adozona.hu
205/B/2003. AB határozat
205/B/2003. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. §-a, valamint 52. § 22. pont a) alpontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hat.) 39. §-a alkotmányellenes, mivel - tekintettel a nettó árbevétel fogalmát me...
205/B/2003. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. §-a, valamint 52. § 22. pont a) alpontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hat.) 39. §-a alkotmányellenes, mivel - tekintettel a nettó árbevétel fogalmát meghatározó Hat. 52. § 22. pont a) alpontjára - a helyi iparűzési adó alapja nem csökken a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 33. § (1) bekezdésében meghatározott játékadó összegével. Az indítványozó szerint a Hat. fenti rendelkezése méltánytalan és diszkriminatív, mivel a szerencsejáték szervezésével foglalkozó cégeket "kettős adózás" sújtja azáltal, hogy a már befizetett adó összege után kötelezi a jogszabály a vállalkozót további adó megfizetésére.2. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az Alkotmány 70/I. § alapján ugyan mindenki köteles a közterhekhez jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően hozzájárulni, azonban ez nem feltételezhet a vállalkozók szűkebb csoportjára nézve hátrányos, aránytalan és diszkriminatív korlátozást. Tartalmilag tehát az indítvány a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét is megvalósí-tottnak látta, ezért az Alkotmánybíróság a Hat. 52. § 22. pont a) alpontjának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés vonatkozásában is elvégezte.
3. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Hat. nettó árbevétel fogalmát meghatározó 52. § 22. pont a) alpontja sérti továbbá az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való jogot, valamint a 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozáshoz való jogot.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott szabályai szerint:"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
(...)
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Hat. kifogásolt, indítvány benyújtásakor hatályos szabályai szerint:
"39. § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja
az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint
a) 1998. évben az anyagköltség 33%-ával,
b) 1999. évben az anyagköltség 66%-ával,
c) 2000. évtől az anyagköltséggel.
(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell a mellékletben meghatározottak szerint megosztania.
(3) Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden megkezdett nap egy napnak számít.
(...)
52. § E törvény alkalmazásában:
(...)
22. nettó árbevétel:
a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó, fogyasztási adó összegével a b)-j) alpontokban foglalt eltérésekkel."
3. A Hat. hatályos rendelkezései a következők:
"39. § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel. Mentes az adóalapnak az a része - legfeljebb azonban az adóalap 90%-a -, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik, feltéve ha azt a telephely szerinti állam önkormányzatának fizetendő, a vállalkozási tevékenységet terhelő adó terheli. (...)
52. § E törvény alkalmazásában:
(...)
22. nettó árbevétel:
a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), csökkentve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel, a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, a b)-j) alpontokban foglalt eltérésekkel."
4. Az Sztv. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése szerint:
"33. § (1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével - az I. és a II. kategóriába tartozó pénznyerő automaták esetén havi 55 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni."
5. Az Sztv. hatályos rendelkezése a következő:
"33. § (1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével - az I. és a II. kategóriába tartozó pénznyerő automaták esetén havi 100 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni."
6. A Hat. 39. §-nak, valamint az 52. § 22. pont a) alpontjának szabályai az indítványok benyújtását követően részben módosultak, de az indítványokban kifogásoltak szempontjából a támadott rendelkezésekkel azonos tartalommal rendelkeznek, ezért a vizsgálatot az Alkotmánybíróság a hatályos szabályok tekintetében folytatta le.
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság az 56/B/2001. határozatában (ABH 2004, 1504, 1516.) már elvégezte a Hat. 39. §-nak és az 52. § 22. pontjának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 9. § (1) bekezdés tekintetében, és annak eredményeként az indítványt elutasította. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány nem ítélt dologra irányul-e.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az ugyanolyan jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212., 938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1071, 1072.]. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065) 31. § c) pontja alapján ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog"), az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti.
Figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben az indítványozó a Hat. fenti szakaszainak vizsgálatát nem csupán az Alkotmány 9. § (1) bekezdése, hanem a 13. § (1) bekezdése és a 70/I. § alapján kérte, ezért az Alkotmánybíróság a Hat. 39. § és 52. § 22. pont a) alpontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást érdemben folytatta le.
2. Az indítványozó szerint a Hat. 39. §-a és az azt értelmező 52. § 22. pont a) alpontja ellentétes a kettős adóztatás tilalmával. Mint arra az Alkotmánybíróság korábbi határozatában felhívta a figyelmet, a kettős adóztatás két állam bizonyos adójogszabályainak érvényesülése tekintetében merülhet fel az egyik, vagy mindkét szerződő államban illetőséggel bíró személyek adóztatását illetően (740/B/1998 AB határozat, ABH 2003, 1070, 1071.), így az indítványozó által kifogásolt esetben ennek vizsgálata fogalmilag kizárt.
Az Alkotmánybíróság jelen ügyhöz hasonló ügyben már vizsgálta azt, hogy a különböző fajtájú adókat előíró törvényeknek egymásra tekintettel kell-e meghatározniuk az adó alapját (522/D/1992. AB határozat, ABH 2001, 755, 759.), és megállapította, hogy az Alkotmány 70/I. §-ából ilyen alkotmányossági követelmény nem következik. A törvényalkotó ugyanis széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik abban a kérdésben, hogy miként határozza meg az adó alapját, illetve, hogy annak meghatározásakor milyen körülményeket vesz figyelembe adóalapot csökkentő tényezőként. Senkinek nincs Alkotmányból levezethető alapjoga arra vonatkozóan, hogy valamely tényezőt (jelen esetben a játékadót) a jogalkotó adóalap-csökkentő tényezőnek ismerjen el; és erre vonatkozó alkotmányos kötelezettség a jogalkotót az Alkotmány 70/I. § alapján nem terheli.
Az indítványozó által sérelmesnek tartott esetben eltérést mutat a játékadó és a helyi iparűzési adó jellege és jogosultja is. A játékadó a központi költségvetés bevétele, amelyet a pénznyerő automatát üzemeltető adózó az üzemeltetés ténye miatt fizet meg. Ezzel szemben a Hat. alapján, rendeleti úton bevezetett helyi iparűzési adó az önkormányzat bevételi forrása, amelyet az adózó arra tekintettel fizet, hogy az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jellegű vállalkozási tevékenységet végez. A két adónemet eltérő törvények szabályozzák, eltérő költségvetési forrásokba folynak be, és esetükben eltér az adózás indoka és az adótárgyak meghatározása. Mindezekre tekintettel nem valósítja meg az Alkotmány 70/I. § sérelmét, hogy a megfizetett játékadó a Hat. 52. § 22. pont a) alpontja alapján nem csökkenti a helyi iparűzési adó alapját.
3. Az Alkotmánybíróság a 18/1998. (V. 13.) AB határozatában kifejtette, hogy a Hat. 52. § 22. pontja abban az esetben nem felel meg az alkotmányos követelménynek, ha azonos tevékenységet végző alanyok esetében eltérően határozza meg a nettó árbevétel fogalmát. Eb ben az esetben ugyanis a törvényhely a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközne (ABH 1998, 160, 163-164.).
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
A jelen esetben azonban nem állapítható meg, hogy a jogalkotó homogén csoportba tartozó személyekre eltérő szabályozást rendelt volna, ilyen eltérésre az indítványozó sem hivatkozott. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét a Hat. 52. § 22. pont a) alpontja tekintetében.
4. Az indítványozó álláspontja szerint az Hat. adó alapját meghatározó 39. § (1) bekezdése és az azt értelmező, a nettó árbevétel fogalmát meghatározó 52. § 22. pont a) alpontja sértik az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozás szabadságát és a 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelménynek, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti [17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999. 131., 134.; 662/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 880.].
Minthogy a jelen határozat III. 2. pontjában foglaltak értelmében a vizsgált rendelkezések nem ellentétesek az Alkotmány 70/I. §-ával, nem érintik az Alkotmány 13. §-át sem.
Az Alkotmánybíróság egy korai döntése értelmében a vállalkozás joga egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga annyit jelent -de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.].
Nem állapítható meg a jelen esetben, hogy a vizsgált adókötelezettségek aránytalan hátrányt jelentenek, vagy ellehetetleníthetnék a vállalkozás jogát; nem sértik az Alkotmány 9. § (2) bekezdését.
5. Nem a Hat. 39. § (1) bekezdéséből következik, hogy a nettó árbevétel mit jelent a törvény alkalmazásában. A Hat.-nek nem ez a szabálya, hanem más rendelkezései határozzák meg azt, hogy a szerencsejáték szervezésével foglalkozók adóalapját hogyan kell megállapítani az iparűzési adó vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság ezért azt az indítványt, amely szerint a Hat. fenti rendelkezése méltánytalan és diszkriminatív, mivel a cégeket "kettős adózás" sújtja, azáltal, hogy a már befizetett adó összege után kötelezi a jogszabály a vállalkozót további adó megfizetésére, elutasította.
Budapest, 2006. október 31.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró