adozona.hu
847/B/1996. AB határozat
847/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 15. § (5) bekezdése d) pontjának alkotmányellenessége utólagos megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megállapított jogállamiságot sérti és ezért alkotmányellenes az általános forga...
Az indítványozó álláspontja szerint, ha a jogalkalmazó szubjektív megítéléssel döntheti el, hogy egy szaktanácsadás mikor "hasonló" a mérnöki, ügyvédi számviteli és adóügyi szolgáltatásokhoz, az jogbizonytalanságot eredményezhet a 15. § alkalmazásánál. Ez sérti a jogállamiság alkotmányos követelményét.
Erre figyelemmel kérte a megjelölt mondatrész megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megalapozatlan.
Az Áfa tv. 15. § (1) bekezdése szerint: "A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.
E főszabály alól tehát kivételt jelent az (5) bekezdés rendelkezése is, amely szerint: "A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg" az a)-h) pontig felsorolt esetekben.
Így "d) mérnöki, ügyvédi, számviteli és adóügyi szolgáltatásoknál, továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál."
Az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
A jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet. Ilyenkor a jogszabály vagy tartalmi ismérvek alapján határozza meg a személyek, tárgyak, szolgáltatások ama körét, amelyre valamely rendelkezés irányadó, vagy példálózó felsorolást foglal magában. A példálózó felsorolás - jellegéből adódóan - nem alkot zárt rendszert, hanem a benne foglaltak a jogalkalmazás során a társadalmi viszonyok fejlődése által megkívánt mértékben bővíthetők. Az is gyakori, hogy a jogszabály úgynevezett határozatlan jogi fogalmakra utal (pl. különösen indokolt esetben, kivételes méltányosságból, városképi okból) avagy meghatározott tényállás esetén az eljáró szerv mérlegelésére bízza, hogy a jogszabályban meghatározott intézkedések közül melyiket alkalmazza.
Nem helytálló az indítványozó ama vélekedése, hogy a különböző, a jogalkotás körében világszerte alkalmazott szabályozási technikák közül egyedül az felel meg az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiságnak, amely merev, a legapróbb részletekre is kiterjedő szabályozást foglal magában és ily módon semmiféle "mozgásteret" nem ad az ügyben eljáró hatóság számára. A jogalkotónak ugyanis - az alaptörvény keretei között - viszonylag széleskörű szabadsága van az alkalmazni kívánt szabályozási technika megválasztásában, ezért sem a példálózó felsorolás alkalmazása, sem az eljáró szerv mérlegelési jogkörrel való felruházása önmagában véve nem alkotmányellenes. A jogorvoslati rendszernek - egyebek mellett - éppen az a rendeltetése, hogy megakadályozza a viszonylag rugalmas szabályozási módok önkényes, ötletszerű, a jogalkotó által elérni kívánt céltól eltérő alkalmazását.
Az Alkotmánybíróság szerint az Áfa tv. 15. § (5) bekezdés d) pontjában az indítványozó által kifogásolt szövegrész éppen ezért nem eredményez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét jelentő alkotmányellenes jogbizonytalanságot.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. november 18.