adozona.hu
321/B/1996. AB határozat
321/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 52. § (1) bekezdés második mondat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 52. § (1) bekezdés szerint "Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt má...
321/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 52. § (1) bekezdés második mondat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 52. § (1) bekezdés szerint "Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet."Az indítványozó álláspontja szerint a T. idézett bekezdésének második mondata az Alkotmány 66. § (1) bekezdésével és 70/A. § (1) bekezdésével ellentétes, mert alkotmányellenes megkülönböztetéssel emberi jogoktól fosztja meg azokat a nyugdíjasokat, akik az öregségi nyugdíjkorhatár előtt megrokkantak. Erre hivatkozva kérte az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését.
II.
Az indítvány nem megalapozott.Az Alkotmány 66. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
1. A T.-nek az indítvánnyal támadott 52. §-a (1) bekezdésének második mondata a férfiak és a nők között semmilyen vonatkozásban nem tesz különbséget. Így az indítvány hivatkozása az Alkotmány 66. § (1) bekezdésére téves.
2. A T. támadott 52. §-a (1) bekezdésének második mondata az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után öregségi nyugdíjat biztosít minden arra jogosultságot szerzettnek megkülönböztetés nélkül.
A T. az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt munkaképességét rokkantság vagy baleseti rokkantság miatt elvesztett személynek a szociális biztonság alkotmányos elve alapján biztosítja ellátását, felső határként a rokkantság előtt elért átlagkereset összegében [T. 50. § (3) bek.]. A nyugdíjkorhatár elérése előtt a rokkantsági nyugdíj rokkant állapot alapján biztosított kivételes ellátás. Az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után az, aki II. vagy I. osztályú rokkant, tehát teljesen munkaképtelen [T. 50. § (1) bek.], ilyen kivételes ellátásra azért nem szorul, mert kora alapján munkaviszonyának megszüntetése esetén öregségi nyugdíjellátásra jogosult.
Az, hogy a rokkantnyugdíjra jogosult öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem ért személyek III. osztályú rokkantként nem teljesen munkaképtelenek és a rokkantsági járadék mellett kereső foglalkozást is folytatnak, nem tekinthető az Alkotmányba ütköző hátrányos megkülönböztetésnek. Amennyiben pedig ezen személyek elérik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt és teljesen munkaképtelenné válnak (azaz átsorolásuk az I. vagy II. rokkantsági csoportba indokolttá válnék,) e helyett pusztán koruk alapján ugyanazt az öregségi nyugellátást kapják, mint más személyek, tehát sem hátrányos, sem előnyös megkülönböztetésben nem részesülnek. Így az indítvány az Alkotmány 70/A. § (1) pontjára is tévesen hivatkozik.
Az öregségi nyugdíjas esetleges ápolásra szoruló, vagy egyéb gyógyászati segédeszközre szoruló helyzetének rendezése nem az öregségi nyugdíj keretében, hanem a betegellátás és biztosítás keretében történik, ahol a volt rokkantnyugdíjasok ugyancsak nincsenek hátrányosan megkülönböztetve. Kedvezmény adására (előnyös megkülönböztetésre) a jogalkotó viszont nem kötelezhető.
Nem minősíthető tehát alkotmányellenesnek az a szabály, amely szerint az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. október 28.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró