adozona.hu
874/B/1994. AB határozat
874/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában - dr. Kilényi Géza és dr. Zlinszky János alkotmánybírák különvéleményével - meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 59. § (1) és (2) bekezdése, 60. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 65/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
1. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (a tovább...
874/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában - dr. Kilényi Géza és dr. Zlinszky János alkotmánybírák különvéleményével - meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 59. § (1) és (2) bekezdése, 60. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 65/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (a továbbiakban: T.) az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában indult eljárásokat az Alkotmánybíróság egyesítette.A T.-nek az indítványok elbírálása során figyelembe vett szabályai az alábbiakról rendelkeznek:
T. 38. § (1) A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat.
(2) A külön jogszabályban meghatározott határösszegig történő együttfolyósítás helyett a jogszerző 1992. december 31-e utáni elhalálozása esetén a halálát követő egy éven át a saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás mellett, annak összegétől függetlenül megilleti a jogosultat az 59. § (2) bekezdése szerinti összegben megállapított özvegyi nyugdíj.
T. 58. § (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat.
(2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.
T. 59. § (1) Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a megállapítás időpontjában a 65. § (1) bekezdésében meghatározott összeget akkor sem haladhatja meg, ha az az özvegyi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el.
T. 60. § (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a hatvanadik, nő az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy
b) rokkant, vagy
c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik.
T. 65/A. § Ha az özvegyi nyugdíjra, baleseti özvegyi nyugdíjra jogosultat öregségi, rokkantsági nyugdíj, vagy baleseti nyugellátás is megilleti, e két ellátás külön jogszabályban meghatározott határösszegig együttesen folyósítható. A határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a sajátjogú nyugdíj megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján folyósított járadékrészt, az ösztönző nyugdíjpótlékot, továbbá azokat az összegeket, amelyek folyósítását külön jogszabály - ide nem értve a nyugdíjak emelésére, kiegészítésére vonatkozó korábbi külön jogszabályokat - a határösszegen felül is lehetővé teszi.
2. Az egyik indítványozó álláspontja szerint az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultak körében, a részükre járó állandó özvegyi nyugdíj összege tekintetében, a T. szabályai hátrányos megkülönböztetést (Alkotmány 70/A. §) valósítanak meg, attól függően, hogy a nyugdíjra jogosult özvegynek van-e beszámítandó (saját) nyugdíja, vagy sem. Az előbbi esetben egy évig átmenetileg (kiegészítésként) csupán ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülhet [38. § (2) bek.]. Emiatt a T. 59. § (1) és (2) bekezdése, továbbá - az indítvány tartalmából következően - a 65/A. § rendelkezéseinek alkotmánysértő voltát kérte megállapítani és megsemmisítésüket indítványozta.
Az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének sérelmét is állította a T. rendelkezései miatt. A T. 60. § ugyanis az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságnál a férfiak és nők tekintetében eltérő korhatár feltételt határoz meg.
A másik indítványozó a T.-nek az ideiglenes özvegyi nyugdíjra vonatkozó egyes rendelkezéseit tartja alkotmánysértőnek. Álláspontja szerint a szabályozás az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultak körét hátrányos megkülönböztetéssel osztja meg (Alkotmány 70/A. §), a jogosultak "jobb módú" vagy "nem jobb módú" helyzete miatt.
A "nyugdíjas korú" (T. 60. §) de saját nyugdíja miatt csupán ideiglenes nyugdíjra jogosult özvegyek (T. 38. § (2) bek.), valamint a "nem nyugdíjas korú", de ugyancsak "jobb módú" (saját keresettel is rendelkező) özvegyek részére ugyanis összeszámítási kötelezettség nélküli nyugdíjat (T. 65. § (1) bek.) tesz elérhetővé, a rászorult helyzetben lévő ideiglenes nyugdíjjogosultat azonban megfosztja a kedvező nyugdíjszámítás és a nyugdíjminimum lehetőségének igénybevételétől [T. 65. § (2) bek.]. A hátrányos megkülönböztetésen túl - vélekedése szerint - ez a szabályozás az Alkotmány 70/E. §-át is sérti. Emiatt a T. 59. § (2) bekezdésének - visszamenőleges hatályú - megsemmisítését kéri.
II.
Az indítványok nem megalapozottak.Az özvegyi nyugdíj ismertetett szabályozásából megállapítható, hogy annak mindkét formájában fellelhetők a társadalombiztosítási szolgáltatáshoz kapcsolódó biztosítási és szolidaritási elemek.
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj feltételrendszere az elhunyt személyében, társadalombiztosítási jogviszonyában rejlő körülményekhez kapcsolódik, az ellátás összege, folyósításának feltételei pedig függetlenek a jogosult rászorultságától. [T. 38. § (2) bekezdés, 59. (1) (2) bekezdés, 65. § (1) bekezdés.] A szolgáltatás viszonylag rövid (egyévi) időtartamú.
Az állandó özvegyi nyugdíj feltételrendszere viszont a jogosult személyi körülményeihez is kapcsolódik. A tartós állandó özvegyi nyugdíj folyósításában túlsúlyba kerül a társadalombiztosítás szolidaritási, szociális ellátó funkciója.
Az özvegyi nyugdíjra jogosultság a szociális biztonsághoz való jog egyik összetevője. Ezért a jogosultság feltételeinek alkotmányossági vizsgálatánál az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy a hasonló jellemzőkkel elhatárolható jogosulti körön belül a feltételek eltérő meghatározása nem önkényes-e.
1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését nem sérti a T. 65/A. § együttfolyósítási szabálya. A vizsgált szabályozás az állandó özvegyi nyugdíj mértékének megállapításánál - a saját jogú nyugellátást - mint az özvegynek a rászorultságát tartósan csökkentő tényezőt veszi figyelembe. A társadalombiztosítás szociális ellátó funkciójára tekintettel a szabályozásnak ez a módja és ezáltal az özvegyeknek ez a megkülönböztetése nem önkényes. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH, 1994, 197, 200.]
A T. 59. § (1) és (2) bekezdése és az indítványban támadott együttfolyósítási korlátozás között nincs tartalmi kapcsolat. Ezért nem állapítható meg e jogszabályoknak az indítvány érvelésére alapított alkotmányellenessége.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány férfiak és nők egyenjogúságát szabályozó 66. § (1) bekezdését a T. vizsgált rendelkezései nem sértik. A szabályozás a férfiak és nők fizikai-biológiai, társadalmi-szociológiai helyzetének az életkorukkal kapcsolatosan általánosítható eltérésére tekintettel alkalmaz megkülönböztetést.
2. A T. 59. § (2) bekezdése az ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülő személyekre vonatkozóan egységes szabályozást állapít meg. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjasok körén belül tehát nem érvényesül eltérő jogi szabályozás a "jobbmódúakra" és a "rászorult helyzetben lévőkre".
Alkotmánysértő megkülönböztetés megállapítására az adhatna okot, hogyha az egyenlőtlenségre vezető szabályozási feltétel a tárgyi összefüggésben odatartozónak tekinthető jellemzőkkel meghatározott körön kívüli személyi tulajdonságban (vagy egyéb helyzetben) (Alkotmány 70/A. §) állna. (15907B/1990. AB határozat ABH 1991. 611, 613)
Az Alkotmány 707E. §-ának (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."
Az Alkotmány ugyanezen §-nak (2) bekezdése viszont akként rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
Nem alkotmányos követelmény tehát, hogy a 70/E. § (1) bekezdésébe foglalt szociális biztonságot kizárólag a társadalombiztosítási intézményrendszer biztosítsa. Az indítványozó sem hozott fel olyan érvet, amely azt valószínűsítené, hogy az ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülő személy az egyéb szociális ellátásokból - az ellátás igénybevételéhez szükséges feltétel teljesítése esetén - ne részesülhetne.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1996. április 29.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményeA határozatnak az állandó özvegyi nyugdíjra vonatkozó megállapításai álláspontunk szerint sértik az alkotmányos tulajdonvédelem elvét a szerzett jogon járó nyugdíj indokolatlan és diszkriminatív csökkentése révén, sértik továbbá a házasságvédelem alkotmányos elvét.
A nyugdíjrendszer - szemléletében - a nyugdíjra jogosultat csak egyénként veszi figyelembe. Ez a szemlélet eleve ellentétes azzal az elvvel, hogy a házasságban élők minden a házasság alatt szerzett vagyona (beleértve a vagyoni értékű várományokat is) közszerzeményi jellegű, abban a szerzési arányokat egyik vagy másik fél javára értékelni nem lehet. Ez sértené a házasságon belül a felek egyenlőségét, sértené a házastársak egyenlőségét az intézményben. A házastársak egyikének kereső foglalkozása esetén sem minősül - alkotmányos családjogunk szerint - a másik fél eltartottnak, hanem a keresmény kettőjük közös együttműködésének eredménye. Ezen a nyugdíjrendszer nem változtathat.
Ha tehát mindkét fél szerzett a házas együttélés ideje alatt nyugdíjra jogosultságot, a közszerzeményre tekintettel nem kit-kit a saját munkaviszonya szerinti nyugdíj illetne meg, hanem mindkét felet a két nyugdíj összegének fele illetné meg egyenlő arányban. Ez a szemlélet a nyugdíjrendszeren nehézség nélkül keresztülvezethető lenne, és nem is jelentene a folyósítónak többletterhet, mert hol pozitív, hol negatív irányban módosítaná a nyugdíjakat, aszerint, hogy egyik fél halála esetén a hátramaradó fél a nagyobb vagy a kisebb nyugdíjjal rendelkező-e.
Ha azonban ezt az elvet, mint az alkotmányos családjog sarkalatos elvét elfogadjuk és következetesen érvényesítjük, nem lehet pl. az egy keresős család esetén a degressziós előírásokat a társellátottra figyelem nélkül érvényesíteni, és nem lehet sem kegynek, sem a nyugdíjban jelentkező társadalmi szolidaritás eredményének tekinteni, ha a túlélő és "önálló" nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező házastárs az elhunyt nyugdíjának felét mint özvegy megkapja. Ő ezt közszerzeményi és nem szolidaritási juttatásként kapja. A sajátját kapja továbbra is.
Ha az alapelvet elfogadjuk, indokolatlan a már amúgy is degresszivitással sújtott két közös nyugdíj folyósítása során újabb degresszivitást alkalmazni az esetben, ha a hátramaradott házastárs az elhunyt nyugdíjából neki járó részt igényli. Egyszerűn a két közös nyugdíj ráeső felét kellene megkapnia minden további csökkentés nélkül. Maga az, hogy választania kell a maga teljes vagy a házastársa fél nyugdíja között és hogy ezeket csak bizonyos határig számíthatja össze, alkotmányellenes. Alkotmányosan a maga fél nyugdíjához kellene megkapnia a házastárs fél nyugdíját automatikusan. (Ez elvben lehetne számára kedvezőtlen is, de ez a jogszerű: minden eltérés ettől vagy kedvezmény, vagy diszkrimináció!)
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj teljes egészében szociális jellegű: a haláleset következtében beállott életviszony átrendezés kényszerhelyzetében, a halálesettel kapcsolatos többletköltségekhez nyújt - szolidaritási alapon - támogatást. Az állandó özvegyi nyugdíj jelenlegi szabályozása azonban ellenkezik az alkotmányosan védett házasság közszerzeményi intézményével.
Más kérdés, hogy késői házasság esetén a már házasság előtt megszerzett járadékigény mennyiben minősül házasságba vitt különvagyonnak és mennyiben közszerzeménynek: a kérdés elvi alapon a törvényalkotó által rendezhető. Abban azonban a jogalkotó nem dönthet szabadon, hogy az alkotmányos házassági jog elveit figyelmen kívül hagyva a házasfeleket a nyugdíj szempontjából különálló személyeknek tekintse, akikkel szemben kegyként veszi esetről-esetre figyelembe, mit juttat egyiknek vagy másiknak.
Az - egyéni vagy özvegyi - nyugdíj tehát alapvetőn szerzett jogon biztosítási váromány alapján jár mindkét házas félnek. Abban a szolidaritási elem a társadalom felé a degresszív számításon keresztül érvényesül, a juttatott felé pedig a nyugdíjminimumon keresztül akkor, ha a neki járó járadék(ok) a minimumot sem érik el és ezért a folyósító a járadék alapján számított nyugdíját felemeli. Pusztán azon az alapon, hogy ez a folyósított összeg két személy szerzett jogán (ill. a közszerzemény jogán) alapul, az összeg nem csökkenthető alkotmányosan.
Budapest, 1996 április 29.
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró