adozona.hu
1177/B/1991. AB határozat
1177/B/1991. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet módosításáról szóló 17/1991. (I. 28.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végr...
1177/B/1991. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet módosításáról szóló 17/1991. (I. 28.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról szóló 17/1991. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rm.) 1. §-a és 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Megítélése szerint azért alkotmánysértők a kifogásolt rendelkezések, mert nincsenek figyelemmel a mezőgazdaságban végzett munka sajátosságaira, és így, amikor a betegségbiztosítás illetve az anyasági ellátások tekintetében ugyanazokat a szabályokat rendelik el alkalmazni, mint amik a munkaviszonyban állókra vonatkoznak, sértik az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt pozitív diszkriminációra vonatkozó rendelkezését. Indítványozó szerint a korábbi társadalombiztosítási rendszer az eltérő körülményekből fakadó különbségek csökkentésére, illetve bizonyos fokú kedvezmények adásával a városi és falusi lehetőségek egyenlőtlenségének ellensúlyozására törekedett, addig a jogegységesítés ezt megszüntette, ami bizonyítottan hátrányos megkülönböztetést jelent.II.
Az indítvány nem megalapozott.A T. 10. §-a a biztosítottak között sorolja fel a mezőgazdasági szövetkezeti tagokat is, ennek ellenére az 1991. január 28-át megelőzően hatályos végrehajtási rendeletek a tagokat kizárták a táppénzre, a terhességi gyermekágyi segélyre jogosultak köréből. A mezőgazdasági szövetkezeti tag a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 83. §-ának (2) bekezdése és a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 40. § (2)-(3), 41., 41/A-B., 42-45., 47-51. és 53. §-ai szerint betegségi, illetőleg szülési segélyre volt jogosult. E szabályozás lehetőséget adott arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek maguk döntsék el a betegségi segély mértékét, továbbá méltányosságból - az arra nem jogosultaknak - állapíthattak meg betegségi segélyt. A mezőgazdasági szövetkezetek az említett segélyek összegét saját költségük terhére számolták el 1987. december 31-ig. A társadalombiztosítási járulékok egységesítésének időpontjától - 1988. január 1-jétől - a mezőgazdasági szövetkezetek által kifizetett betegségi és szülési segélyt is a társadalombiztosítás finanszírozta. Az Rm. 9. §-ának rendelkezései hatályon kívül helyezték egyrészt 7/1977. (III. 12.) MT rendelet és a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet a mezőgazdasági szövetkezeti tag betegségi, illetőleg szülési segélyre vonatkozó rendelkezéseit, másrészt az R. azon rendelkezéseit, amelyek kizárták a mezőgazdasági szövetkezeti tagot a T. és az R. szabálya szerinti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultságból. Az Rm. 1. §-a külön szabályt adott a mezőgazdasági szövetkezeti tag táppénzének alapjául szolgáló keresete napi átlagának kiszámításánál a biztosításban töltött napok számának meghatározására. Indítványozó által sérelmezett rendelkezést azonban a 32/1995. (III. 31.) Korm. rendelet 8. §-a újraszabályozta és a különbségtételt megszüntette. Ugyancsak időközi jogszabályváltozás történt az évvégi illetve az eredménytől függő részesedésnek a táppénz alapjául szolgáló kereset napi átlagának figyelembevétele tárgyában. Indítványozó által sérelmezett rendelkezést, ami e keresetrészek beszámítását csak a megszakítás nélküli keresőképtelenség 31. napjától tette lehetővé, az Alkotmánybíróság 13/1993. (III. 9.) AB határozatával megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a pozitív diszkrimináció alkotmányos fogalmából következik-e olyan kötelezettség, ami a jogalkotót arra kötelezi, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagokat a táppénz illetve az anyasági ellátás tekintetében kedvezőbb helyzetbe hozza a munkaviszonyban álló biztosítottaknál. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Az Rm. rendelkezései éppen azt célozták, hogy a társadalombiztosítás által nyújtott jogok tekintetében szűnjön meg a különbség a biztosítottak között az azok által végzett munka ágazati hovatartozása szerint. Az egységes elvek és szabályok szerinti járulékfizetési kötelezettség alapjával és az egynemű kockázatok (betegség, szülés) egységes kezelésével ellentétes az egyes biztosítotti kategóriákra eltérő jogosultsági feltételek meghatározása. Abból, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagokra 1991. január 28-át megelőzően egyes ellátások tekintetében más társadalombiztosítási jogszabályok vonatkoztak, nem következik alkotmányos kötelezettsége a jogalkotónak az eltérő szabályozás fenntartására. Az Rm. kifogásolt rendelkezése tehát nem áll ellentétben az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1996. március 4.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró