adozona.hu
954/B/2005. AB határozat
954/B/2005. AB határozat
törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az egyik illetékmentességet megállapító szabálya, nevezetesen a vállalkozó által értékesítés céljár...
954/B/2005. AB határozat
törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az egyik illetékmentességet megállapító szabálya, nevezetesen a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített vagy építtetett, meghatározott mértéket (15 millió forintot) meg nem haladó értékű új lakás tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetése alóli mentességet megteremtő Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és a törvényi rendelkezés megsemmisítésére nyújtott be kérelmet.Állítása szerint ez a szabály az Alkotmány több rendelkezésébe, így a házasság és a család intézményének védelméről rendelkező 15. §-ba, a diszkrimináció tilalmát megállapító 70/A. §-ba és a közterhekhez való hozzájárulásról rendelkező 70/I. §-ba ütközik.
Az indítványozó véleménye szerint az illetékmentességet megállapító szabály elsősorban azért ellentétes a felsorolt alkotmánybeli rendelkezésekkel, mert az illetékmentesség biztosításában közvetetten megkülönbözteti egymástól az egyedülállókat és a házastársakat. Az Itv. rendelkezése - álláspontja szerint - a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy személy rendelkezik saját felhalmozott jövedelméből származóan 15 millió forinttal és ezen összegből megvásárol egy újonnan épített ingatlant, melynek 1/1 arányban (tehát kizárólagosan) tulajdonosává válik, akkor nem kell illetéket fizetnie. Ha ugyanezen személy házasságot köt és ugyanezen felhalmozott jövedelméből származó 15 millió forintjáért úgy vásárol ingatlant, hogy annak csak 1/2 arányban válik tulajdonosává, akkor az illetékmentesség teljes egészében már nem illeti meg, hanem csak a megszerzett tulajdoni hányadához igazodó, vagyis 7,5 millió forint mértékben. Az e fölötti rész után az általános szabályok szerint illetéket kell fizetnie. Ez alapján - állapítja meg az indítványozó - ha két független ember összeházasodik és az önállóan megszerzett jövedelmüket fele-fele arányban lakás megvásárlására fordítják, már nem részesülnek abban az illetékmentességben, amiben akkor részesültek volna, ha nem házasodnak össze. Mindez, véleménye szerint, a kedvezményen belüli diszkriminációt megvalósító szabályozás, mellyel az Itv. a családi otthonteremtést hátrányosabban ítéli meg, mint az egyedülálló személy tulajdonszerzését. Ez a szabályozás, álláspontja szerint, azonos szabályozási kör alá vont személyek közötti önkényes és ésszerű indok nélküli különbségtételnek minősül, mely az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján alkotmányellenes.
További okfejtéséből kiderül az is, hogy az immár házastársakként, közösen tulajdont szerzők esetében azt kifogásolja, hogy az illetékmentesség nem "adódik össze", az az a házastársak esetén nem 30 millió forintban, hanem ott is csak 15 millió forintban állapítja meg a szabály a mentességi értékhatárt.
Érveit összegezve megállapítja, hogy az Itv. vizsgált szabálya alkotmányellenes, mert sérti a házasság és család védelmét, diszkriminatív a házastársként ingatlant szerzők hátrányára és az arányos közteherviselés elvébe is ütközik.
Az indítványozó felveti még azt is, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányellenességet alkotmányos követelmény meghatározásával is orvosolhatná.
II.
Az Alkotmány indítványban megjelölt rendelkezései:"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Az Itv. vizsgált rendelkezése:
"26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
[...]
f) a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített - 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt;"
"26. § (13) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség, illetve kedvezmény feltételeinek teljesülését - amennyiben az az adásvételi szerződésből nem állapítható meg - a vagyonszerzőnek kell az illetékhivatalnál a vállalkozó e feltételek teljesüléséről szóló nyilatkozatával igazolni legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat lefolytatása előtt először is azt a kérdést tisztázta, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének vizsgálata nem érint-e "ítélt dolgot", s így nincs-e helye az eljárás megszüntetésének. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha "az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani". (ABH 2003, 2065.)
Az Alkotmánybíróság a 207/B/2001. AB határozatában foglalkozott az Itv. jelen határozatban is vizsgált rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az Itv. 26. § (1) bekezdése f) pontja vonatkozásában az eljárást megszüntette, vagyis annak érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem végezte el. (ABH 2005, 981.)
Mivel az Itv. most vizsgált rendelkezése alkotmányossági felülvizsgálatát a korábbi határozat nem végezte el, ezért nem állnak fenn az eljárás megszüntetésének az Ügyrend 31. § c) pontja szerinti feltételei. Az Alkotmánybíróság tehát az indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozott.
2. Az indítvány érdemi vizsgálata során elsőként azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az Itv. kérdéses rendelkezése, az illetékmentesség megállapítása során valóban tartalmaz-e személyeket megkülönböztető szabályt. Csak ha fennáll a megkülönböztetés, akkor vizsgálható annak jellege és az indítványban megjelölt alkotmányos rendelkezésekkel összefüggésben az alkotmányossága.
Az Itv. többfajta illeték (vagyonszerzési, ezen belül öröklési, ajándékozási, visszterhes vagyonátruházási, továbbá eljárási, ezen belül államigazgatási és bírósági eljárási illeték) megfizetésére tartalmaz rendelkezéseket, a kérdéses mentességi szabály az Itv. visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó III. Fejezetében található.
2.1. Az illetékek alkotmányossági megítélésének kérdésével az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában foglalkozott, legutóbb a 17/2005. (IV. 28.) AB határozat tekintette át a legfontosabb megállapításokat. Eszerint:
"1. Az illetékfizetési kötelezettség előírásának alkotmányos alapját az Alkotmány 70/I. §-a teremti meg.
[...]
Az illetékfizetési kötelezettség az egyén számára a közteherviselés része, amely közjövedelmet, az állami funkciók teljesítésének anyagi fedezeteként állami bevételt biztosít. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította: az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen írhat elő fizetési kötelezettséget; ezért a törvényalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy a közteherviselési kötelezettség kiindulópontjaként milyen gazdasági forrást választ és ennek alapján mit jelöl ki a közteher tárgyának. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy a közterhekhez való hozzájárulást arányosan, a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva lehet megállapítani. Az arányosság általános követelménye, az arányos közteherviselés elve azonban nem zárja ki, hogy a jogalkotó adott esetben az illeték mértékét tételesen, egy összegben határozza meg. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 487.; 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540-541.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304, 306-307.; 522/D/1992. AB határozat, ABH 2001, 755, 758.]
Mivel a jogalkotónak a közbefizetések szabályozásában meglehetősen tág a mérlegelési lehetősége, így széles körű szabadsága van az illetékeket előírni, az illeték tárgyát, alapját és mértékét megállapítani. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés, és ennek megfelelően a törvényi szabályozás pénzügyi, jogi, gazdaságpolitikai alapjainak célszerűségi szempontú felülvizsgálatára; hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. A jogalkotás szabadságának határait természetesen ezen a területen is megszabják az alkotmányos alapjogokból adódó korlátok. (574/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 628, 629.; 1106/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 1018, 1021.)" [ABK 2005, 222.]
Az Alkotmánybíróság az itt idézett megállapításokat a jelen ügyben is irányadónak tekintette.
2.2. A vagyonszerzési illetékek közé tartozó visszterhes vagyonszerzési illeték tárgya ingatlannak, valamint a törvényben meghatározott ingó dolognak vagy vagyoni értékű jognak visszteher mellett történő megszerzése [Itv. 18. § (1) bekezdés]. Egy korábbi határozatában a visszterhes vagyonszerzési illetékekre nézve az Alkotmánybíróság megállapította:
"Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelent a jogbiztonságot veszélyeztető értelmezési nehézséget az, hogy az Itv. 1. §-a vagyonszerzési illetékről rendelkezik, míg az Itv. III. Fejezete vagyonátruházási illetékeket határoz meg. Az Itv. szóhasználatában a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli, felölelve mind az ingyenes szerzést (öröklés, ajándékozás), mind a visszterhes vagyonátruházást. Az illeték minden esetben, így a visszterhes vagyonátruházás esetén is a szerzőt terhelő kötelezettség." (ABH 2004, 1523, 1525.)
A visszterhes vagyonátruházás (tehát az olyan szerződés, amelynél a feleket egymással szemben szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás terheli) során fizetendő illeték egyik fajtája a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok megszerzésére alapított illeték, melyről az Itv. külön címben rendelkezik (Itv. 21-23. §-ai).
Az Itv. jelen ügyben vizsgált rendelkezése a visszterhes vagyonszerzés tárgyához, azaz a lakás tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódik, és ezzel összefüggésben állapít meg illetékfizetési kedvezményt. A kedvezményt biztosító szabályozási megoldás egyrészt a lakás meghatározott jellemzőihez, másrészt annak értékéhez igazítja a kedvezmény mértékét, illetve az értékhatár alatti lakás esetén az illetékmentességet. Mivel a mentesség 15 millió forint alatti értékű lakásnál, illetve a kedvezmény a 15 millió forint feletti, de 30 millió forint alatti értékű lakásnál magának a lakásnak a megszerzéséhez kapcsolódik, a szabály alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a tulajdonjogot hányan szerzik meg. Ha többen szerzik meg, akkor az illetékmentes összeg, illetve a kedvezmény összege a szerzéssel összefüggő hányad alapján oszlik meg közöttük, függetlenül attól, hogy a több szerző házasságban vagy azon kívül áll egymással. A mentesség, illetve a kedvezmény azonban mindenképpen fennáll és méghozzá azonos mértékben. A norma tehát nem tesz különbséget egyedül és együttesen szerzők között, ellentétben azzal, amit az indítványozó állít. Mindezek alapján az alkotmányellenes megkülönböztetésre vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
3. Az a norma szövegéből ugyanakkor egyértelmű, hogy együttes szerzők (így házastársak esetén is) a mentesség vagy a kedvezmény összege (15 millió forint), mivel az egy meghatározott tulajdonsággal rendelkező lakáshoz és nem a lakást megszerző személyekhez kapcsolódik, nem adódik össze (nem lesz 30 millió forint). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ilyen, a mentességek összeadódására vonatkozó követelmény az Alkotmány 70/I. §-ából nem vezethető le. Az Alkotmánybíróság mindezt az alábbi, a közterherviseléssel összefüggő mentességek és kedvezmények kapcsán irányadó, korábbi határozatára hivatkozással támasztja alá.
"Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.
A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 281.]
Annak felülbírálata, hogy a jogalkotó a lakásszerzési illeték alóli mentességet, illetve kedvezményt miért a lakáshoz, mint vagyontárgyhoz és miért nem a vagyont szerző jogalanyokhoz kötötte, nem képezi az alkotmányossági felülvizsgálat tárgyát.
4. Az indítványozó által hivatkozott további alkotmányos rendelkezés a házasság és család intézményének védelme. Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma teljes körű elbírálásához annak megítélése is hozzátartozik, vajon nem következik-e az Alkotmány 15. §-ából annak követelménye, hogy a házasfelekként lakás tulajdonát megszerző állampolgárok esetén az a lakásszerzési illetékmentességi érték összeadódjék, melyet külön-külön szerezve élvezhetnének. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a házasság kötelékében élő állampolgárokat az Alkotmány alapján vajon meg kell, hogy illesse kétszer akkora értékű mentesség, mint az ilyen kötelékben nem élőket vagy nem. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 15. §-ával összefüggő eddigi gyakorlatát [4/1990. (III. 4.) AB határozat, ABH, 1990, 30.; 22/1992. (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 122.; 2291/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 570.; 22/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 173.] áttekintve megállapította, hogy a házasság és a család intézményének védelmét kimondó alkotmányos rendelkezés és az Itv. vizsgált rendelkezése között nincsen értékelhető alkotmányos összefüggés, így abból semmilyen következtetés nem vonható le egy meghatározott mértékű illeték- vagy más adómentességre, pusztán az Alkotmány e rendelkezése alapján.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. május 23.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró