adozona.hu
285/D/1993. AB határozat
285/D/1993. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 83. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az izraeli állampolgárságú indítványozó bevándorlás iránti kérelmet terjesztett elő a magyar hatóságokhoz. Bevándorlását engedélyezték. Az indítványozó személygépkocsit rend...
285/D/1993. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 83. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az izraeli állampolgárságú indítványozó bevándorlás iránti kérelmet terjesztett elő a magyar hatóságokhoz. Bevándorlását engedélyezték. Az indítványozó személygépkocsit rendelt meg külföldről, s kérte a behozatal vámmentességének megállapítását. Kérését az illetékes vámhatóság azzal az indokkal utasította el, hogy a vámmentességet biztosító jogszabály 90 napos határidőt állapít meg, amelyet a bevándorlás engedélyezéséről szóló határozat meghozatalától kell számítani. Ezt a határidőt az indítványozó elkéste, noha az általa elismert közlési időponttól számítva is elegendő idő állt rendelkezésére igénye érvényesítésére. A kérelmező fellebbezésére a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára az elsőfokú döntést helybenhagyta.Az indítványozó - a téves tájékoztatás jogkövetkezményére hivatkozva - államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt keresetet indított. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes jogi értelemben a bevándorlást engedélyező határozat kézhezvétele napján kezdte meg a bevándorlást, s ehhez kapcsolódó jogai és kötelezettségei is ettől az időponttól számíthatók. Az ítélet indokolásában a bíróság rámutatott, hogy nyilvánvalóan téves az a hatósági tájékoztatás, amely szerint a határidő olyan időpontban kezdődött, amelyet az érintett csak utólag ismert meg. A bíróság a feltárt egyéb körülményeket is mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a kérelmező nem a téves alperesi jogértelmezés eredményeként veszítette el a vámmentesség kedvezményét. Az indítványozó az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be. A jogerős döntés az elsőfokú döntést helybenhagyta.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a határidőhöz kötött kedvezményt tartalmazó alkotmányellenes jogszabály megsemmisítését kéri azzal, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a konkrét esetben történő alkalmazhatóság tilalmát. Érvelése szerint a jogállamisághoz tartozó jogbiztonságba [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] ütközik, ha valamely kedvezmény igénybevételének határideje a hatósági határozat keltétől kezdődik. Az ilyen tartalmú rendelkezés ugyanis a határozat közlését megelőző időre állapít meg jogot illetve kötelezettséget, és ezzel sérti a visszaható hatály tilalmának alkotmányos elvét és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot.
II.
A panasz nem megalapozott.A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 83. § (1) bekezdés b) pontja szerint:
"(Vámmentes a bevándoroltak, a honosítottak és a visszahonosítottak, a hazatérők, a menekültként elismertek, valamint a Magyarországon ideiglenesen menedéket élvezők, a humanitárius okokból befogadottak és az említettekhez családegyesítés címén érkezők által)
b) belföldi pénzintézet közreműködésével a bevándorlást követő 90 napon belül külföldről megrendelt azok a vámáruk, amelyek a háztartás, illetőleg a saját foglalkozás űzésének szükségletét (beleértve az üzemi felszerelést is) nem haladják meg. Családonként személygépkocsiból és tehergépkocsiból 1-1 darab, nemesfémtárgyból 1000 g hozható be vámmentesen."
(Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően meghozott devizaszabályok nem állapítanak meg hasonló tartalmú, határidőhöz kötött kedvezményt.)
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasz alkotmányellenes jogszabály alkalmazása esetén terjeszthető elő.A támadott szabály nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arról, hogy a kedvezményre való jogosultság szempontjából mely időponttól tekinthető az érintett személy bevándoroltnak.
A közigazgatási hatóságok a bevándorlást engedélyező határozat keltét tekintették a kedvezmény érvényesítésére nyitvaálló határidő kezdő időpontjának. Ezzel szemben a jogvitában eljárt bíróságok álláspontja szerint az államigazgatási eljárás általános szabályai értelmében a határozat közléséhez kapcsolódik a határidő kezdete. A R. támadott szabályának normatartalmából nem következik kényszerűen az az értelmezés, amelyet az indítványozó sérelmez. A jogalkalmazási gyakorlatban nem ismerhető fel olyan következetesen kialakult "élő jog", amely a jogszabály alkotmányellenes tartalommal való hatályosulásának megállapítására és ennek jogkövetkezményei levonására adna alapot. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint jogszabály alkotmánysértő alkalmazása pedig csak akkor vezet a jogszabály normatartalmának alkotmányellenességére, ha a jogszabálynak az az értelmezése, amelyet a joggyakorlat egységesen követ, alkotmánysértő tartalommal hatályosul. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat ABH 1993. 256, 267.]
A közigazgatási hatóságok - a vizsgált ügyben tanúsított - jogértelmezésének felülvizsgálata az egyedi ügy elbírálását jelentené, amelyre az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezt egyébiránt az ismertetett jogerős bírói ítélet már megtette.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1996. március 12.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró