adozona.hu
430/B/2002. AB határozat
430/B/2002. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2. § (5) bekezdése, 7. §-a, valamint az 1. számú melléklet 14. pontja tekintetében az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.
Több indítványozó közösen el...
430/B/2002. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2. § (5) bekezdése, 7. §-a, valamint az 1. számú melléklet 14. pontja tekintetében az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.INDOKOLÁS
I.
Több indítványozó közösen előterjesztett indítványában az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére tekintettel kérte az Alkotmánybíróságtól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (5) bekezdése, 7. §-a, valamint az 1. számú melléklet 14. pontja alkotmányellenességének vizsgálatát. Főtitkári felhívást követően indítványukat módosították, és az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét állították. Álláspontjuk szerint a diszkrimináció tilalmába ütköznek az R.-nek azok a rendelkezései, melyek értelmében "csak és kizárólag a munkakör (és a munkaköri leírás) alapján határozzák meg a korkedvezményre jogosultságot." Az indítványozók szerint az R. 2. §-a, de különösen annak (5) bekezdése (a munkakör kiterjesztő értelmezésével) jelentősen és szerintük indokolatlanul szűkíti a kedvezményre jogosultak körét, s ezért tartják aggályosnak az R. 7. §-át is, mivel annak értelmében az illetékes szerv nem vizsgálhatja a törvényi feltételek meglétét akkor, ha az igénylő munkaköre és munkaköri leírása nem szerepel az R. 1. számú mellékletében.Az indítványozók a fenti indokok alapján kérték az Alkotmánybíróságot, hogy "a jogalkotó vizsgálja felül, és szükség szerint módosítsa" az R. érintett rendelkezéseit. A módosításhoz szövegszerű javaslattal is éltek.
Ezen túlmenően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát is kérték az indítványozók. Álláspontjuk szerint a jogalkotó nem teljesítette jogalkotási kötelezettségét, mivel az előírt határidőre nem vizsgálta felül a korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket).
Az Alkotmánybíróság megkereste az ifjúsági, családügyi és esélyegyenlőségi minisztert, valamint a honvédelmi minisztert, hogy ismertesse álláspontját.
II.
1. Az Alkotmány indítványozók által megjelölt szakasza:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. Az R. indítványozók által kifogásolt rendelkezései:
"2. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza. (...)
(5) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha
a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy
b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos."
"7. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az üzemre nem terjed ki.
(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és az adott munkakör szerint illetékes szakmai (ágazati) érdekképviselet(ek), szakszervezet(ek) központi szerve(i) véleményének a meghallgatásával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság dönt."
[Megjegyzés: az R. 7. § (2) bekezdésében szereplő Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium alatt a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény 2. § b) pontja alapján Szociális és Munkaügyi Minisztériumot kell érteni.]
Az R. 1. számú melléklete a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét tartalmazza.
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.1. Az indítványozók szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkriminációtilalom elvét, mivel a jogalkotó különbséget tesz a fokozott igénybevétellel járó, továbbá különösen ártalmas munkát végzők között aszerint, hogy munkakörük, illetve munkahelyük szerepel-e az R. mellékletében.
1.1. Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében született számos határozatában az Alkotmánybíróság a jogegyenlőség általános elvét értelmezve kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt. Az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.]
1.2. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően megjegyzi, hogy a korkedvezmény - jellegét tekintve - a nyugdíjrendszeren belüli kedvezmény, hiszen az általánosan előírt öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest, alacsonyabb életkor elérése, betöltése esetén lehetőséget ad arra, hogy a jogosult (korkedvezményes) nyugdíjban részesüljön. A kedvezmények alkotmányossági vizsgálata tekintetében kialakult alkotmánybírósági gyakorlat szerint a kedvezmények feltételeinek kialakításakor a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, mely során érvényre juttathat bizonyos jogon kívüli szempontokat is (pl. gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai). "A jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
A mondottak alapján az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkriminációtilalmának sérelmét, mivel a jogalkotó mérlegelési jogkörében eljárva, élve a kedvezmények kialakítása terén őt megillető szabadsággal - miszerint jogon kívüli egyéb szempontokat is érvényre juttathat - alkotta meg a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét. Az, hogy mely munkakörök alapoznak meg korkedvezményre jogosultságot, a jogalkotó kompetenciájába tartozik. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
2. Az indítványozók szerint jogalkotói mulasztás állt fenn, mivel a jogalkotó hosszú idő óta nem vizsgálta felül a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét, s azt nem módosította, holott erre törvényi rendelkezés kötelezte, és a törvényben rögzített - szerintük 2000. január 1-jéig terjedő - határidő lejárt.
Az indítvány benyújtását (2002. május 22.) megelőzően a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-a, mely a végrehajtási szabály megalkotására a Kormányt felhatalmazza, valóban tartalmazott 2000. január 1-jei határidőt. Azonban a Tny. többször is módosult, és az indítvány benyújtásakor - a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 123. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, 2001. január 1-jei hatállyal - a 101. § (3) bekezdésében a jogalkotó 2003. január 1-jét jelölte meg határidőként a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékének meghatározására; legutóbb ezt az időpontot a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 122. § (1) bekezdése 2007. január 1-jére módosította.
Miután a Tny. 101. § (3) bekezdésében meghatározott határidőt maga a törvényalkotó módosította, és a hatályos rendelkezés szerinti határidő még nem telt le, az Alkotmánybíróság az R. tekintetében nem állapított meg jogalkotói mulasztást, így az indítványt elutasította.
3. Az indítványozók beadványukban jogszabály módosítása iránti kérelemmel is éltek.
Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényből eredően nincs hatásköre jogszabályi rendelkezés módosítására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján az indítványt e tekintetben - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
Budapest, 2006. december 11.
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró