adozona.hu
417/B/1999. AB határozat
417/B/1999. AB határozat
jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § (5) és (7) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12. § (8), (9), (11) és (12) bekezdésével együtt történ...
417/B/1999. AB határozat
jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § (5) és (7) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12. § (8), (9), (11) és (12) bekezdésével együtt történő megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 27. § (3) bekezdése és ehhez kapcsolódóan a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 12. § (6), (8) és (9) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétesek az említett rendelkezések, amelyek az általános szabálytól eltérően állapították meg a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló, tartósan külföldön foglalkoztatottak külföldön igénybe vett egészségügyi ellátása költségeinek megtérítését. Az indítványozó kifejtette, hogy "összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van" az, akinek "a külföldön felmerült költség 85%-át megtérítik", mint "akinek a belföldi költség megtérítésével is a tényleges költség csak tört része kerül kiegyenlítésre". Érvelése szerint alkotmányosan nem indokolható az a különbségtétel, amely "más jogokat biztosít az egyik és másokat a másik csoportba tartozók részére, miközben a kötelezettségek terén nem tesz különbséget közöttük".Az indítvány benyújtását követően a jogalkotó a kifogásolt szabályozást több alkalommal módosította. Az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó az indítványát - a korábbi beadványában kifejtett indokai szerint - az Ebtv. 27. § (5) és (7) bekezdése tekintetében tartotta fenn, és "a jogbiztonság követelménye miatt a Vhr. 12. §-ának (8)-(9) és (11)-(12) bekezdésével együtt" való megsemmisítését kezdeményezte.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Az Ebtv. érintett és vizsgált rendelkezései:
"27. § (2) Amennyiben a biztosított munkáltatója a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony fenntartása mellett egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat harmadik állam területén foglalkoztatja, és ez idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt harmadik állam területén tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(3) Amennyiben a biztosított a Közösségi rendelet hatálya alá tartozik, EGT tagállam területén egészségügyi szolgáltatást a Közösségi rendelet rendelkezései szerint vehet igénybe.
(5) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan harmadik államban foglalkoztatott biztosított, a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa, élettársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát az illetékes MEP megtéríti.
(7) A (3) bekezdéstől eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan valamely EGT tagállamban foglalkoztatott biztosított, a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa, élettársa és gyermeke választhat, hogy a kiküldetés helye szerinti EGT tagállamban az egészségügyi szolgáltatást a Közösségi rendelet rendelkezései szerint veszi igénybe vagy az általa indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás felmerült és igazolt költsége 85 százalékának megtérítését kéri az illetékes MEP-től."
3. A Vhr. érintett rendelkezései:
"12. § (8) A közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan harmadik állam területén foglalkoztatott biztosított, illetve a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa, élettársa és gyermeke által a harmadik állam területén igénybe vett egészségügyi ellátás költségének megtérítése esetén megfelelően alkalmazni kell az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat.
(9) A(8) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan valamely EGT tagállamban foglalkoztatott biztosított, illetve a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa, élettársa és gyermeke az Ebtv. 27. §-ának (7) bekezdése alapján az indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás felmerült és igazolt költsége 85 százalékának megtérítését kéri.
(11) Az Ebtv. 27. §-ának (5) bekezdése szerinti költségek megtérítése, továbbá, amennyiben az arra jogosult az Ebtv. 27. §-ának (7) bekezdésében biztosított választási lehetőségével élve az általa indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás felmerült és igazolt költsége 85 százalékának megtérítését kéri, annak megtérítése is a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: FPEP) kizárólagos hatáskörébe tartozik. A megtérítési igény érvényesítésére a foglalkoztató az FPEP-vel megállapodást köthet.
(12) Az FPEP az igazolt költség 85 százalékát a szolgáltatás igénybevételekor érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett középárfolyamon számított forintösszeg alapulvételével téríti meg."
III.
Az indítvány megalapozatlan.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.].
Az Alkotmánybíróság azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga - és bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373-374.].
A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e, vagyis a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.].
Az indítványozó a tartósan harmadik államban foglalkoztatott közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek (és hozzátartozóik) tekintetében állítja az alkotmányellenes (pozitív) diszkriminációt. Az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott a korábban egységes munkaviszonyra vonatkozó jogi szabályozás - 1992-ben történt - differenciált újraalkotásával. Ennek kapcsán rámutatott, hogy az eltérő szabályozást a társadalomban végbement változás indokolta, így többek között az, hogy "egészen más a munkáltató pozicionális helyzete a gazdasági versenyszférában és a költségvetési szférában, ahol mind a munkáltató, mind a köztisztviselő, mind a közalkalmazott (tehát munkáltató és munkavállaló) jogállását elsősorban a költségvetéstől való függés határozza meg" (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.). A közszolgálati jogviszony sajátos jellegével kapcsolatban az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy a közszolgálat, a közhatalom gyakorlása egyrészt nagyobb kötelezettségekkel, fokozott követelményekkel (például szigorúbb felelősséggel) jár együtt [16/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999,121,125.], másrészt kedvezőbb feltételek is érvényesülnek (439/E/2005. AB határozat, ABH 2005, 1356, 1358.). Az Alkotmánybíróság szerint a "köztisztviselők, a közalkalmazottak, s a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók ... olyan egymástól elkülönült csoportokba sorolhatók, amelyekre az eltérő ... szabályozás alkotmányosan indokolt" (198/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 668, 669.; 44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította: a tartósan külföldön foglalkoztatottak között sajátos, önálló csoportot alkotnak az állam nevében és érdekében eljáró (közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló) alkalmazottak. Ekként nem ütközik a diszkrimináció alkotmányos tilalmába, ha a jogalkotó az általános szabálytól eltérően állapítja meg az általuk (és hozzátartozóik által) külföldön igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek megtérítését.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az azonos kötelezettségekkel kapcsolatos észrevételével összefüggésben megjegyzi, hogy az egészségbiztosítási járulék megfizetése csupán megalapozza az egészségügyi ellátásra való jogosultságot "függetlenül attól, hogy a jogosultságot milyen jogcímen szerezt[ék] meg, függetlenül [a] ... befizetett járuléktól és függetlenül az addig igénybe vett szolgáltatás költségétől" (1371/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 831, 836.).
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ebtv. 27. § (5) és (7) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és a Vhr. 12. § (8), (9), (11) és (12) bekezdésével együtt történő megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. június 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró