adozona.hu
501/B/2006. AB határozat
501/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 310. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (7) be...
501/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 310. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az illetékhivataloknak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (7) bekezdését értelmező gyakorlatának felülvizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett az ingatlanforgalmazókat továbbértékesítés esetén megillető illetékkedvezményre vonatkozó szabályokkal összefüggésben. Az Alkotmánybíróság a 141/B/2003. AB határozatával az igazolási rend megváltozását kifogásoló indítványokat elutasította, az illetékkedvezményre vonatkozó nyilatkozattételekkel és az igazolási kérelmekkel kapcsolatos indítványokat elkülönítette és azokat a jelen határozatában bírálta el.Az indítványozók az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
Egy beadványozó az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Amtv.) 310. §-át is támadta.
Az indítványozók kifogása szerint a jogalkotó nem valamennyi, az illetékügyi eljárásba már bejelentkezett ügyfél számára biztosította az igazolási kérelem benyújtását, hanem csak azok számára, akik vagyonszerzési ügyüket az Amtv. hatálybalépését - 2003. január 1. napját - követően jelentették be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy akiknek az ügye e törvény hatálybalépését követően más módon jutott az illetékhivatal tudomására, azaz a folyamatban lévő ügyekben nem lehet igazolási kérelmeket előterjeszteni.
Az indítványok érvanyaga tehát a 2003. január 1. napján hatályba lépett módosításokra vezethető vissza.
A 2003. január 1. napját megelőzően hatályban volt szabályok az Itv. 23/A. § (1), (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdéseiben meghatározott igazolásokra jogvesztő jellegű határidőt állapítottak meg.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdését az Amtv. vezette be 2003. január 1-jei hatállyal és lehetővé tette, hogy a nyilatkozattételre és az igazolási rendre vonatkozó szabályokat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig terjessze elő az ügyfél az illetékhivatalnál.
Az indítványozók érvelése szerint az ingatlan továbbeladása igazolásának elmaradása esetén fizetendő kétszeres illetékmérték előírása, valamint az Itv. és az Amtv. igazolási kérelem előterjesztésével kapcsolatos szabályozása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 9. § (2) bekezdését és 70/A. §-át.
Egy másik indítványozó állítása szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdése nem szabatos, legalább két olvasata van és a szabályozás pontatlansága olyan mértékű, amely sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét. Ezen túlmenően érvelése szerint a kifogásolt rendelkezés illetékhivatalok általi értelmezése sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését is.
II.
Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:Alkotmány:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Itv.:
"19. § (1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%.
(...)
21. § (1) Lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.
(...)
23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta (a továbbiakban együtt: vállalkozó), továbbá az ingatlanalap által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
(2) A főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal, az ingatlanalap-kezelői tevékenységre jogosultságot az alapkezelő a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedéllyel igazolja.
(3) A vállalkozó azt a tényt, hogy az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végzi, a tevékenység statisztikai jelzőszámával, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyével és a Magyar Lízingszövetségnek a vállalkozó nettó árbevételéről, illetőleg annak megoszlásáról kiállított nyilatkozatával igazolja.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott illetéket fizeti ingatlanszerzése után az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó is, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75%-a e két tevékenységből származik.
(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelőd nélkül - kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(6) A Magyar Lízingszövetség - e § (3) és (5) bekezdésében említett - igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell előírni, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § n) vagyp) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfeleléséről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(7) Ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja, illetőleg ha az ingatlanok pénzügyi lízingbeadásával foglalkozó vállalkozó a fenti határidőn belül a lízingbeadás tényét a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező szerződéssel nem igazolja; az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja. Ha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe.
(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedéséig van helye."
Amtv.:
"310. § (1) E törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására, azzal, hogy amennyiben az öröklési illetékkötelezettség 2003. január 1-je előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a 2002. december 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek. Az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az arra jogosult indítványa alapján jár el.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatában az indítványok irányultságának megfelelően az ingatlanforgalmazókat megillető kedvezmények és azok feltételrendszerét biztosító szabályok eljárási oldalát vizsgálta meg, azaz a korábban a nyilatkozatokra, igazolásokra előírt jogvesztő jelleg 2003. január 1. napjával történő feloldását, a kedvezőbb szabályok hatálybalépésének alkotmányosságát.
2. Az indítványozók szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdése és az Amtv. 310. § (1) bekezdése sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság sérelmét egyfelől abban látja az indítványozó, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdése az ingatlaneladás igazolásának kizárásával büntető jellegű, kétszeres illetékmértékkel sújtja azokat, akik nem, vagy nem megfelelő helyen és időben nyújtották be az illetékkedvezmény igénybevételéhez szükséges nyilatkozatot, igazolást. Szintén a jogbiztonságot sértő rendelkezésnek tarja az indítványozó, hogy az ingatlan to-vábbeladása igazolásának elmaradása esetére a jogalkotó az illetékkülönbözet kétszeresének kiszabását írja elő.
Az Alkotmánybíróság 463/D/2004. számú AB határozatban az Itv. 23/A. § (7) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése közötti összefüggéseket már vizsgálta és az alábbiakat állapította meg:
"Az Alkotmánybíróság szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt és az indítványozó által kifogásolt rendelkezés tartalma mind a norma címzettjei, mind a jogalkalmazó számára értelmezhető normatartalmat hordoz. A támadott szabály valójában az ingatlanforgalmazásra jogosult számára a 23/A. § (1) bekezdésben megelőlegezett 2%-os illetékkiszabás kedvezménye véglegessé válásának további feltételeit állapítja meg (vagyis az ingatlan 2 éven belüli eladását, és ennek megfelelő módon és határidővel történő igazolását). A 23/A. § (7) bekezdés e feltételek nem teljesítéséhez fűz jogkövetkezményt. A rendelkezésnek ez a tartalma értelmezéssel egyértelműen megállapítható. [...] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabály nem sérti a jogbiztonság követelményét." (ABH 2005, 1251, 1255.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált esetben az Itv. 23/A. § (7) bekezdésével összefüggésben az ún. "ítélt dolog" esete állt elő, mivel a jelen eljárásban vizsgált alkotmányjogi probléma azonos a korábban vizsgált esettel.
Egy másik indítványozó szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének az illetékhivatalok által alkalmazott értelmezése sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Abtv. 1. §-a által meghatározott ügyek tartoznak, az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor nincs hatásköre a jogalkalmazás felülvizsgálatára.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az eljárását az Itv. 23/A. § (7) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján megszüntette, az Alkotmány 9. § (1) bekezdése, illetve Itv. 23/A. § (7) bekezdésének értelmezése vonatkozásában előterjesztett indítványt pedig az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Itv. 23/A. § (7) bekezdése, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése és az Amtv. 310. § (1) bekezdése együttes értelmezéséből adódó alkotmányjogi problémákat vizsgálta meg; az indítványok alapján arra kellett választ adni, hogy az ingatlanforgalmazókat megillető illetékkedvezményekkel összefüggő igazolások benyújtása lehetőségének szabályozása összeegyeztethető-e az indítványok által hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel.
Az indítványozók szerint az Amtv. 310. §-a sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét.
Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.)
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket:
"A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e.
[...]
Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét.
Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot." (ABH 1993, 607, 608.)
Az Amtv. 310. § (1) bekezdése vagyonszerzési és eljárási illetékek mértékét módosító rendelkezésekre vonatkozik.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem vagyonszerzési illetékre vonatkozik, hanem az ott meghatározottak szerint igazolási kérelem előterjesztését teszi lehetővé az adott rendelkezésekben előírt időpontok elmulasztása eseteire. A jogvesztő jelleg igazolási kérelemmel történő feloldása nem minősül az Amtv. 310. § (1) bekezdésével összefüggésben vagyonszerzési és eljárási illeték mértéket módosító rendelkezésnek, következésképpen a kifogásolt jogszabály hatályba léptető rendelkezésében foglaltak sem vonatkoznak a nyilatkozattételre és igazolásokra. Azokat 2003. január 1. napjától a folyamatban lévő ügyekben is be lehet nyújtani; az ingatlanforgalmazással főtevékenység szerint foglalkozó vállalkozások az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében meghatározott nyilatkozattételt és az igazolási kérelmeket a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig terjeszthetik elő.
Az indítvánnyal támadott rendelkezés tehát a jogalkalmazás számára világos és felismerhető normatartalmat hordoz, a jogbiztonság elvéből levezetett normavilágosság elvét nem sérti az Amtv. 310. §-a.
Egy másik indítványozó szerint az Amtv. 310. § (1) bekezdése azon oknál fogva is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mivel a támadott rendelkezés utal arra, hogy az illetékhivatal tudomására hozásának más módja is (tehát például földhivatali továbbítás is) releváns, ennek következtében figyelembe kell venni olyan igazolásokat is, amelyeket nem közvetlenül az illetékhivatalnál nyújtottak be. A más módon való tudomásszerzés az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő jogbizonytalanságot idéz elő.
A más módon való tudomásszerzés nem jelent a jogalkalmazás számára értelmezhetetlen rendelkezést. A jogalkotó ezzel a megfogalmazással a vagyonszerzési illetékekhez kapcsolódó élethelyzetekre tekintettel szabályozta a kérdést. Az Amtv. 310. § (1) bekezdése is rendelkezik például az öröklési illetékekkel kapcsolatosan, ahol a hagyatéki eljárás és az illetékjogszabályok együttes értelmezése alapján kerülhet sor a más módon való tudomásszerzésre.
Annak megállapítása azonban, hogy a konkrét ügyekben a történeti tényállás figyelembevétele mellett mely jogszabályhelyek alkalmazandók, a jogalkalmazásra tartozó kérdés.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Amtv. 310. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve sérelmére alapított, alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az egyik indítványozó állítása szerint az Amtv. 310. § (1) bekezdésének következtében hátrányos megkülönböztetés valósul meg az illetékeljárásba már bekapcsolódott ügyfelek között, mivel akik 2003. január 1. napját megelőzően jelentették be a vagyonszerzés tényét az illetékhivatalnál, azok az Amtv. 310. § (1) bekezdésének értelme szerint igazolási kérelemmel már nem élhetnek, ennek következtében az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében szabályozott, ún. bírság jellegű illeték megfizetésére kötelezi őket a jogalkotó, szemben azokkal, akik a vagyonszerzés tényét 2003. január 1. napját követően jelentették be az illetékhivatalhoz, vagy az illetékhivatal az Amtv. hatálybalépését követően más módon szerzett tudomást a vagyonszerzésről.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése mindenkire egységes szabályozást tartalmaz; az igazolást az Amtv. 301. §-a alapján 2003. január 1. napjától a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig terjeszthetik elő az ingatlanforgalmazással főtevékenység szerint foglalkozó vállalkozások. Ezért az indítványozónak az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit hatályba léptető Amtv. 310. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét állító indítványa nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően az indítványt e vonatkozásában is elutasította.
5. Egy indítványozó szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt szankció jellegű szabály az Amtv. 310. § (1) bekezdésének hatályba léptető rendelkezései következtében sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését. Érvelése szerint azon rendelkezések, amelyek versenyhelyzetben lévő, azonos főtevékenységet végző vállalkozásokat különböző helyzetbe hoznak, nyilvánvalóan sértik a gazdasági verseny szabadságát is.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó által kifogásolt Amtv. 310. §-a és az Alkotmány 70/A. §-a vonatkozásában már megállapította, hogy az érintett jogalanyokra egységes szabályozás vonatkozik, ebből adódóan a támadott jogszabályhelyekkel összefüggésben nem sérül a gazdasági verseny szabadságának Alkotmányban foglalt elve sem, mivel az ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozásokra a szabályozás egységesen vonatkozik.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész 1. pontjának megfelelően megállapította, hogy az Amtv. 310. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését sem és ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2006. augusztus 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró helyett
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró