adozona.hu
361/B/1994. AB határozat
361/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 40. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
1. A feltalálói tevékenységet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Szja1.) több rendelkezése adókedvezménnyel támogatta. A magánszemélye...
361/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 40. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. A feltalálói tevékenységet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Szja1.) több rendelkezése adókedvezménnyel támogatta. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja2.) 60. § (3) bekezdése azonban a Szja1-t 1992. január 1-vel hatályon kívül helyezte. Egyúttal az említett kedvezmények igénybevételének lehetősége az új szabályozás folytán szűkült. Nem terjed ki azokra, akik a tevékenységet egyéni vállalkozóként folytatják.Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (1), és (5) valamint 70/B. § (2) és (3) bekezdéseibe ütközik a Szja2. 60. § (3) bekezdése azáltal, hogy a korábban meghatározott körű kedvezmények fenntartása nélkül helyezte hatályon kívül a Szja1-t.
2. Az indítvány benyújtása után a Szja2-t az 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja3.) 83. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az Szja3. 40. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket a szellemi (feltalálói) tevékenységből származó jövedelem adóztatásáról. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatot - a jogszabálymódosítások tartalmi összefüggéseire figyelemmel - e jogszabályra is kiterjedően folytatta le.
II.
Az indítvány nem megalapozott.1. Önmagában az, hogy valamely tevékenységhez a jogszabály adókedvezményeket nyújt vagy sem, nem vet fel alkotmányossági kérdést. Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. (61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992, 280.) Ezzel összhangban mutatott rá a 275/E/1990. AB határozatban (ABH 1990, 309, 310.) az Alkotmánybíróság arra is, hogy adókedvezmények (az idézett esetben a kutatás- és fejlesztésigényes vállalkozási tevékenység kedvezményezésének) hiánya nem alapozza meg a jogalkotói feladat elmulasztásának megállapítását.
2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el". Az adókedvezmény szabályainak változása senkit sem von el a bírói út igénybevételének lehetőségétől és más módon sem csorbítja az igazságszolgáltatáshoz fűződő alapvető jogait.
3. Hasonlóan nincs értékelhető kapcsolat az indítvány érvelése és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jog között. A vizsgált kedvezményeket tartalmazó szabályok sem a Szja1, sem a Szja2, sem a Szja3. rendszerében nem érintették az adóalanyok adóigazgatási eljárási helyzetét. A kedvezmények kifogásolt anyagi jogi rendszere az eljárási garanciákat megalapozó jogorvoslat alapjogával ezért nincs összefüggésben.
4. Téves az indítványozó ezzel kapcsolatos, "jogegyenlőségre" alapított érvelése is. Az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott jogegyenlőség sérelme nem állapítható meg, mert nem ismerhető fel olyan elhatárolható személyi kör, amelyre nézve - az összehasonlítható személyi körhöz képest - a kedvezmények szabályozása (a szabályok módosulása) eltérően érvényesülne és ezáltal hátrányos megkülönböztetés valósulna meg.
A hatályos szabályozás szerint:
"Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló de nem egyéni vállalkozói tevékenységből szerez jövedelmet, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti."
Az ismertetett szabály tehát kizárja az adókedvezmény köréből azokat, akik szellemi tevékenységüket egyéni vállalkozás keretében végzik. Az indítványozó szerint ez a szellemi (feltalálói) tevékenységet folytatók személyi körét megosztja. Ezzel szemben a szabályozás egyéb összefüggéseiből - például a költségek elszámolásának szabályaiból, az átalányadózás választásának lehetőségéből - az állapítható meg, hogy a tevékenységét egyéni vállalkozóként végző magánszemély (az egyéb magánszemélyektől) eltérő közgazdasági, adójogi környezetben tevékenykedik. A szellemi tevékenységet eltérő gazdálkodási keretek között végzők nem alkotnak tehát olyan - a szabályozási kör tekintetében odatartozónak minősíthető - személyi kört, amelyen belül az eltérő szabályozás személyek közötti megkülönböztetést jelent.
5. Az indítványozó kifogásolta a kedvezmények megváltozásának azon hatását, amely több éves fejlesztés esetén olyan adóterhet hárít az adózóra, amellyel a tevékenység megkezdésekor nem kellett számolnia. Az adójogszabályok - a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének érvényesítése mellett - az állami gazdaságpolitika (ezen belül az állami jövedelemszabályozás) fontos eszközei. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga (például a már idézett 61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992, 280.). Ugyanígy valamely kedvezmény jövőbeni fenntartása sem minősíthető "szerzett jognak". A vizsgált adójogszabály meghatározott adóévben szerzett jövedelmekre kiterjedő hatállyal szabályozza az adókedvezmények rendszerét. Olyan adat nem merült fel, amely a szellemi tevékenységet folytató egyéni vállalkozók számára meghatározott időtartamra biztosított volna adókedvezményt. A vizsgált szabály változása ezért nem tekintető olyannak, amely már megszerzett kedvezmények átmenet nélküli - ezért alkotmányosan vizsgálható - elvonását jelentené.
6. Az indítványozó az Alkotmány 70/B. §-át az Alkotmánybíróság által követett gyakorlattól eltérő értelmezés alapján hívta föl. Az Alkotmánybíróság ugyanis rámutatott, hogy a 70/B. § értelme nem az, hogy azonos gazdasági aktivitásért azonos javadalmazás jár: Ha az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve azt jelentené, hogy az alkalmazottnak alkotmányos joga van a vállalkozás gazdasági helyzetére, piaci pozíciójára tekintet nélkül azonos természetű munkáért azonos bérre, ez a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tételét sértené, eredményét tekintve pedig a piacgazdaságot tenné működésképtelenné. A különböző vállalkozások által fizetett eltérő bér a gazdasági versenynek ugyanis egyik fontos tényezője. Az Alkotmány 70/B. §-a ezért - helyes értelme szerint - az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. (137/B/1991 AB határozat ABH 1992, 456, 459.). Ebben a felfogásban - a korábban kifejtettek szerint - az azonos gazdálkodási feltételrendszerben (különösen az egyéni vállalkozóként működő jogalanyok körén belül) sem ismerhető fel olyan személyi kör, amely számára nem biztosított a találmányok adókedvezménye. Ezért hátrányos megkülönböztetés ezen az alapon sem állapítható meg. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alaptalan indítványt elutasította.
Budapest, 1996. november 19.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Sólyom László s. k.,
az aláírásában akadályozott
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró helyett
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró