adozona.hu
303/D/2003. AB határozat
303/D/2003. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 2000. január 1-jétől 2003. január 1-jéig hatályban volt 23/A. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések kedvezményes visszterhes vagyonátruházási illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-...
303/D/2003. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 2000. január 1-jétől 2003. január 1-jéig hatályban volt 23/A. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések kedvezményes visszterhes vagyonátruházási illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-a alapján olyan vállalkozások - az indítványozó esetében főtevékenységként ingatlanok pénzügyi lízingjét végző cég - érvényesíthetik, melyek nyilatkoztak arról, illetve igazolták azt, hogy az ingatlanforgalmazást, illetve az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végzik. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság fogalmi elemét jelentő jogbiztonságot sértő helyzet alakult ki azzal, hogy 2000. január 1 -je és 2003. január 1-je között nem volt helye igazolásnak nyilatkozattételre, illetve az igazolás benyújtására előírt határidő elmulasztása esetére. Az Itv. 23/A. § (1) és (5) bekezdése szerint a kedvezményes illetékre való jogosultságot megalapozó nyilatkozatot, illetve igazolást, a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor kell megtenni. Az indítványozó szerint jogbizonytalanságot okoz az, hogy amennyiben az ingatlan-nyilvántartási eljárás nem kérelemmel indul, hanem megkereséssel (árverési vétel esetén a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szerint a végrehajtó által eszközölt megkereséssel), akkor az illetékkiszabásra irányuló eljárás úgy indul meg, hogy az illeték meghatározásához szükséges iratokat a megkereső kötelezettség, a vagyonszerző pedig értesülés és lehetőség hiányában nem csatolja.Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét sérti, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdése három éven keresztül kizárta az igazolás benyújtásának lehetőségét arra az esetre, ha a jogosult elmulasztott nyilatkozni arról, hogy a nyilatkozó ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végzi. A kedvezményes mértékű illeték alkalmazási feltételének minősülő nyilatkozat megtételének határidejét az Itv. az indítványozó szerint nem egyértelműen rögzítette, a határidő végrehajtói bejelentés esetén bizonytalan és a kötelezett számára ismeretlen, ami a jogbiztonsághoz való jogot sérti.
A panasz alapját képező ügyben a Zala Megyei Illetékhivatal elismerte, hogy a panaszos jogosult lett volna illetékkedvezményre, azonban erre irányuló nyilatkozatát az illetékkiszabásra bejelentésekor nem tette meg, e határidő pedig jogvesztő, így az általános szabályok szerint állapította meg a visszterhes vagyonátruházás illetékét. A panaszos fellebbezését elutasította a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal, majd a határozat bírósági felülvizsgálati eljárásában a Zala Megyei Bíróság. A bíróság a 2. Kp. 21.425/2002/6. számú jogerős ítéletében megállapította, hogy a bírósági végrehajtó az árverési jegyzőkönyvben rögzítettek szerint tájékoztatta a vagyonszerzőt arról, hogy az árveréstől számított 30 nap elteltével gondoskodik a tulajdonjog bejegyzéséről, azonban a panaszos nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a végrehajtói jegyzőkönyvbe foglalják a kedvezményes illetékkulcs feltételének minősülő nyilatkozatot, és e nyilatkozatot sem a végrehajtóhoz, sem a földhivatalhoz, sem az illetékhivatalhoz nem nyújtotta be. A bíróság jogszabálysértés hiányában a keresetet elutasította. A panaszos ezzel kimerítette jogorvoslati lehetőségeit, és ennek nyomán a törvényben meghatározott határidőn belül élt alkotmányjogi panasszal.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit márkimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróság a panaszos ügyében alkalmazott, általa alkotmányellenesnek tekintett jogszabály alkotmányosságáról foglal állást, tekintet nélkül arra, hogy a jogszabály időközben módosult, vagy hatályát veszítette.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése szerint:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
Az Itv. a panasszal érintett időszakban hatályos rendelkezései szerint:
"23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta (a továbbiakban együtt: vállalkozó), továbbá az ingatlanalap által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
(2) A főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal, az ingatlanalap-kezelői tevékenységre jogosultságot az alapkezelő az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által kiadott engedéllyel igazolja.
(3) A vállalkozó azt a tényt, hogy az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végzi, a tevékenység statisztikai jelzőszámával, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetségnek a vállalkozó nettó árbevételéről, illetőleg annak megoszlásáról kiállított nyilatkozatával igazolja.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott illetéket fizeti ingatlanszerzése után az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó is, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75%-a e két tevékenységből származik.
(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelőd nélkül - kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(6) A Magyar Lízingszövetség - e § (3) és (5) bekezdésében említett - igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell előírni, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § n) vagy p) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfeleléséről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(7) Ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja, illetőleg ha az ingatlanok pénzügyi lízingbeadásával foglalkozó vállalkozó a fenti határidőn belül a lízingbeadás tényét szerződéssel nem igazolja; az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg."
Az Itv. 23/A. § vitatott (8) bekezdését 2003. január 1-jei hatállyal a 2002. évi XLII. törvény 163. § (2) bekezdése a következők szerint módosította:
"(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye."
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) érintett rendelkezése szerint:
"153. § (1) Az árverési jegyzőkönyv másolatát kézbesíteni kell a feleknek és azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van.
(2) Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát
a) az árverési vevő részére az árverési vétel igazolása céljából,
b) a földhivatal részére az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése végett."
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.Az illeték az Alkotmány 70/I. §-a alapján viselt közteher. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára (... ) Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Alkotmánybíróság 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, "hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
Ahogy az Alkotmánybíróság az 54/1992. (X. 29.) AB határozatban a polgári jogi követelések elévülésével kapcsolatban megállapította, követelés bírói úton való érvényesíthetőségének időkorláthoz kötése nem sérti az Alkotmányt: "a jogalkotó az Alkotmány, különösen pedig a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében meghatározott korlátai között nagyfokú szabadsággal szabályozhatja a polgári jogi követelések elévülési idejét. (... ) A követelések elévülésének törvényi szabályozása nem áll ellentétben egyetlen alkotmányos rendelkezéssel vagy alkotmányos elvvel sem. Sőt, a huzamosabb ideig rendezetlen jogi helyzetek lezárása kifejezetten összhangban áll a jogbiztonság követelményét is magában foglaló, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt jogállami tétellel. (...) A különféle jogviszonyok, így a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során is a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak a figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetőségét milyen időkorlátokkal biztosítja." (ABH 1992, 266, 267.)
Határidők jogvesztő jellege önmagában nem vet fel alkotmányossági kérdést: "Ismert és gyakran alkalmazott megoldás a jogrendszeren belül az, hogy ha (az anyagi jogi) törvény valamely igény érvényesítésére, keresetindításra határidőt szab meg, a határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az elmulasztott cselekmény a későbbiekben már nem pótolható." [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABK2006, 51, 65.] A jogállamiság alkotmányos elvéből nem vezethető le az, hogy az igazolás lehetőségét biztosítani kell minden esetben, amikor kedvezmények igénybevételéhez szükséges nyilatkozat benyújtására jogszabály jogvesztő határidőt rögzít. Az Alkotmánybíróság egy, az Itv. 23/A. § (7) bekezdésével kapcsolatos alkotmányjogi panasz kapcsán megállapította: "Nem eredményezi a jogállam sérelmét az sem, ha a közigazgatási eljárásban az igénybe vett kedvezmény feltételeinek teljesítését és annak igazolását a jogalkotó a kedvezményezettől megköveteli, illetőleg az sem, ha azok elmulasztását szankcionálja." (463/D/2004, ABH 2005, 1251, 1255.)
Adott esetben az a kérdés, hogy egyértelműen és világosan rögzítette-e az Itv. a kedvezményes illeték igénybevételéhez szükséges nyilatkozat benyújtásának jogvesztő határidejét.
Az Itv. 23/A. §-a alapján az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések kedvezményes visszterhes vagyonátruházási illetéke a vagyonszerző által a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata, illetve igazolása alapján érvényesíthető. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 26. §-a az ügy alapját képező eljárás ideje alatt hatályos rendelkezése szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárás iránti kérelemhez csatolni kellett az illeték megállapításához szükséges egyéb iratokat is.
A Vht. 153. §-a szabályozza, hogy az árverési jegyzőkönyv másolatát kézbesíteni kell a feleknek és azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. A végrehajtó a vételár kifizetése, és az árveréstől számított 30 nap eltelte után megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát a földhivatal részére az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett. Ahogy azt a jogerős bírósági ítélet megállapította, a jogszabályi rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a főtevékenységként ingatlanok pénzügyi lízingjét végző vállalkozó ilyen esetben a kedvezményes illetékre való jogosultság igazolására megnyíló, objektív határidőn belül, melyről tudomása lehetett, közvetlenül igazolhatta volna jogosultságát, mivel tudhatta, hogy a végrehajtó által megküldött árverési jegyzőkönyv földhivatali érkeztetésével az illetékkiszabási eljárás is megindul. Alkotmányosan nem kifogásolható az a szabályozási mód, ami a kedvezmény igénybevételéhez ilyen esetben is jogvesztő határidőt kapcsol.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 2006. október 31.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró