adozona.hu
1212/B/1995. AB határozat
1212/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/E. § (2) és (4) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/E. § (2) bekezdése szerint "a társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésében említett tagjának - ...
1212/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/E. § (2) és (4) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/E. § (2) bekezdése szerint "a társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésében említett tagjának - a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével - a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után 44%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimális bér harmincad részét kell figyelembe venni".A továbbiakban a (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy "a (2)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem kell társadalombiztosítási, illetőleg egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelem után".
Az indítványozó álláspontja szerint az idézett rendelkezések ellentétesek a T. 103/A. § (3) bekezdésével, amelynek 22. pontja felsorolja a járulékalapot nem képező kifizetéseket, és ehhez képest a kifogásolt járulékalapszámítás az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetés a társas vállalkozások tagjaival szemben.
A népjóléti miniszter és az országos nyugdíjbiztosítási főigazgató észrevételei szerint a T. 103/A. §-a és 103/E. §-a a járulékfizetésre kötelezettek külön-külön csoportjára vonatkozik, tehát a járulékalap számításának eltérő szabályozása nem minősülhet hátrányos megkülönböztetés folytán alkotmányellenesnek.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve az állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, ám az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a diszkrimináció tilalma kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-283.].
A társadalombiztosítási járulék mértékével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 772/B/1990/5 AB határozatban (ABH 1991, 522.) úgy foglalt állást, hogy nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának, igazságosságának kérdéseit. A társadalombiztosítási járulék mértéke a nemzetgazdaság állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek és számos egyéb tényezőnek a függvénye.
Az Alkotmánybíróság 105/B/1992 AB határozata (ABH 1992, 578.) szerint annak elbírálása, hogy a járulékszámítás mértéke igazságos-e, megfelelő-e, nem az Alkotmánybíróság, hanem a jogalkotás feladatkörébe eső kérdés.
A jogalkotás körébe tartozó feladat az is, hogy a különböző körbe tartozó járulékfizetésre kötelezettek esetében a járulékszámítás alapjának milyen jövedelmet vesz figyelembe.
Az ilyen rendezés - ahogy arra az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban (ABH 1991, 176.) elvi éllel rámutatott - alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabályértelmezéssel kell feloldani.
A jogalkotó eltérő módon szabályozta a járulékalapként figyelembe veendő jövedelem fogalmát a T. 103/A. §-ában a munkáltatókra és ezek alkalmazottaira, a 103/E. §-ában pedig az egyéni vállalkozóknál, valamint a társas vállalkozások tagjainál. Ennek fő oka a jogviszonyok eltérő jellege.
A T. 103/A. § az alkalmazottként munkát végző személyek esetében határozza meg a járulékalapot, ami munkajövedelmet jelent. A 103/E. § viszont a társas vállalkozások tagjai esetében határozza meg a járulékalapot, az ő jövedelmüket a gyakorlatban nehéz megbontani munka és egyéb jövedelmekre. Ez magyarázza alapvetően az eltérő szabályozást.
Tény, hogy a T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 22. pontja alkalmazottak esetében kivesz olyan kifizetéseket az alkalmazottak járulékalapjából, melyeket a társas vállalkozások tagjainál benne hagy, ezzel szemben a társas vállalkozás tagja a T. 103/A. § (3) bekezdése szerinti bevételekkel szemben elszámolhatja a költségeit.
Jövedelme - és erre figyelemmel járulékfizetési kötelezettsége - tehát csak a különbözet erejéig keletkezik.
A különböző csoporthoz tartozókra vonatkozó eltérő szabályozás alkotmányossági szempontból nem hátrányos megkülönböztetés. A meg nem engedett megkülönböztetés alkotmányos tilalma ugyanis - ahogy arra az Alkotmánybíróság már több határozatban következetesen rámutatott - csak azonos szabályozási koncepción belüli hátrányos megkülönböztetés esetében valósulhat meg. [pl. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 161-162; 458/B/1991 AB hat., ABH 1993, 553.; 521/B/1991 AB hat., ABH 1993, 556.].
Mindezeket figyelembe véve, az Alkotmánybíróság nem talált alapot az alkotmányellenesség megállapítására és a támadott törvényi rendelkezések megsemmisítésére, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. december 16.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró