adozona.hu
824/B/2006. AB határozat
824/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69. § (1) bekezdés mb) pontja és a 69. § (12) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott, majd kiegészített indítványában az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006...
824/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69. § (1) bekezdés mb) pontja és a 69. § (12) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott, majd kiegészített indítványában az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Epmt. tv.) 16. § (1) és (3) bekezdéseinek a cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatos részei alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Az Epmt. tv. 16. § (1) bekezdése a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdés m) pontját módosította. Az m) ponton belül kifogásolt mb) pont adóköteles természetbeni juttatásnak minősíti a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel szolgáltatás (a továbbiakban e szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata miatt keletkező bevételt. Az Epmt. tv. 16. § (3) bekezdése az Szja. tv. 69. §-át új (12) bekezdéssel egészítette ki, amelyben meghatározta a jogalkotó, hogy mi minősül az m) pontban (így az mb) pontban is) említett adóköteles jövedelemnek, és az adóalapot hogyan lehet megállapítani. Az indítványozó szerint ezek a telefonszolgáltatással összefüggő rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Kétséges számára ugyan az is, hogy van-e joga egyáltalán a jogalkotónak a rosszhiszeműség vélelméből kiindulva adófizetést eredményező "vélelmeket" megfogalmazni, de az mindenképpen elvárható szerinte, hogy aki nem tekinti magát érintettnek, legyen valós lehetősége az ellenkezőjének a bizonyítására. Álláspontja szerint a jogalkotó olyan aránytalan mértékű adminisztratív akadályokba ütközteti a magánhasználat ellenbizonyítási lehetőségét, hogy a jogalkalmazónak valós lehetőségként csak a "bűnösség" beismerése marad, ez pedig álláspontja szerint "se nem demokratikus, se nem jogállami" Sérelmezi továbbá, hogy az állam nemcsak a cég költségére történő magáncélú telefonhasználatot szankcionálja, hanem a kizárólagosan a vállalkozás érdekében fenntartott előfizetési díjat is természetbeni juttatásnak tekinti.II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."2. Az Szja. tv. kifogásolt rendelkezése: "69. § (1) Természetbeni juttatás:
(...)
mb) helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata miatt - figyelemmel a (12) bekezdés rendelkezésére is - keletkező adóköteles bevétel;"
(...)
(12) Az (1) bekezdés m) pontjában említett adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része, azzal, hogy a magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a díjköteles útszakaszon megtett út hosszából a magáncélú utazás arányával, telefonszolgáltatás esetében a forgalomarányos kiadás(ok)nak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg; az előbbiek helyett választható, hogy a számlaértékből úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében 50 százalék, telefonszolgáltatás esetében 20 százalék számít adóköteles bevételnek."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg".
[8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a jelen ügyben is az indítványozó által támadott Epmt. tv. 16. § (1) és (3) bekezdései helyett az új rendelkezéseket magába foglaló Szja. tv. 69. § (1) bekezdés mb) pontja, valamint a 69. § (12) bekezdésével kapcsolatban végezte el.
2. Az Alkotmánybíróság már a 821/B/1990. AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 70/I. §-ának rendelkezése egyrészt kötelezettséget ír elő az egyének számára az állam tevékenységének, intézményei működésének fedezetét szolgáló közcélú befizetések teljesítésére, másrészt feljogosítja az államot a közcélú befizetések törvényi szintű előírására. Ezek közé a közcélú befizetések közé tartoznak az adók és az illetékek. (ABH 1994, 481, 486.) "Az állam szabadsága igen nagy abban a kérdésben, hogy az adófizetés kiindulópontjaként mely gazdasági forrást választja ki, és ennek alapján mit választ ki adótárgynak." (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.) A 448/B/1994. AB határozatában az Alkotmánybíróság kiemelte továbbá, hogy a jogalkotás szabadsága az adófizetés kiindulópontjaként szolgáló gazdasági forrás kiválasztása és az adótárgynak ennek alapján történő meghatározása során nem korlátlan, a közteherviselést előíró alkotmányos szabály értelmében annak a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között kell maradnia. Ugyanezt állapította meg az Alkotmánybíróság már több határozatában, legutóbb a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásában meghozott 61/2006. (XI. 15.) AB határozatában, nevezetesen: az adó kizárólag addig tekinthető alkotmányos eszköznek, amíg az alkotmányi rendeltetésének megfelelő célt (arányos közteherviselés) szolgálja, és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között marad. (MK 2006, 139. szám, 10259.)
3. A jogalkotó adóköteles jövedelemnek minősítette az Szja. tv. 69. és 70. §-ai-ban meghatározott természetbeni juttatásokat. Az Epmt. tv. 16. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján bekerült az adóköteles természetbeni juttatások körébe a telefon magáncélú használatára tekintettel megszerzett jövedelem. A törvény kihirdetése 2006. július 17-én történt meg a Magyar Közlöny 86. számában. A törvény kifogásolt rendelkezései 2006. szeptember 1. napjától hatályosak, azokat ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és adókötelezettségre kell alkalmazni. A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre irányadó rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg. Az adóköteles természetbeni juttatás adója az adóalap 54%-a. Az Szja. tv. új (12) bekezdése alapján a magáncélú telefonhasználattal összefüggésben adóköteles bevételnek a kifizetőt a szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített részét kell tekinteni. Ennek meghatározása a jogalkotó rendelkezése szerint a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. Elkülönítés helyett választható megoldás lehet a törvény szerint az is, hogy a számlaérték 20%-a számít adóköteles bevételnek.
4. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatakor a jogszabály és az Alkotmány egymásra vonatkoztatott értelmezését végzi el. [31/1993. (V. 21.) AB határozat, ABH 1993, 242, 243.] Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állította, ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések ütköznek-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének rendelkezésével.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy alkotmányellenessé nyilvánítható az a jogszabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. (ABH 1997, 299, 301.)
Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések szövegének vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az a jogalkalmazás során felismerhető, előre kiszámítható normatartalmat hordoz. A rendelkezésből egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó főszabályként biztosítja a lehetőséget a kifizetőnek az adóköteles bevétel megállapítására a magáncélú használat elkülönítésével, és ezt is csak akkor tekinti az adó alapjának, ha a magáncélú használat - használó általi - megtérítése nem történt meg. A kifogásolt rendelkezés nem ír elő konkrét bizonyítási módszert. A magáncélú használat elkülönítésének megvalósítása nem jelent az indítványozó által jelzett aránytalan terhet. Ugyanakkor egyszerűsítés céljából választási lehetőséget is kínál a kifizetőnek - a számlaérték elkülönítése helyett - a számlaérték 20%-a alapján történő adófizetésre. Az Alkotmánybíróság már 57/1997. (X. 31.) AB határozatában rámutatott arra, hogy önmagában nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz. A törvényes vélelem azonban csupán a jogszabályszerkesztés és a jogalkalmazás egyszerűsítésének kivételes eszköze lehet. A törvényes vélelem megdöntésére irányuló bizonyítás lehetőségét kizárni nem lehet. (ABH 1997, 55, 60.) A jelen esetben a jogalkotó egy átalányjellegű adózási módot biztosított annak, aki nem kíván élni a magáncélú használat tételes elkülönítésével. Az a rendelkezés, amely a magáncélú használat elkülönített bizonyítását lehetővé teszi - mint, ahogy azt az Alkotmánybíróság 5/1997. (II. 7.) AB határozatában a cégautók hivatalos és magáncélú használatának elkülönített bizonyítását biztosító rendelkezésekkel kapcsolatban is megállapította - alkotmányosan elfogadható. [ABH 1997, 55, 62.] A magáncélú használat elkülönítése technikai kérdés, amely ma már megoldható, és aránytalan nehézségek nélkül alkalmazható, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek azt sem, hogy a jogalkotó a telefonszolgáltatás előfizetési díjának magáncélú forgalomarányos részét, illetőleg - elkülönítés hiányában 20%-át - a forgalomarányos díj mellett bevonta az adóköteles jövedelembe. A szolgáltatás havi díja a forgalom alapján tételesen fizetendő díjból és az egyösszegű előfizetési díjból tevődik össze. Az előfizetési díj megfizetése nélkül nincs lehetőség a szolgáltatás igénybevételére, így a magáncélú beszélgetés lebonyolítására sem.
Ezért az Alkotmánybíróság az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés mb) pontja és a 69. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. december 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró