adozona.hu
734/B/1998. AB határozat
734/B/1998. AB határozat
alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés "86/A" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés "86/A" szövegr...
734/B/1998. AB határozat
alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés "86/A" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés "86/A" szövegrészének a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.604/1993/3. számú és a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.381/2000/2. számú ítéletével befejezett ügyekben való alkalmazásának megtiltása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 38. § (1) bekezdésének a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 86-86/A. §-ainak alkalmazási tilalmát támadják.Az indítványozók a Kjt. támadott szabályát alapvetően azért sérelmezik, mert álláspontjuk szerint a rendelkezés a közalkalmazottakra nézve indokolatlanul hátrányos szabályt rendel el alkalmazni, és ez alkotmányellenes megkülönböztetést eredményez. Az indítványozók előadták, hogy az önkormányzati munkáltatójuk jogutód nélküli megszűnése után létrejött önkormányzati kft. nem tartott igényt munkájukra, ezért a munkáltató - a Kjt. támadott rendelkezésének megfelelően - felmentési idő nélkül közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntette. Álláspontjuk szerint az, hogy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a közalkalmazottak és a munkáltatók jogviszonya nem ugyanolyan feltételek között szűnik meg, a közalkalmazottakat az Alkotmány 70/A. §-ába ütközően hátrányosan megkülönbözteti, amely hátrányt a közalkalmazottak javára szóló más előny nem egyenlíti ki. Véleményük szerint e kedvezmények a közalkalmazotti jogviszonyhoz fűződő nagyobb szakmai, erkölcsi elvárásokhoz igazodnak.
2. A Kjt. 38. § (1) bekezdésével összefüggő alkotmányjogi panaszban az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességét, valamint mondja ki alkalmazásának tilalmát a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.604/ 1993/3. sz. ítéletével és a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.381/2000/2. sz. ítéletével befejezett ügyekben. Indítványozó érvelése szerint a törvényi rendelkezés a közalkalmazottakat és a munkavállalókat a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén nem ugyanazon feltételekkel bírálja el. Ez pedig az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző módon a közalkalmazottakat hátrányos helyzetbe hozza, mert a munkáltató gazdálkodási hatáskörében olyan szubjektív döntést hozhat, amely ellen a munkavállalónak semmilyen jogorvoslati eszköz nem áll rendelkezésére. Álláspontja szerint a Kjt. 38. § (1) bekezdése sérti továbbá az Alkotmány 2. §-ában meghatározott elveket, mivel a munkavállalók, a köztisztviselők és közalkalmazottak analóg helyzetét eltérően szabályozza, amikor a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése esetében a közszolgálati jogviszony megszüntetéséről intézkedik, pedig ebben az esetben is a jogviszony "egyik napról a másikra" szűnik meg.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Kjt. 38. § (1) bekezdése az indítvány benyújtása óta több alkalommal módosításra került, legutóbb a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLIV. törvény 27. § (2) bekezdése 2006. január 1-jei hatállyal módosította. Mivel azonban az indítványozók által sérelmezett jogszabályi tartalom a jogszabály-módosítás következtében nem változott, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az elbíráláskor hatályos jogszabályra vonatkozóan végezte el. Az Alkotmánybíróság az indítványokat a támadott rendelkezések részbeni azonosságára tekintettel egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
4. Az eljárás során az Alkotmánybíróság megkereste a szociális és családügyi minisztert álláspontja kifejtésére.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Kjt. 38. § (1) bekezdésének az indítványok elbírálásakor hatályos szövege:
"38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, IV. fejezet) a 85/A. §-ának (5)-(6) bekezdése, a 86-86/A. §, a 87. §-ának (1) bekezdése, a 87/A. §, a 88. §, a 89. §-ának (1)-(6) bekezdése, a 92. §-a, a 93. §-ának (1)-(2) bekezdése, a 95-96. §-a, a 98. §-ának (1) bekezdése, a 99-101. §-a nem alkalmazható."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz feltételeinek fennállását. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint:
"Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
Az indítványozó beadványában előadta, hogy a felmentését elrendelő határozatot bíróság előtt megtámadta, amelynek eredményeként mind az első-, mind a másodfokú eljárásban, továbbá a felülvizsgálati eljárásban a támadott jogszabály alkalmazásával született elutasító döntés. Beadványához ugyanakkor nem csatolta a hivatkozott bírósági döntéseket és nem igazolta az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt hatvannapos benyújtási határidőt. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó a Kjt. 38. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányuló kérelmét fenntartotta. Az indítványozó által előterjesztett kérelem nem felel meg az Abtv.-ben és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatba (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) foglalt követelményeknek, mivel az indítványozó - az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívása ellenére - sem csatolta az alkotmányjogi panaszban sérelmezett bírósági döntéseket és nem igazolta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőben nyújtotta be panaszát. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Figyelemmel arra, hogy bár a beadvány nem felel meg az alkotmányjogi panasz Abtv.-ben foglalt feltételeinek, azonban az indítványozó az utólagos normakontroll eljárás lefolytatását is kérte, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez utóbbi körben utólagos alkotmányossági vizsgálatként az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
2. Az indítványok érvelése a Kjt. 38. § (1) bekezdését nagyobb részt azért támadja, mert az álláspontjuk szerint sérti a diszkriminációnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében kimondott tilalmát.
A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.]. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenes megkülönböztetést állapít meg abban az esetben, amelyben jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között anélkül tesz különbséget, hogy ennek alkotmányos indoka volna (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt. Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.].
3. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a közalkalmazotti jogviszony szabályozásának jellegzetességeivel, ennek során a 44/B/1993. AB határozatában kifejtette: "az Országgyűlés 1992-ben - szinte egyidőben - a munkával kapcsolatos viszonyok jogi rendezésére három törvényt alkotott. Az így megszülető törvények a munkaviszonyok jogi rendezése tekintetében a régi, egységes Munka Törvénykönyvéhez képest - figyelemmel a társadalomban zajló változásokra - jelentős differenciálódást eredményeztek. A differenciálódás lényege, hogy a magánszférában a munka világában növekedett a szerződéses szabadság mértéke. Elkülönült egyrészt a gazdaságban és az állami, önkormányzati szférában történő alkalmazás jogi rendezése. Másrészt további eltérés jött létre a jogi szabályozásban aszerint, hogy a munkatevékenység végzése során az alkalmazott közhatalmat gyakorló szervezet tagja, vagy sem. A jogi rendezés különbözőségének egyik oka, hogy egészen más a munkáltató pozicionális helyzete a gazdasági versenyszférában és a költségvetési szférában, ahol mind a munkáltató, mind a köztisztviselő, mind a közalkalmazott (tehát munkáltató és munkavállaló) jogállását elsősorban a költségvetéstől való függés határozza meg. Ugyancsak a jogi szabályozás eltérésében mutatkoznak meg azok a különbségek is, amik az egyes jogviszonyokban végzett munkatevékenységek eltérő jellegéből és közegéből fakadnak. A Ktv. és a Kjt. közös jellemzője a Mt.-vel szemben, hogy ismeri a fegyelmi felelősséget, az előmeneteli rendszert, a kötött bérbesorolást, a munkavégzésen kívüli kötött magatartásszabályokat stb. Ezek az eltérések a három törvény által szabályozott életviszonyok különbözőségéből fakadnak. Önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi szabályozásának különbsége nem jelent diszkriminációt, nem alkotmányellenes. Ezt indítványozók sem állítják. Így önmagában az sem alkotmányellenes, hogy a munkaviszony felmondása, illetve az alóli felmentés a három törvényben különböző módon szabályozott." (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.) Ezt az álláspontot erősítette meg az Alkotmánybíróság a további döntéseiben, és kifejtette, hogy az egységes munkajogi szabályozásnak differenciált szabályozással való felváltása nem ütközik az Alkotmányban meghatározott diszkriminációs tilalomba, mert a munkát végzők (köztük a versenyszférában dolgozók, a köztisztviselők, a közalkalmazottak) a jogi szabályozás szempontjából nem alkotnak egyöntetű (homogén) csoportot, különösen nem a végzett munka ellenértékének meghatározása, nyilvánossága, teljesítésének módja tekintetében. A munkával kapcsolatos viszonyok vázolt különbözősége, továbbá az egyes jogviszonyokban ellátott munkatevékenységek egymástól nyilvánvalóan eltérő jellege is indokolja a jogi szabályozás differenciálását. [44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.; 1196/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 806, 809.; 198/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 668, 669.; 11/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 153, 158.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1387.]
"A három törvény a munkavállalók három valóságos csoportjára vonatkozóan szab meg eltéréseket, s ezek nem tekinthetők diszkriminációnak. Alkotmányellenes megkülönböztetés ugyanis az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint [pl. a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában] »csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel«. (ABH 1993,65.) A köztisztviselők, aközal-kalmazottak, s a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók pedig olyan egymástól elkülönült csoportokba sorolhatók, amelyekre az eltérő munkajogi szabályozás alkotmányosan indokolt." (198/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 668, 669.) Önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi szabályozásának különbsége nem jelent diszkriminációt, nem alkotmányellenes, s így az sem alkotmányellenes, hogy a munkaviszonyok felmondása, illetve az az alóli felmentés a három törvényben különböző módon szabályozott. (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.)
Tekintettel arra, hogy az indítványozók által támadott szabályozás eltérő szabályozási csoportba tartozó esetekre eltérő szabály alkalmazását rendeli el, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szabályozás nem sérti a megkülönböztetés tilalmát és az erre irányuló indítványokat elutasította.
4. Egyik indítványozó álláspontja szerint a közalkalmazottak tekintetében az Mt. 86/A. §-ának a Kjt. 38. § (1) bekezdésében foglalt alkalmazási tilalma az Alkotmány 2. §-ába ütközik, mert a munkavállalók és a közalkalmazottak helyzetét eltérően szabályozza.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre is tekintettel megállapította, hogy nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az Alkotmány 2. §-ában foglalt rendelkezések és a Kjt. 38. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás között az indítványozó által megjelölt szempontok alapján, ezért ezt az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2006. december 18.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott
Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró helyett
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró