adozona.hu
270/B/1997. AB határozat
270/B/1997. AB határozat
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 36. § (1) bekezdés b) pon...
270/B/1997. AB határozat
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány alapján meghozta a következőA MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
1. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 36. § (1) bekezdés b) pontja szerint:"(1) Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:
...
b) az adó megfizetésének időpontját követő nap [32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
..."
Az utalásban megjelölt rendelkezés, azaz az áfa-tv. 32. § (1) bekezdés b) pontja ezt tartalmazza:
"... adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetett adó összegéből [48. § (1) bekezdése] levonja
...
b) a termékimport után kivetett és általa megfizetett adóösszeget;
..."
A 48. § (1) bekezdése pedig így rendelkezik:
"... Az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adómegállapítási időszakban keletkezett és levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót."
Az indítvány elbírálása szempontjából szükséges még - kivonatosan - idézni az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. számú melléklete I. része "Határidők" fejezetének 2. pontját:
"2. Az általános forgalmi adó
a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
- ha havonta tesz bevallást a tárgyhót követő 20-ig,
...
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) Az adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el ..."
2. Az indítványozó az áfa-tv. 36. § (1) bekezdés b) pontjában a "követő nap" előírást - hóvégi időpontban - diszkriminatívnak, az importőröknek veszteséget és felesleges nyilvántartási kötelezettséget keletkeztetőnek tartja.
Példája szerint: ha az adólevonási jog - 31 napos hónapot feltételezve - a hó 1-30. napjainak egyikében keletkezik, akkor "a levonást mindenképpen a következő hónap 20-ra benyújtandó bevallásban kell megtenni. Abban az esetben azonban, ha 31-én fizet ki egy gazdálkodó szervezet importot terhelő áfa-t, akkor a törvény 36. § hivatkozott rendelkezése - az APEH értelmezése - szerint a levonási jog a következő hónap elsején keletkezik és azt csak az elsejét követő hónap 20-ra benyújtandó bevallásban lehet levonni."
Ez a "kiragadott egy nap", amely a visszaigénylés lehetőségét egy hónappal késlelteti - az indítványozó érvelése szerint - "előnyben részesíti az államot..." A törvény lehetőséget ad arra, hogy "a vámhatározat az áfa megfizetését 31-ei határidővel" írja elő, s ezt "az import áfa fizetésre kötelezettnek nincs módja befolyásolni". Következésképpen "a törvényalkotó és a vámhivatalok összehangolt munkájával" az importőrök jelentős veszteségeket is szenvedhetnek. "Az elmúlt évek bírságainál és a következő időszakok kamatveszteségeinél is jelentősebb kár azonban az a nyilvántartási kötelezettség, melyet a szabály okoz - érvel tovább az indítványozó - hiszen az ismert ügyviteli szoftverek egyike sincs felkészülve, hogy hasonló egyedi szabályok szerint számoljon. Erre tehát külön egyedi nyilvántartásokat, egyedi figyelést kell rendszeresíteni a cégeknek."
Az indítványozó összefoglaló véleménye szerint az általánostól eltérő szabály bevezetésével "a gazdasági élet egyik szereplője, az állam, visszaél törvényalkotó szerepével ... egy jelentős tételnél a saját előnyére" azért, hogy "valamelyest növelje az állami bevételeket."
3. Az indítvány - alkotmányossági szempontból - megalapozatlan.
3.1. "Alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel." - mondta ki az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata. (ABH 1993. 65.) Márpedig az áfa-tv. 36. § (1) bekezdés b) pontja - az indokolás 1. pontjában idézett többi törvényi előírással egyetemben - valamennyi, az áfa-levonásra jogosult adóalanyra minden megkülönböztetés nélkül általánosan érvényes rendelkezést tartalmaz. A törvényi előírás az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetést a hó utolsó napján adólevonási joggal érintett adóalanyok körében nem alkalmaz.
Az adózók adólevonási joga keletkezésének időpontja még az azonos adóalanyoknál is esetenként változó s a jogi szabályozás szempontjából nézve véletlenszerű. Az eshetőlegesen egyhavi késedelemmel járó áfa-visszaigényelhetőség, vagy a fizetendő adó csökkenthetőségének a ténye nem alkotmányellenes, hanem a szokványos időszámítási szabályozás következménye. Az adóelszámolási időszakok ugyanis - hazánkban és más országokban is hosszú évtizedek óta - általában naptári időszakokhoz igazodnak. A határidő- és időpontszabályok vitathatatlanul hátrányos következményekkel is járhatnak. Az eseti, véletlenszerű - s válogatás nélkül mindenkit egyaránt érhető - hátrányok azonban nem azonosak az alkotmányosan tiltott hátrányos jogi megkülönböztetéssel, más megfogalmazásban: a jogegyenlőség sérelmével. A kifogásolt jogszabályi rendelkezésben az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó egyenlő elbánást biztosít minden - a dátum miatt érintett - áfa-visszaigénylő, illetőleg csökkentett összegű adó megfizetésére kötelezett adózó számára; nem tesz különbséget közöttük faj, szín, nem, vallás, vélemény, származás s vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.
Az Alkotmánybíróság - miként ezt már számos korábbi határozatában is megtette - utal arra, hogy a jogalkotó az adójogfizetési kötelezettségek és kedvezmények megállapítását illetően széles körű mérlegelési joggal rendelkezik. Méginkább kötetlenebbül, célszerűségi szempontok figyelembevételével dönthet időtartamok, határidők, időpontok - adott szabályozási körön belül diszkriminációmentes - megállapításáról. Az ilyen szabályok megfelelőségét az Alkotmánybíróság éppen ezért nem vizsgálja. Ebből az állásfoglalásból az is következik, hogy a törvényhozó az indítványozó által vitatott időpont-meghatározást alkotmánysértés nélkül megváltoztathatja, a hatályostól eltérő adólevonás keletkezési időpontot írhat elő -, akár az indítványozó javaslatának megfelelően is.
3.2. Bár a vámhatósági - termékimport utáni áfa-t megállapító - határozatok kiadásának időpontját a kötelezett közvetlenül nem befolyásolhatja, ebből az ügyféli helyzetből nem vonható le következtetés arra, hogy a vámhatóságok és az adóhatóságok - még kevésbé, hogy a "törvényalkotó és a vámhivatalok" - hatósági tevékenységüket az importőrök kárára tudatosan "összehangolnák". Azt ugyanis e feltételezés megelőzésére az ügyfél megteheti, hogy amennyiben - az indítványozó példájánál maradva - a vámhatóság január 31-i határidőt állapít meg az áfa megfizetésére, e kötelezettségének nem a jelzett napon, hanem már január 30-án eleget tesz. A törvényt alkalmazó szervek vagy szervezetek döntése természetesen sérthet törvényt. A törvény jogalkalmazói kijátszása azonban önmagában szintén nem vet fel alkotmányossági szabályozási problémát. A törvénysértő egyedi döntést ugyanis jogorvoslattal meg lehet támadni, a joggal való visszaélést pedig fegyelmi, polgári vagy büntetőjogi felelősségrevonás kezdeményezésével és alkalmazásával meg lehet szüntetni. Az esetleges törvénysértő gyakorlat ellen pedig mind az ügyészhez, mind az állampolgári jogok országgyűlési biztosához lehet fordulni orvoslásért.
3.3. A jogszabályi rendelkezésből adódó adónyilvántartás (bevallás, befizetés, levonás, visszaigénylés stb.) módozatának adóalanyi kialakítása ugyancsak nem alkotmányossági kérdés. Az adózó bármilyen - hagyományos vagy számítástechnikai, külön kiadással nem járó vagy költséges - nyilvántartási megoldást választ, szabad belátása szerint dönt.
3.4. Arra is utal az Alkotmánybíróság, hogy az importáló bizonyos mértékig befolyásolhatja adólevonási joga keletkezésének időpontját. Az Art. 2. számú melléklete I. része Határidők fejezetének 2. b) pontja alapján ugyanis az adóhatóságtól ún. gyakorított elszámolást kérhet. A havi kétszeri adóelszámolás pedig lehetőséget ad a kifogásolt likviditási teher csökkentésére.
4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az áfa-tv. 36. § (1) bekezdés b) pontja - a 3.1.-3.4. pontokban kifejtett érvelése szerint - nem áll ellentétben az indítványozó által említett Alkotmány 70/A. §-ával, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. május 11.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró