adozona.hu
645/B/1999. AB határozat
645/B/1999. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 173. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 1999. augusztus 16-ig hatályban volt 170. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és me...
2. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 1999. augusztus 16-ig hatályban volt 170. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül." Az Mt. vizsgálni kért rendelkezései:
"170. § (1) Kollektív szerződés a leltárhiányért való felelősség szabályait e törvénytől eltérően is megállapíthatja. Ennek során a kollektív szerződésben meg kell határozni a felelősség feltételét, terjedelmét, illetve a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárási rendet."
"173. § (1) A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti.
(2) Kollektív szerződés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is."
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Mt. 173. § (2) bekezdésével kapcsolatos kifogást vizsgálta meg. Az Mt. 173. §-a a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni kárigénye érvényesítésének módját szabályozza úgy, hogy főszabályként a bírói úton történő igényérvényesítést írja elő, a főszabály alól pedig kivételt enged azzal, hogy lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy a munkavállalót közvetlenül kötelezze az okozott kár megfizetésére. Az indítvánnyal érintett rendelkezés a közvetlen, kártérítési határozattal történő igényérvényesítést azon munkáltatók számára biztosítja, amelyek a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján kollektív szerződésben szabályozták az ilyen módon érvényesíthető kár értékének maximális összegét és a kártérítés kiszabására irányuló eljárási rendet.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabály nem áll értékelhető összefüggésben a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságával és egyenlő védelmével, a munkáltatók tulajdonában okozott károk megtérítése iránti igények érvényesítését illetően tulajdonformák szerinti különbségtételt nem tartalmaz: a kollektív szerződés megkötése és tartalma a kártérítés tekintetében független attól, hogy a munkáltató köz- vagy magántulajdonban áll. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Mt. 173. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó vizsgálni kérte az Mt. 170. § (1) bekezdésének már hatályban nem lévő rendelkezését is, amely a munkavállaló leltárhiányért való felelőssége törvényben meghatározott szabályaitól való eltérést kizárólag kollektív szerződésben engedte meg. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 170. § (1) bekezdésének módosítás előtti szövege az "1992. július 1. és 1999. augusztus 18. közötti leltáridőszakok leltárfelelősségére" vonatkozóan még több évig alkalmazandó.
Az Mt. kifogásolt rendelkezését a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 18. §-a az indítvány benyújtását megelőzően, 1999. augusztus 17-i hatállyal módosította azzal, hogy az új rendelkezéseket a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő leltáridőszak tekintetében, de legkésőbb 2000. március 1-jétől kell alkalmazni [Módtv. 38. § (6) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [80/B/1993. AB végzés, ABH 1995, 972, 973.; 38/1992. (VI. 22.) AB határozat, ABH 1992, 355, 358-359.; 54/1994. (XI. 4.) AB határozat, ABH 1994, 289, 290.; 533/B/1994. AB végzés, ABH 1996, 807.; 907/B/1995. AB végzés, ABH 1997, 917.], ha az indítvány tárgyát olyan jogszabály rendelkezésének az alkotmányellenessége képezi, amely rendelkezést a hatályon kívül helyezés ellenére a folyamatban lévő ügyekben alkalmazni kell, az Alkotmánybíróság csak olyan esetben gyakorolja az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontjában meghatározott hatáskörét, ha alkotmányjogi panasszal fordulnak az Alkotmánybírósághoz [Abtv. 1. § d) pont, illetve 48. §], vagy folyamatban lévő ügyben bíró kezdeményezi azt [Abtv. 38. § (2) bekezdés]. Ilyenkor a szabályok ugyanis - továbbhatásuk folytán - a felek közötti jogviszony alakítására alkalmas állapotban vannak.
Mivel az indítvány nem tartozik ebbe a körbe, az Alkotmánybíróság az Mt. hatályon kívül helyezett 170. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § f) pontja alapján - visszautasította.
Budapest, 2006. március 20.