adozona.hu
3212/2014. (VII. 21.) AB végzés
3212/2014. (VII. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete ellen.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011....
3212/2014. (VII. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete ellen.[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joga sérelmét állította. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az elsőfokú eljárásban nem tisztázták megfelelően a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság a megismételt eljárásra vonatkozóan a bizonyítást illetően utasításokat is adott. A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a keresetet újból elutasította. Az újabb ítélet ellen az indítványozó újra felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének való helyt adást, illetve - amennyiben további bizonyításra volna szükség - az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására való utasítását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján eljárva tájékoztatta az indítványozót a bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről. Azonban az elsőfokú bíróság a keresetet a bizonyítást követően is alaptalannak találta. A felülvizsgálati kérelemben az indítványozó a bizonyítékok felülmérlegelését kérte (mert az ítéleti megállapításokat iratellenesnek találta), de a Kúria szerint ennek nem álltak fenn a feltételei. Emellett az indítványozó csupán egyetlen jogszabályhely megsértését jelölte meg, így a kúriai felülvizsgálat erre korlátozódhatott.
[3] Az indítványozó - hiánypótlási felhívást követően kiegészített indítványában - azért állította jogorvoslati jogának megsértését, mert a Kúria érdemben nem bírálta el teljes egészében a felülvizsgálati kérelmét: a Kúriának a tartalmilag helyes felülvizsgálati kérelemben foglalt törvénysértéseket vizsgálnia kellett volna ahhoz, hogy eljárása és határozata az Alaptörvénnyel [annak XXVIII. cikk (7) bekezdésével, melyet szerinte a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogra figyelemmel kell értelmezni] összhangban legyen. Emiatt - a csupán egyetlen jogszabályhely megjelölése miatt - az egyéb sérelmek vizsgálatát a legfőbb bírói fórum nem mellőzhette volna. Álláspontja szerint a Kúria nemcsak a jogorvoslathoz való alapjogát, de a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: Pp.) is megsértette. Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkével is ellentétesnek találta az ítéletet, de ennek alátámasztásaként külön indokolást nem adott elő.
[4] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A vizsgálat alapján a jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a panasz nem elégíti ki az Abtv. 27. és 29. §-ában foglalt törvényi követelményeket.
[5] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A panasz előterjesztésének feltétele tehát az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének állítása. Az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, bíróságokhoz címzett értelmezési szabály azonban - a következetes alkotmánybírósági gyakorlat értelmében - nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának (például: 3188/2014. (VI. 27.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [24]; 3241/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]).
[6] Az indítványozó ugyanakkor hivatkozott a jogorvoslathoz való alapjogának sérelmére is, mely vonatkozásban alkotmányjogi panasza az Abtv. 27. §-ában rögzített feltételeket teljesíti. Az Abtv. 29. §-a értelmében viszont az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[7] Az indítványozó a felülvizsgálati eljárás kapcsán sérelmezte jogorvoslati joga kiüresítését. Az alkotmánybírósági gyakorlat értelmében azonban a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat nem hozható érdemi alkotmányos összefüggésbe a jogorvoslathoz való alapjoggal (lásd ennek megfelelően: 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3194/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19]; 3022/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [19]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [16]).
[8] A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében: "A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja." Az indítványozó által idézett (3) bekezdése szerint, ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A Pp. érintett szabályainak értelmezése a Kúria feladata, mely a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vet fel. A tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] érvényesüléséhez ugyan szükséges, hogy ha a jogalkotó megteremti a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, akkor a bíróság a kérelmezők indítványait kimerítse, és határozatait megfelelően megindokolja, a panasz azonban e tekintetben sem vet fel jelentős alkotmányossági kérdést. A rendkívüli jogorvoslat tárgyában eljáró, a kérelem korlátaihoz kötött Kúria érdemi elbírálási kötelezettsége ugyanis nem mentesíti a kötelező jogi képviselettel eljáró feleket a törvényi előírások betartása, jelen esetben a megsértett jogi rendelkezés szabatos megjelölésének kötelezettsége alól.
[9] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2014. július 14.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/346/2014.