adozona.hu
1399/B/1995. AB határozat
1399/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 1995. június 30. napjától hatályos -97. §-a módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény ...
2. Az indítványozó álláspontja szerint a módosított szabály "ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, mivel jogszerűen megszerzett jogosultságokat visszaható hatállyal szüntet meg, s ezáltal az érintett jogalanyokat a korábbinál hátrányosabb feltételek mellett, a már megszerzett jogaik figyelmen kívül hagyásával menti fel a közszolgálati jogviszony alól." A Gst. rendelkezése - érvel tovább az indítványozó - "jogellenesnek nyilvánította a munkáltató közigazgatási szerv és a köztisztviselő munkavállalók megállapodását rögzítő, a megkötéskor hatályban volt törvény előírásain alapuló kinevezést, ezáltal magát a törvényt is." Márpedig a "jogállam a szerzett jogokhoz csak akkor nyúlhat hozzá, ha ezek a jogok jogellenesen keletkeztek."
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A szerzett jogok tiszteletben tartása valóban jogállamisági ismérv. Az Alkotmánybíróság már a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában kifejezésre juttatta, hogy a "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása." (ABH 1993, 367.) A 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában azonban az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a "szerzett jogok védelme a jogállamban... nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Az, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie." (ABK 1995. június-július, 254.) A kivételezés indokoltságának konkrét megítélésekor természetszerűen több tényező és körülmény gondos mérlegelése szükséges.
3.2. A végkielégítés munkajogi jogintézmény. A végkielégítéshez való jog - a munkához, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez, a munkához igazodó jövedelemhez való jog alkotmányos garantálásával szemben - nem szerepel az Alkotmány XII. fejezetében felsorolt alapvető jogok között. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése még az alapvető jogok bizonyos mértékű - a jog lényeges tartalmát nem érintő - törvényi korlátozását is megengedi. Az alapvető jogok közé nem tartozó jogok meghatározásában és megváltoztatásában pedig a törvényhozó még szélesebbkörű döntési jogosultsággal rendelkezik.
3.3. A hazai munkajogi törvények a végkielégítés - feltételekhez kötött és nem egységesen rendezett - intézményét 1992-ben vezették be. A törvények közül a Ktv. a köztisztviselők végkielégítési járandóságát előnyösebben határozta meg, mint amit a közalkalmazottak részére az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Katv.), s még előnyösebben, mint amit a többi munkavállalónak az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) végkielégítésként előírt. Más indítvány elbírálása kapcsán az Alkotmánybíróság már a 397/B/1994. AB határozatában megállapította, hogy a "végkielégítés differenciált szabályozása" nem alkotmányellenes. (ABH 1994, 714.) A jelenlegi indítvány alapján azonban a vizsgálatnak arra is ki kellett terjednie, hogy a köztisztviselők körében a törvény a múltban szerzett jogokat illetően nem tesz-e alkotmányellenes különbséget. Az alkotmánybírósági vizsgálat nyomán az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem tesz. A Gst. 97. §-ával módosított Ktv. 19. § (5) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a 19. § (3) bekezdése alkalmazása szempontjából "közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül
a) a jogelőd munkáltatónál,
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban,
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is."
A Gst. 112. § (1) és (8) bekezdése is kimondja, hogy "E törvény 97. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően közölt felmentések esetében kell alkalmazni." Téved tehát az indítványozó, amikor a Gst. támadott rendelkezését a szerzett jogok visszamenőleges hatályú megszüntetéseként értelmezi.
3.4. A Gst. 109. §-ával módosított Ktv. 72. §-ában foglalt fő szabályok azt tartalmazzák, hogy "(1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni...", illetve
"(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból - tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell számítani."
A Ktv. tehát eltérően szabályozza az illetmény megállapításához szükséges feltételeket (iskolai végzettség, és közszolgálati jogviszony időtartama) a végkielégítés feltételeitől. Ez a megkülönböztetés sem sért alapvető jogokat, ezért nem alkotmányellenes. A módosított Ktv. 19. § (3) bekezdése ténylegesen - az előző pontokban foglaltak szerint csak azokra a köztisztviselőkre ad új szabályozást, akiknek nem volt jogelőd munkáltatójuk, s nem is áthelyezés vagy átminősítés alapján fogadták el köztisztviselői kinevezésüket. Az ő esetükben eleve nem érvényesülhet az az előírás, amire az Alkotmánybíróság a már idézett 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában rámutatott, hogy az "átmenet nélküli változtatáshoz különös indok szükséges." (ABK 1995. június-július, 254.)
3.5. A 3.1 - 3.4 pontokban kifejtett érvek összegezéseként az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a Ktv. újonnan beiktatott 19. § (3) bekezdése nem alkotmányellenes.
4. Mivelhogy a Ktv. módosított 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. április 9.