adozona.hu
3204/2014. (VII. 15.) AB végzés
3204/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 10.K.21415/2011/15. számú ítélete, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35500/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. ...
3204/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 10.K.21415/2011/15. számú ítélete, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35500/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Székesfehérvári Törvényszék 10.K.21415/2011/15. számon hozott ítélete, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35500/2012/7. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárások lényege a következő.
[3] 2.1. Az adóhatóság 2005-től 2008-ig terjedő időszakra az indítványozóval szemben vizsgálatot folytatott le különböző adónemekben. Ennek eredményeként az adóhatóság - az indítványozó fellebbezése, majd keresete alapján utóbb módosított határozatával - 9 558 269 forint adóhiányt állapított meg, emiatt pedig 955 826 forint adóbírságot és 4 199 024 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Az adóhiány az indítványozó és egy másik magánszemély által közösen vásárolt, majd - telekmegosztást követően több különálló ingatlanként - értékesített ingatlan(ok) vételárából, illetve az egyik ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés meghiúsulása miatt megtartott foglalóból eredő személyi jövedelemadó, illetve általános forgalmi adó fizetési kötelezettséggel függött össze. Az indítványozó az adóhatóság jogerős határozatát bíróság előtt támadta meg, melyben kérte a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. Az eljáró Székesfehérvári Törvényszék ítéletében két vonatkozásban az indítványozó keresetét megalapozottnak találta, és emiatt az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben azonban a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság egyrészt jogsértően értelmezte az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (2) bekezdését azáltal, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanok értékesítésénél adóalanynak az indítványozót, és nem a tulajdonostársak közösségét (vagyis az indítványozót és a másik magánszemélyt) minősítette adóalanynak. Másrészt jogsértést követett el akkor is, amikor a foglalót jövedelemadó-köteles bevételnek tekintette ahelyett, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) I. számú mellékletének 6.1. pontja alapján adómentes kártérítésnek minősítette volna.
[4] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárás megszűnt, miután az indítványozót az Alkotmánybíróság főtitkára arról tájékoztatta, hogy a hatósági határozat hatályon kívül helyezése és az adóhatóság új eljárásra utasítása miatt az ügy nem minősül befejezettnek, s emiatt nem teljesülnek a panasz előterjesztésére az Abtv.-ben meghatározott feltételek.
[5] Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a jogerős elsőfokú ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a keresetet teljes egészében elutasította. Az adóhatóság azon két ok miatt támadta a jogerős ítéletet, amelyek miatt az elsőfokú bíróság jogszabálysértést állapított meg és új eljárást rendelt el. A Kúria jogi álláspontja értelmében - más indokok folytán, mint amire az adóhatóság hivatkozott - helyes volt, hogy az adóhatóság nem a tulajdonostársak közösségét tekintette adóalanynak, hanem az indítványozót, illetve a foglaló általában nem tekinthető kártérítésnek, s emiatt pedig nem adómentes jövedelem.
[6] 2.2. A kúriai ítélet kézhezvételét követően az indítványozó határidőben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Székesfehérvári Törvényszék és a Kúria ítélete ellen. Hiánypótlási felhívást követően kiegészített és pontosított alkotmányjogi panaszában a következőképpen foglalta össze jogsérelmeit:
[7] 2.2.1. A Székesfehérvári Törvényszék ítélete álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, illetve XXIV. cikk (1) bekezdésével. A bíróság az ingatlanok értékesítéséből befolyt bevételt az önálló tevékenységből származó jövedelmek körében vette figyelembe, és nem az Szja tv. 60-63. §-ai alapján (ingatlan átruházásából származó jövedelem). Ennek alapja pedig az ítélet indokolása szerint az volt, hogy az ingatlanértékesítések nem az indítványozó vagy családtagjai lakhatásának biztosítására szolgáltak. Az indítványozó szerint a bíróság az Szja tv. hatályon kívül helyezett 63/A. §-át alkalmazta, és arra vonatkozó egyértelmű jogszabályi rendelkezés nélkül támasztott feltételeket az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságával szemben. Az indítványozó szerint a hatóságoknak, bíróságoknak a normavilágosság követelményének megfelelő, törvényi szintű szabályok alapján kell, hogy megállapítsák az adófizetési kötelezettséget, mely a jelen ügyben nem teljesült. Úgyszintén a törvényi szabályok hiánya okán sérült - az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésével összefüggésben - az I. cikk (3) bekezdése. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével a jogerős törvényszéki ítélet az indítványozó azért ellentétes, mert az adóhatóság a másik tulajdonostárs terhére nem az önálló tevékenységből származó jövedelem alapján állapította meg az adófizetési kötelezettséget, ezáltal pedig indokolatlan megkülönböztetést tett a két tulajdonostárs között. Az indítványozó szerint a XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított joga azért sérült, mert ügyét a hatóságnak a megfelelő törvényi rendelkezés alapulvételével, részrehajlás nélkül kellett volna elintéznie, a döntését a törvényben meghatározottak szerint kellett volna indokolnia. A törvény előtti jogegyenlőség sérelmét látta abban is, hogy az adóhatóság és a bíróságok szerint az indítványozó az áfa befizetése szempontjából adóalannyá vált, az áfa levonási jog gyakorlása szempontjából azonban nem.
[8] 2.2.2. A Kúria ítélete az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és az Alaptörvény I. cikk (2) bekezdésével ellentétes. A Kúria az Áfa tv. alapján úgy foglalt állást, hogy ingatlan értékesítésénél - miután ezáltal a közös tulajdon megszűnik, a közös ingatlanról való rendelkezés történik, nem pedig a hasznosításáról döntenek a tulajdonosok - a tulajdonosok közössége az adó alanyának nem tekinthető. Az indítványozó szerint - a Székesfehérvári Törvényszék ítéletével kapcsolatban kifejtett érvekkel összhangban - a kúriai ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és az I. cikk (3) bekezdését. Vagyis a tulajdonostársak adóalanyisága megállapításának mellőzésére csak a normavilágosság követelményének megfelelő törvényi szabály alapján lett volna lehetőség.
[9] Az eredeti alkotmányjogi panaszban az indítványozó - külön érvelés nélkül - hivatkozott az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, T) cikk (1) bekezdésének és az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésének sérelmére is. Ezekre a rendelkezésekre az indítvány-kiegészítésében már nem utalt, vonatkozásukban indokolást továbbra sem terjesztett elő.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban vizsgálta meg az alkotmányjogi panaszt. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[11] A feltételek vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság arra az eredményre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert - az alább kifejtett indokok miatt - nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, illetve 29. §-ában támasztott követelményeknek.
[12] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele tehát az Alaptörvényben biztosított jog sérelme. Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiság (és az annak részét képező jogbiztonság) elvéből eredően olyan típusú jogok sérelmére alapítható alkotmányjogi panasz, mint a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]-[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]). Az indítványozó azonban nem ilyen értelemben állította, hogy a kúriai és a törvényszéki ítélet ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, ezért az indítványnak a B) cikk (1) bekezdésén alapuló része nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
[13] Az indítványozó azonban alapjogainak [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés] sérelmére is hivatkozott, valamint az ítéleteket ellentétesnek találta az I. cikk (3) bekezdésével. Ez utóbbi alaptörvényi rendelkezést (azon belül is, azon előírást, mely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg) a XXX. cikk (1) bekezdésében foglalt közteherviselési kötelezettséggel összefüggésben találta sérelmesnek, mert szerinte semmiképp nem felel meg az alapvető kötelezettségek törvény általi meghatározottságának, ha a hatóság, illetve a bíróság egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában állapít meg adókötelezettséget. Az indítvány ezen részeiben nem elégíti ki az Abtv. 29. §-a által támasztott követelményt. Az említett jogszabályhely értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[14] Az indítványozó panaszában alapjogai sérelmét tulajdonképpen azért állította, mert az adóhatóság, illetve a bíróságok az Szja tv. és az Áfa tv. egyes rendelkezései alkalmazása során azoknak az indítványozó álláspontjától eltérő, így rá nézve terhesebb értelmet tulajdonítottak. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy minden jogi rendelkezés - az is, mely megfelel a normavilágosság követelményének - alacsonyabb vagy magasabb szinten, de elvont módon ragadja meg a szabályozás tárgyát. Emiatt minden norma egyedi esetre történő alkalmazása (vagy nem alkalmazása) szükségképpen jogértelmezési kérdéseket vet fel. Ezek megválaszolása, az adott rendelkezés valós tartalmának kibontása a jogalkalmazók, végső soron a bíróságok feladata. A szakjogági jogértelmezés tehát a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, mely alkotmányossági kérdést csak akkor vet fel, ha annak eredménye az Alaptörvény valamely rendelkezésével nem áll összhangban. Önmagában az, hogy az indítványozó szerint az érintett szabályok helyes értelme más, mint amit a bíróságok határozataikban megállapítottak, nem vezet az Alaptörvény sérelmére. A bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (pl. 3154/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [31]). Az pedig, hogy az adóhatóság az indítványozó korábbi tulajdonostársával szemben milyen eljárást folytatott le, illetve milyen határozatot hozott, önmagában nem értékelhető a törvény előtti egyenlőség alapjoga fényében.
[15] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. július 8.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/247/2014.
Lábjegyzet
Számozását helyesbítette az Alkotmánybíróság Határozatai 2014/21. száma. Megjelent 2014.07.21.
