adozona.hu
983/B/2004. AB határozat
983/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó álláspontja szerint azonos élethelyzetben lévő személyek között alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. ...
983/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint azonos élethelyzetben lévő személyek között alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 47. § (3) bekezdése, mely az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot abban az esetben nyitja meg, ha az erre egyébként a Tny. 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be, míg azok esetében, akiknél a jogosító feltételek e határidőn túl jönnek létre, nem jogosultak özvegyi nyugdíjra.II.
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."
"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."
A Tny. érintett rendelkezése szerint:
"Tny. 47. § (1) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy
b) rokkant, vagy
c) házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
(3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be."
III.
Az indítvány megalapozatlan.Az Alkotmánybíróság 966/B/1997. határozatában (a továbbiakban: Abh.) a jelen ügyben vizsgált kérdéshez hasonló kérdésben foglalt állást. Ebben az ügyben az indítványok azt kifogásolták, hogy az özvegyi nyugdíj feléledésére nyitva álló időt a Tny. 53. § (1)-(2) bekezdése korlátozza. Álláspontjuk szerint a jogalkotó azáltal, hogy 10, illetve 15 évben határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül a házastárs elhunytát követően az özvegyi nyugdíj feléled, megsértette az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkriminációtilalom elvét, valamint a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való jogot. Az indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította: "Az özvegyi nyugdíj ugyanis a társadalombiztosítás keretében biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szereplő özvegység esetére szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem annak csupán egyik lehetséges - a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló - formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való jog más - a szociális intézmények keretébe tartozó -jogintézmény útján is megvalósulhat. Az adott rendszeren belül a különböző ellátási formák kialakításakor azonban elengedhetetlen követelmény a jogalkotóval szemben, hogy a feltételrendszer az azonos jogállásúak között egységes legyen és - kellő súlyú alkotmányos indok nélkül - ne adjon lehetőséget hátrányos megkülönböztetésre." (ABH 2001, 959, 961.) A hátrányos megkülönböztetés szempontjából az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt vizsgálta, hogy a jogalkotó diszkriminatív módon tesz-e különbséget az özvegyek között aszerint, hogy házastársuk (élettársuk) mikor hunyt el, illetőleg mikor szűnt meg az özvegyi nyugdíj. Az Abh. szerint: "a jogalkotó által meghatározott - egyébként a nyugdíjjogban általánosan alkalmazott, a hozzátartozói nyugellátás célját és jellegét figyelembe vevő - jogszabályi feltétel, mely az elhunyt házastárs (élettárs) halálától, illetve az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított - egységesen - 10 éven belül biztosítja, illetőleg éleszti fel az özvegyi nyugdíjjogosultságot, nem valósít meg az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetést (az e tekintetben homogén csoportnak tekintendő személyek körében), így alkotmánysértés e téren nem valósult meg." (ABH 2001, 959, 962.) Az Abh. azt a kérdést, hogy miért csak tíz éven belül ad lehetőséget a jogalkotó az özvegyi nyugdíj feléledésére, olyan, a jogszabályok célszerűségét, igazságosságát érintő kérdésnek tekintette, ami nem képezheti részét az alkotmányossági vizsgálatnak [ABH 2001, 959, 962.]. Az Abh. azt a kérdést vizsgálta, hogy az özvegyi nyugdíj feléledésének tíz évre történő korlátozása alkotmányos-e, míg a jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat tárgya az, hogy az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének tíz éven belülre korlátozása alkotmányos-e.
Mivel a jelen ügyben az indítványozó az Abh.-ban vizsgált kérdéshez hasonló jogintézmény alkotmányossági vizsgálatát ugyanazon alkotmányi rendelkezések alapján kéri, az Abh. megállapításai a jelen ügyben is alkalmazhatóak. Az Alkotmánybíróság azt, hogy a jogalkotó éppen 10 évben rögzítette azt a határidőt, melyen belül az özvegyi nyugdíjjogosultság megnyílik, ha a Tny. 47. § (2) bekezdésében foglalt körülmények valamelyike fennáll, célszerűségi kérdésnek tekinti, míg a határidőn belül és az azon kívül esők önmagukban, külön-külön alkotnak homogén csoportot, melyen belül a diszkrimináció vizsgálható lenne. Ahogy azt az Abh. is kifejtette, szociális biztonsághoz való jog, illetve az özvegység esetére szóló, a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jog nem azonosítható az özvegyi nyugdíjjal, hanem annak csupán egyik lehetséges - a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló - formája.
Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alkotmány 70/K. §-a sérelmét állító részére vonatkozóan megállapította, hogy az alapjogsérelem miatt keletkezett igények bíróság előtti érvényesítését rögzítő rendelkezés, és a Tny. 47. § (3) bekezdése között érdemi összefüggés nem áll fenn.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. december 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró