adozona.hu
652/D/2005. AB határozat
652/D/2005. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (2) bekezdésének a "cégbizonyítvánnyal" szövegrésze ellen, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközése miatt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (2) bekezdésének a "cégbizonyítvánnyal" szövegrésze ellen, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközése miatt benyúj...
652/D/2005. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (2) bekezdésének a "cégbizonyítvánnyal" szövegrésze ellen, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközése miatt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 23/A. § (2) bekezdésének a "cégbizonyítvánnyal" szövegrésze ellen, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 13.K. 33.631/2004/9. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó ítélete kapcsán kezdeményezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (2) bekezdésének "cégbizonyítvánnyal" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. E bírósági döntés helybenhagyta az első és másodfokon eljáró illetékhivatalok elutasító határozatát. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy ügyében az eljáró hatóságok nem tartották alkalmazhatónak az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében az ingatlanforgalmazókat megillető illetékkedvezményt. Előadta, hogy társaságuk 2003. december 18-tól a cégbírósághoz benyújtott társasági szerződéssel ingatlanforgalmazással foglalkozó előtársaságként működött. 2003. december 29-én kelt adásvételi szerződéssel ingatlanokat vásárolt, amelyekre nézve az illetékhivatal a főszabályok szerinti illeték megfizetésére kötelezte, és nem alkalmazta az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében biztosított kedvezményt, mert az illetékkötelezettség keletkezésekor az annak igénybevételéhez szükséges feltételt cégbizonyítvánnyal nem tudta igazolni. A társaság 2003. december 18-tól a cégbejegyzés napjáig (2004. január 20.) előtársaságként működött, és az indítványozó szerint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 14. § (3) bekezdése szerint az üzletszerű tevékenység a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően folytatható. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (2) bekezdésében a cégbizonyítvánnyal való igazolás kötelezettsége sérti a vállalkozás szabadságát és a vállalkozási formák egyenlőségét [Alkotmány 9. § (2) bekezdés], valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonságot. Ez megköveteli ugyanis, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Véleménye szerint az Itv. támadott rendelkezése alapján a cégbizonyítvány, vagy más a cégbíróságtól közhiteles nyilvántartásából származó egyéb okirat hiányában az előtársaság nem gyakorolhatja jogait, és ez ellentétben áll a jogalkotó akaratával.II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
Az Itv. érintett rendelkezései:
"23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentéskor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta (a továbbiakban együtt: vállalkozó), továbbá az ingatlanalap által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
(2) A főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal, az ingatlanalap-kezelői tevékenységre jogosultságot az alapkezelő a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedéllyel igazolja."
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az alkotmányjogi panasz benyújtásához szükséges feltételeknek megfelel. Az indítványozó a jogerős ítéletet 2005. június 3-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz a törvényes határidőn belül, 2005. július 5-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított indítványt vizsgálta meg. Az indítványozó azért tekintette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek a támadott rendelkezésbe foglalt "cégbizonyítvány" kitételt, mert az nem felel meg a normák szövegével szemben megfogalmazott alkotmányos követelménynek. Állítása igazolására hivatkozik az Alkotmánybíróság két, e tárgyban hozott döntésére [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.].
A jelen ügyben a normavilágosság követelménye alapján azt kellett vizsgálni, hogy a cégbizonyítvánnyal - és csak azzal - történő igazolás előírása sérti-e a világos, a jogalkalmazás során értelmezhető és egyértelmű normatartalom követelményét.
Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogszabályba foglalt "cégbizonyítvány" fogalom használata nem sérti e követelményeket. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerint az illetékkedvezmény jogosultja a cégjegyzék alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó. A (2) bekezdés pedig a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazás cégbizonyítvánnyal való igazolását írja elő. E rendelkezés világosan és a jogalkalmazók, valamint a jogkereső közönség számára egyértelműen határozza meg a kedvezmény igénybevételének feltételét. Az Alkotmánybíróság a 463/D/2004. AB határozatában az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének vizsgálatakor már megállapította azt, hogy "[a]z Alkotmány sem a közigazgatási eljárásra, sem a közigazgatási eljárás bizonyítási rendjére vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezéseket, és a jogbiztonságból sem vezethető le olyan következtetés, hogy az ügyfél számára igazolási kötelezettség ne lenne előírható" (ABK 2005. május, 336, 338.). Az Alkotmányból nem következik, hogy a jogalkotó ne írhatná elő okiratok bemutatását valamely jogi tény bizonyítására, illetve az sem, hogy egy jogi tény kizárólag meghatározott (köz)okirattal legyen igazolható. Adott esetben az illetékkedvezmény igénybevételének egyik feltétele a kedvezményezett tevékenységi körének cégbizonyítvánnyal történő igazolása. A cégbizonyítvány tartalmáról a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 3. § (3) bekezdése rendelkezik. Eszerint a cégbizonyítvány - kérelemtől függően - a cégjegyzék egyes fennálló vagy törölt adatait tanúsítja hitelesen, illetve azt, hogy valamely meghatározott bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel(t). Ennek alapján megállapítható; nem sérti a jogbiztonságot, hogy a jogalkotó a közigazgatási eljárásban az Itv. 23/A. § (2) bekezdésében a cégbizonyítvánnyal történő igazolást követeli meg, és ezen bizonyítási eszköz előírása megfelel a normavilágosság követelményének is, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdése alapján is alkotmányellenesnek tartja a cégbizonyítványra vonatkozó előírást.
Az Alkotmánybíróság az 1416/D/1996. AB határozatában már vizsgálta az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdését (ABH 2002, 788, 796.). Ezen ügy egyik indítványozója a jelen ügyben szereplő érvek alapján kérte a 23/A. § (1) bekezdésének részleges, (2) bekezdésének pedig teljes megsemmisítését. Az alkotmányellenesség megállapítását e rendelkezés vonatkozásában arra alapították, hogy az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó mindaddig nem veheti igénybe az illetménykedvezményt, amíg cégbizonyítvánnyal nem igazolja jogosultságát. Ebből következően - az indítványozó szerint - a Gt. 14. §-a alapján az előtársa-ságként működő vállalkozásokat a kedvezmény nem illeti meg, ami sérti az Alkotmány 9. §-ában garantált versenyszabadság és a vállalkozás szabadságának elvét. Az Alkotmány 9. §-ának sérelmét ebben az ügyben az Alkotmánybíróság nem állapította meg. Elutasította azt az indítványt is, amely az előtársaságra vonatkozóan a Gt. és az Itv. támadott rendelkezései közötti, az indítványozó szerint létező ellentmondást a versenyszabadságba, illetőleg a vállalkozás szabadságába ütközőnek tartotta.
Az alkotmánybírósági eljárásban az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabályi rendelkezések felülvizsgálatára irányuló indítvány, ha az az Alkotmány ugyanazon §-ára, illetve alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását, ítélt dolognak minősül. Miután az Alkotmánybíróság a jelen indítványban szereplő jogi kérdést már érdemben elbírálta, az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2006. március 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró