adozona.hu
657/B/2005. AB határozat
657/B/2005. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 38. § (1) bekezdés b) pontjának "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az i...
657/B/2005. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 38. § (1) bekezdés b) pontjának "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasznak nevezett, ám tartalmában utólagos normakontroll vizsgálatára irányuló kérelmében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38. § (1) bekezdése b) pontjának az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2003. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 22. §-ával megállapított azon rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte, amely 2004. január 1 -jétől - a korábbi szabályozással ellentétben - nem teszi lehetővé adókedvezmény igénybevételét a 10 millió forintot meghaladó egyéb lakás célú felhasználásra [az Szja. 38. § (1) bekezdésének a) pontjában nem említett] felvett hitel(ek) esetében.Az indítványozó álláspontja szerint: "[a]z Szja. tv. 2004. január 1-jétől hatályos azon módosítása [folytán], miszerint az adó-jóváírási kedvezmény lehetősége átmenet nélküli radikális döntéssel azonnal és teljes mértékben és a korábban felvett hiteleket is érintően, tehát visszamenőleges hatállyal megszűnt," sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltóságát, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésébe foglalt jóhírnevét és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogát, az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján a szociális biztonsághoz való jogát, valamint a támadott rendelkezést az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek vélte, miután az - az indítványozó nézete szerint - vagyoni helyzet szerinti diszkriminációt valósít meg. Érvelésében hivatkozik továbbá arra, hogy saját ingatlan vásárlásába az adójóváírás miatt mert belevágni, annak hiányában nem vett volna fel anyagi lehetőségeit meghaladóan hitelt.
Az Alkotmánybíróság az indítványt - miután a kérelem nem tartalmazott többet az absztrakt utólagos normakontroll eljárás megindításához szükséges feltételeknél - az Szja. 38. § (1) bekezdés b) pontja támadott szövegrésze alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló kérelemként bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzetszerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."
2. Az Szja. indítvánnyal érintett rendelkezései szerint:
"38. § (1) Az összevont adóalap adóját adókedvezmény csökkenti, amely az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által a tőketörlesztés (az előtörlesztést is ideértve), a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj (e § alkalmazásában a továbbiakban: törlesztés) címén az adóévben megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg
a) 40 százaléka, feltéve, hogy a hitel alapján a magánszemély a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint kamattámogatásban részesül, valamint a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 15 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg, továbbá a hitel a következő célok valamelyikét szolgálja:
aa) belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a tulajdonjogot szerző magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,
ab) belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
b) 30 százaléka az a) pontban nem említett esetekben, feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1.1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének formai és tartalmi utólagos vizsgálata előtt utal arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg" [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.]. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot jelen ügyben az indítványozó által támadott Módtv. 22. §-ának kifogásolt rendelkezése helyett az új szabályozást magába foglaló Szja. 38. § (1) bekezdésének b) pontja "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg" rendelkezésére nézve végezte el.
1.2. Az Alkotmánybíróság a 937/B/2003. AB határozatában (ABK 2005. szeptember, 557, 561.) már vizsgálta az Szja. 38. §-a alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja. 38. §-ának a Módtv. által végrehajtott adókedvezményt érintő módosítása - a kedvezmény igénybevételére vonatkozó, differenciáltabb rendszer kialakítása - alkotmányos kereteken belül történt.
Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította azt is, hogy az Szja. 38. §-a módosításakor a jogalkotó az érintettek számára kellő felkészülési időt biztosított a változásokhoz való alkalmazkodásra, így nem sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot. Egyben hangsúlyozta, hogy az adott ügyben a felkészülési idő jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető hiánya nem volt megállapítható, ezért az indítványt elutasította (ABK 2005. szeptember, 557, 561.).
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor "res iudicata", ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.].
Az indítványozó jelen ügyben az Szja. 38. § (1) bekezdés b) pontjának "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladj a (nem haladta) meg" szövegrészét azért tartja alkotmányellenesnek, mert általa sérülni véli az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóságát, az 59. § (1) bekezdésébe foglalt jóhírnevét és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogát, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való jogát. Tekintettel arra, hogy az indítványozó jelen ügyben az Alkotmánybíróság 937/B/2003. számú határozatában (ABK2005. szeptember, 557, 561.) vizsgáltaktól eltérő okból, más alkotmányi rendelkezésekkel összefüggésben kéri a sérelmezett rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "ítélt dolog" nem áll fenn. Ezért az utólagos normakontrollra irányuló indítványt érdemben bírálta el. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a hivatkozott korábbi határozatában foglaltakra figyelemmel volt a jelen indítvány elbírálásakor.
2. Az Alkotmánybíróság érdemben először azt vizsgálta, hogy az indítványozó által támadott 38. § (1) bekezdés b) pontjának "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg" szövegrésze vagyoni helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetést eredményez-e, sértve ezzel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
2.1. Az indítványozó által kifogásolt szabályozás - a korábbi szabályozástól eltérően - az Szja. 38. § (1) bekezdés a) pontban nem említett esetekben a magánszemély részére abban az esetben állapít meg lakáscélú adókedvezményre való jogosultságot, amennyiben a kedvezmény alapjául szolgáló, 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (haladta meg).
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésének értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó követelményként értelmezi. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, s abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]
Az adókedvezmények és - mentességek, illetve ezek korlátozása és megvonása alkotmányossági kérdéseivel több alkotmánybírósági döntés is foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság szerint az adójogszabályok - a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének érvényesítése mellett - az állami gazdaságpolitika (ezen belül az állami jövedelemszabályozás) fontos eszközei. Az Alkotmánybíróság már korai határozatában rámutatott, hogy "[a]míg (... ) a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 12/1994. (III. 2.) AB határozat, ABH 1994, 402, 403.] Ennek következtében valamely kedvezmény jövőbeni fenntartása nem minősíthető "szerzett jognak" (361/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 483, 485.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[a]hogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez (182/B/1992. AB határozat). Amennyiben a jogalkotó nem részesíti előnyben tovább az eredetileg támogatandónak tartott tevékenységet, aggálytalanul korlátozhatja vagy a jövőre nézve megszüntetheti a korábban juttatott kedvezményeket. (... ) Abból eredően, hogy az adókedvezményre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74, 76.]
Az indítványozó által támadott, jelen ügyben vizsgált adókedvezményre való jogosultság feltételeinek szabályozása minden azt igénybe venni kívánó magánszemélyre nézve egységes. A kifogásolt szabályozás nem tartalmaz jogalanyok közötti, vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetést, az Szja. 38. § (1) bekezdés b) pontjának kifogásolt rendelkezése a lakáscélú adókedvezményre való jogosultság megállapításához a magánszemélyek vagyoni viszonyaira vonatkozóan egyáltalán nem tartalmaz feltételeket. Más kérdés, hogy a lakáscélú adókedvezményt igénybe venni kívánók adókedvezménye csak meghatározott nagyságú hitelösszeg-határig terjed, továbbá, hogy ez az adókedvezmény a hiteltörlesztés eltérő mértéke folytán különböző.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetésről akkor van szó, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget. Erről jelen esetben -különbségtétel hiányában - nem beszélhetünk, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja. 38. § (1) bekezdés b) pontjának indítványozó által kifogásolt "feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg" rendelkezése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, és így az indítványt ebben a részében elutasította.
2.2. Az indítványozó az Szja. 38. § (1) bekezdésének b) pontját az Alkotmány 70/A. §-ának (2) bekezdésével is ellentétesnek tartja.
Az Alkotmány 70/A. §-ának (2) bekezdése - jelen esetben - csak akkor lenne alkalmazható, amennyiben az Alkotmánybíróság fent ismertetett vizsgálata során a 70/A. § (1) bekezdésének megsértését állapította volna meg. Ennek hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltósághoz való jog megsértését állító indítványi kérelem tekintetében - eddigi gyakorlatával (pl.: 525/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1119, 1127.) összhangban -kiemeli, hogy az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben akkor merülhetne fel az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével védett emberi méltósághoz való alapjog sérelme is, ha a különbségtétel vagy korlátozás önkényességét állapítaná meg az Alkotmánybíróság, azaz: az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe és a 70/A. §-ába ütközés adott esetben csak együtt lehetséges. Minthogy azonban a konkrét ügyben az Alkotmánybíróság szerint a 70/A. § (1) bekezdés sérelme nem áll fenn, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére alapozott indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság azon indítványi kérelem tekintetében, amely a támadott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében rögzített, a jó hírnév és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog sérelmében látta, megállapította, hogy a kifogásolt lakáscélú kedvezményre vonatkozó rendelkezés és az Alkotmány 59. § (1) bekezdése között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. A lakáscélú adókedvezményre való jogosultság feltételeinek módosítása, illetve megvonása nem lehet ellentétes az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében védett jogokkal, mivel az adókedvezmény adása nem növelte, a megszüntetése pedig (ennek megfelelően) nem csökkentette a kedvezményezett jó hírnevét.
Ugyanígy az adókedvezmény módosítása nem sértette a magánlakás védelméhez való jogát sem, mivel az adókedvezményhez való jog és az adófizetési kötelezettség senkit nem jogosít a magánlakáshoz való jog korlátozására. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a részében is elutasította.
5. Az indítványozó a támadott törvényi szabályozás folytán sérülni vélte továbbá az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/E. §-ába foglalt szociális biztonsághoz való jog tartamával. A 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy "[a]z Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998, 251.) Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.]. Ugyanakkor az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy ellátásban való részesüléshez (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 673.). Az adókedvezmény nem szociális ellátási forma, így alkotmányossága megítélésében a szociális biztonsághoz való jog nem játszik szerepet.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja. 38. § (1) bekezdés b) pontjának indítvánnyal támadott szövegrésze és az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2006. március 7.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Paczolay Péter
alkotmánybíró helyett