyezéssel szűnt meg. Az MT rendelet 176. § (1) bekezdése ugyanis kimondta, hogy "szolgálati időként figyelembe kell venni a 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg."
Az R. 39. §-a ebből következően nem vont meg korábbi időszakban szerzett jogot: a szolgálati viszonyban szerzett és az azt követő szolgálati idő számítására az R. 39. §-a az R. hatálybalépése előtt hatályban volt szabályokkal tartalmilag azonos rendelkezést tartalmaz.
Az R. 59/A. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást (baleseti rokkantsági nyugdíjat) állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság megszűnt, a Tny. 43. § (1) bekezdésének második mondatával van összefüggésben. Eszerint a szolgálati idő számításánál ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni. Az R. 59/A. §-a értelmében a szolgálati időnek csak azt a tartamát nem lehet figyelembe venni, amelyet nyugellátás megállapításánál már figyelembe vettek. Az R. e szabálya is a járulékfizetéssel megalapozott időt szolgálati időnek ismeri el a nyugellátásra való jogosultság megállapításánál.
Az indítványra okot adó ügyekkel érintett időszakban a jogszabályok arról is szóltak, hogyan kell figyelembe venni azt a szolgálati időt, amelyet a szolgálati viszony nyugállományba helyezéssel való megszűnését követően szerzett az érintett személy.
A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjárólszóló 22/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet 41. § (1) bekezdése úgy rendelkezett 1996. augusztus 31-ig, hogy a nyugdíjas a nyugdíjának megállapítása után szerzett újabb szolgálati idő alapján kérhette nyugdíja összegének kiegészítését. A kiegészítés mértéke minden újabb évi szolgálati idő után a nyugdíj alapjául vett illetményátlag egy és fél százaléka volt.
Ezt követően lépett hatályba a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) A Hszt. megváltoztatta a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeit. A törvény a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati idő helyett ilyen tartamú, ténylegesen szolgálati viszonyban eltöltött időt kíván meg a szolgálati nyugdíjjogosultsághoz. Emellett szolgálati nyugdíjra jogosult a hivatásos állomány tagja akkor is, ha a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati idővel - és ezen belül - 10 év szolgálati jogviszonyban eltöltött idővel rendelkezik és betöltötte a szolgálat felső korhatárát (182. §).
A Hszt. 341. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy aki a Hszt. hatálybalépésekor a hatályos jogszabályok alapján szolgálati nyugdíjjogosultságot szerzett, vagy azt a törvény hatálybalépése évének december 31. napjáig megszerzi, e jogosultságát a törvény nem érinti.
A Hszt. 341. § (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány (1) bekezdésben meghatározott tagja nyugdíjának megállapítására és folyósítására a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, ha az rá nézve kedvezőbb. A (3) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagja az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogával e törvény hatálybalépését követő 5 évig élhet.
A Hszt. 182. § (8) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a hivatásos állomány azon tagjának, aki a szolgálati nyugdíjra jogosultsághoz szükséges, az (1) bekezdésében meghatározott 25 év tényleges szolgálati időt megszerzi, a szolgálati nyugdíja összegét - annak folyósítása nélkül 6 hónapon belül - hivatalból meg kell állapítani. A (10) bekezdés szerint, ha a hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjának (8) bekezdés szerinti rögzítését követően legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, a szolgálati viszonyának megszüntetésekor kiszámított szolgálati nyugdíj helyett - amennyiben ez számára kedvezőbb - választhatja az (1) bekezdés szerint rögzített nyugdíjának az évenkénti emelésekkel növelt összegét.
A 182. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő után.
Igaz, hogy a fenti jogszabályok értelmében megszűnt az MT rendelet 472. §-ában biztosított az a lehetőség, hogy a szolgálati nyugdíjban részesülő személy ötvenötödik életévének a betöltésekor szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását kérhesse, az MT rendeletben foglalt szabályok szerint.
Az MT rendelet 472. §-ának hatályon kívül helyezése azonban szerzett jogot nem vont el. A Hszt. 182. § (10) bekezdése alapján változatlanul figyelembe kell venni a szolgálati nyugdíjnál, ha a hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjának rögzítését követően legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez. Az MT rendelet hatályon kívül helyezésével egy, a szolgálati nyugdíjban részesülők számára biztosított kedvezmény változott meg.
Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy az R. 39. §-a, 59/A. §-a vagy az MT rendelet 472. §-át hatályon kívül helyező R2. 28. § (1) bekezdése alapján volna olyan, járulékfizetéssel megalapozott szolgálati idő, amelyet, valamely korábbi szabállyal ellentétben, figyelmen kívül kellene hagyni az érintett személyek nyugellátásának megállapításánál.
Más - nem a szerzett jogok védelmével összefüggő - kérdés az, hogy a jogalkotó a társadalombiztosítási szabályok szerint számított szolgálati időt és a szolgálati jogviszonyban eltöltött szolgálati időt, az öregségi nyugdíjat és a szolgálati nyugdíjat egymástól eltérően kezeli és nincs lehetőség a szolgálati nyugdíj átcserélésére öregségi nyugdíjra. Ez az eltérő kezelés legfeljebb az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét vetheti fel, de nincs összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
2. Az Alkotmány nem mindenfajta megkülönböztetést tilt, csak az azonos helyzetben lévő jogalanyok között merülhet fel a diszkrimináció tilalmának megsértése. Alkotmányellenes diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely jogalanyt, vagy azok csoportját más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A 30/1997. (IV. 29.) AB határozat megállapította: Az Alkotmánynak ez a rendelkezése a jogegyenlőség követelményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom - mint jogalkotó és jogalkalmazó - a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni. (ABH 1997, 130, 136.) Azt, hogy ki tartozik egy adott csoportba, az Alkotmánybíróság esetenként dönti el.
A 959/B/1997. AB határozat értelmében nem jelent tiltott diszkriminációt az, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak társadalombiztosítási ellátását, e személyek sajátos jogi helyzetére tekintettel, a jogalkotó eltérően szabályozza. Hátrányos megkülönböztetésről csak összehasonlítható csoportok esetében lehet szó, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak jogi helyzete nem összehasonlítható a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírói és ügyészi szolgálati viszonyban lévők jogi helyzetével (ABH 2001, 953, 957.). E határozat értelmében a Tny. hatálya alá tartozó személyek és a Hszt. hatálya alá tartozók a szolgálati idő számítását és a nyugdíj összegét illetően nem tartoznak azonos csoportba.
A Hszt. a Tny.-ben foglaltaktól eltérő, általában kedvezőbb szabályokat tartalmaz a nyugdíjra. A társadalombiztosítási és a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételei mások. Eltérés mutatkozik a jogosultsági feltételek szinte minden elemében: más rendelkezések vonatkoznak nemcsak a szolgálati időre, hanem a nyugdíj alapjára, mértékére, folyósítására, a korhatárra. Ezért megállapítható, hogy alkotmányossági szempontból külön csoportot képeznek a társadalombiztosítási és a szolgálati nyugdíjjogosultak a jelen ügyben vizsgált alkotmányossági kérdéseket illetően is.
Mindezek alapján az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmére alapított indítványok sem megalapozottak.
3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során több ízben rámutatott, hogy az állam az e §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 191-192.]. Az Alkotmánybíróság megfogalmazta azt is, hogy az Alkotmány 70/E. §-a általános jelleggel nevesíti az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, a szociális gondoskodás, az ellátás jogintézményeit és mértékét az Alkotmány nem határozza meg. Az egyes ellátások feltételeit és mértékét külön jogszabályok határozzák meg és nem az Alkotmány. A feltételek mindaddig alkotmányosak, amíg más alkotmányi rendelkezéseket (pl.: a diszkriminációt tiltó 70/A. §-t) nem sértenek [1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.].
A kifejtettek alapján az R. 39. §-a nem sérti a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §) sem.
4. Az R. 39. §-ával összefüggésben, annak vélt hiányossága miatt előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány lényegében ugyanazon érvek alapján állít mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mint amilyen érvek alapján az R. 39. §-át támadják. Ezért az Alkotmánybíróság, az R. 39. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálata körében kifejtett érvekre utalva, ezt az indítványt is elutasította.
Budapest, 2006. november 21.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró