adozona.hu
421/B/2004. AB határozat
421/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 66. § (1) bekezdés első mondata, (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalma...
421/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 66. § (1) bekezdés első mondata, (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: régi Jöt.) 45. § (1) bekezdés első fordulata, (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó szerint ezek a rendelkezések sértik az Alkotmány 9. §-a szerinti piacgazdaság elvét és a vállalkozás jogát, valamint ellentétesek a 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával.Az indítványozó a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességét részben abban látja megvalósulni, hogy az állam az adóbeszedési kötelezettség előírásával egyes vállalkozásokat (konkrétan: a szeszfőzdéket) arra kötelezi, hogy az állam javára szolgáltatásokat végezzenek ellenszolgáltatás nélkül. Meggyőződése szerint "az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége - speciálisan ide tartozik az adóbeszedés - nem vonható a magánszféra körébe". Hangsúlyozza továbbá, hogy az állam ezzel a szabályozással megsérti a diszkrimináció tilalmának elvét is, mert "nagyfokú felelősséggel járó többlettevékenységre kényszeríti a szeszfőzdéket".
2. Az indítvány benyújtását követően a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 123. § (9) bekezdése 2004. május 1. napjával hatályon kívül helyezte a régi Jöt.-öt. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettségre és az eljárási szabályokra vonatkozó rendelkezések (Jöt. 65-67. §-ai) csaknem ugyanolyan tartalmúak, mint a régi Jöt.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései.
A régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében az Alkotmánybíróság akkor folytatja le utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát, ha az tartalmilag, alkotmányossági szempontból a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság - a korábbi és a jelenleg hatályos szabályozás egyezősége miatt - a Jöt. 66. § (1) bekezdés első mondata, (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességét vizsgálta.
II.
Az alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:1. Az Alkotmány rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
2. A régi Jöt. rendelkezései:
"A bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és eljárási szabályok 44. § (1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha
a) a szeszfőzde a terméket átadja a bérfőzetőnek, vagy
b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy
c) a külön jogszabály szerinti elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található;
d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfőzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.
(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a bérfőzető, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfőzde engedélyese. A bérfőzető az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.
(3) Ha a bérfőzető az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a bérfőzött pálinka nem adható ki.
45. § (1) A bérfőzött pálinka utáni adó (a továbbiakban: bérfőzési szeszadó) összegét a szeszfőzde állapítja meg, és szedi be a bérfőzetőtől. A bérfőzető a szeszfőzdének írásbeli nyilatkozatot ad a tárgyévben más szeszfőzdékben főzetett pálinka mennyiségéről.
(2) A 44. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett bérfőzési szeszadót a szeszfőzde köteles megfizetni. Amennyiben a szeszfőzde a bérfőzető valótlan nyilatkozata alapján állapította meg helytelenül a bérfőzési szeszadó összegét, a bérfőzető az adókülönbözet megfizetésén felül az adókülönbözettel azonos összegben adóbírságot is fizet.
(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.
(4) A beszedett bérfőzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfőzde a (3) bekezdés szerinti fizetési határidő napjától a teljesítés napjáig késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(5) A bérfőzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem engedhető el és nem mérsékelhető, fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.
(6) A szeszfőzde a bérfőzető részére egyszerűsített kísérő okmányt állít ki, és azzal igazolja a bérfőzési szeszadó megfizetését.
(7) A 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 43. § (3) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.
46. § A bérfőzetőtől a bérfőzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék adóraktár engedélyese vásárolhatja meg."
3. A Jöt. rendelkezései:
"A bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és eljárási szabályok
65. § (1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha
a) a szeszfőzde a terméket átadja a bérfőzetőnek, vagy
b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy
c) a külön jogszabály szerinti elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található;
d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfőzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.
(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a bérfőzető, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfőzde engedélyese. A bérfőzető az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.
(3) Ha a bérfőzető az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a bérfőzött pálinka nem adható ki.
66. § (1) A bérfőzött pálinka utáni adó (a továbbiakban: bérfőzési szeszadó) összegét a szeszfőzde állapítja meg és szedi be a bérfőzetőtől. A bérfőzető a szeszfőzdének írásbeli nyilatkozatot ad a tárgyévben általa, illetve a vele egy háztartásban élő más bérfőzető által együttesen főzetett pálinka mennyiségéről.
(2) A 65. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett bérfőzési szeszadót a szeszfőzde köteles megfizetni. Amennyiben a szeszfőzde a bérfőzető valótlan nyilatkozata alapján állapította meg helytelenül a bérfőzési szeszadó összegét, a bérfőzető az adókülönbözet megfizetésén felül az adókülönbözettel azonos összegben adóbírságot is fizet.
(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.
(4) A beszedett bérfőzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfőzde a (3) bekezdés szerinti fizetési határidő napjától a teljesítés napjáig késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(5) A bérfőzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem engedhető el és nem mérsékelhető, fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.
(6) A szeszfőzde a bérfőzető részére egyszerűsített kísérő okmányt állít ki, és azzal igazolja a bérfőzési szeszadó megfizetését. A kísérő okmány egyben a terméket igazoló okmány is. A szeszfőzde által a bérfőzető részére kiállított származási igazolvány az átvételt követő 15 évig alkalmas a főzető birtokában lévő pálinka származásának igazolására. A 15 év letelte után 2 évente meghosszabbítható.
(7) A 65. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 64. § (2) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.
67. § A bérfőzetőtől a bérfőzött pálinkát csak az alkoholtermék adóraktár engedélyese vásárolhatja meg."
4. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései:
"14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt:
a) bejelentésre, nyilatkozattételre,
b) adómegállapításra,
c) bevallásra,
d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g) adatszolgáltatásra,
h) adólevonásra, adóbeszedésre
[az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].
(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti."
III.
Az indítvány megalapozatlan.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az adókötelezettség alkotmányos tartalmával. A 31/1998. (VI. 25.) AB határozatban leszögezte: "[...] az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít." (ABH 1998, 240, 246.)
A 13/1999. (VI. 3.) AB határozatban az Alkotmánybíróság arra mutatott rá, hogy "[a]z állam az Alkotmányból levezethető jogosítványként jogosult megállapítani adót, az adózók körét, az adó mértékét, az adóbeszedés biztosítékait." (ABH 1999, 114, 117.)
Több alkotmánybírósági határozat utal arra, hogy az adókötelezettség tartalmát az Art. fejti ki. [295/E/1998. AB határozat, ABH 1999, 674, 676.; l. továbbá: 986/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 655, 656.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 418.] E szerint az adóalanyok meghatározott körében az adókötelezettség szerves része az adó beszedése is.
A Jöt. 48. §-a előírja, hogy a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségekre az Art.-ot kell megfelelően alkalmazni. Ebből egyenesen következik, hogy az adókötelezettséggel kapcsolatban kifejtett alkotmánybírósági megállapítások, továbbá az Art. releváns előírásai a jelen eljárásban is irányadóak, konkrétan: a vállalkozóként működő pálinkafőzőkre vonatkozóan az adókötelezettség tartalma magában foglalja az adóbeszedési kötelezettséget is.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltaknak megfelelően elsőként azt vizsgálta, hogy a Jöt. támadott szabályozása, mint adóbeszedési kötelezettséget és ahhoz kapcsolódó részletszabályokat előíró rendelkezések sértik-e a piacgazdaság elvét, illetve a vállalkozás jogát.
2.1. A piacgazdaság közvetlen jellemzőjeként az Alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy benne a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmány egyébként nem kötelezi el magát a piacgazdaság semmilyen tartalmi modellje mellett. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában kifejtette - és ez állandó gyakorlata [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 249.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 119.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 200.] -, hogy az Alkotmány a piacgazdaság deklarálásán túl gazdaságpolitikailag semleges; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el.
A piacgazdaság sérelme ennek megfelelően csak az olyan állami beavatkozás esetén állapítható meg, amely "fogalmilag és nyilvánvalóan kizárná a piacgazdaság létét, például az általános államosítás és a szigorú tervgazdálkodás bevezetése" esetén. "Az ilyen szélső eseteken túl azonban a piacgazdaság irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál". [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119.; l. még: 609/D/1996. AB határozat, ABH 2004, 1102, 1105-1106.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 339, 340.]
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs a vizsgált rendelkezések (adóbeszedési kötelezettség előírása) és az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében deklarált piacgazdaság között, ezért a Jöt. 66. § (1) bekezdés első mondata, (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e tekintetben elutasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint a vállalkozás joga azt foglalja magában, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga ennek megfelelően annyit jelent -de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.; l. még: 3/2001. (I. 31.) AB határozat, ABH 2001, 68, 74; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 398, 424.]
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a vállalkozás jogával kapcsolatban ugyancsak azt állapította meg, hogy a Jöt. vizsgált rendelkezései nincsenek alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
3. Az indítványozó a vizsgált rendelkezések diszkriminatív jellegét azzal indokolja, hogy azok olyan jellegű többlettevékenységre kényszerítik a szeszfőzdéket, ami a vállalkozás jellegéből nem is következnék. Ugyanakkor arra nem utal, hogy ez kihez vagy mihez viszonyítva minősülne hátrányos megkülönböztetésnek. A jogszabályi környezetből ezzel kapcsolatban az következik, hogy az adóbeszedési kötelezettség előírását olyképpen tekinti diszkriminatívnak az indítványozó, hogy azt egyáltalán a szeszfőzdéket üzemeltetőkkel szemben megállapították.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indokolás korábbi részében (III/1.) már hivatkozott Art.-szabályozás szerint az adókötelezettség részét képezi az adóbeszedés. A magyar adójogban számos területen előfordul, hogy nem a hatóság szedi be közvetlenül az adót, hanem valamely, a jogszabályban erre feljogosított (és kötelezett) személy. Kifejezetten ilyen módon történik pl. az idegenforgalmi adó beszedése (l. a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 34. §), mert a fizetendő adót az üzemeltető, a szállásadó, illetőleg az ingatlan tulajdonosa szedi be az adóalanytól.
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos helyzetben lévő jogalanyok (homogén csoport) között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. (1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 551, 552-553.; 269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 747, 749.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.)
Ennek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt állapította meg, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő személyek (a szeszfőzdét üzemeltetők) között a jogalkotó nem tesz különbséget, a bérfőzési szeszadó beszedési kötelezettségét valamennyi ilyen személyre nézve egységesen írja elő.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Jöt. 66. § (1) bekezdés első mondata, (3) és (4) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2006. március 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró