adozona.hu
1046/B/1992. AB határozat
1046/B/1992. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 34. § (1) bekezdése értelmében az alapító szerv vezetője az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat iga...
1046/B/1992. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 34. § (1) bekezdése értelmében az alapító szerv vezetője az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat igazgatóját feladatai ellátásától felfüggesztheti, ha a vállalat tevékenysége sérti vagy súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdasági célok megvalósulását. Ebben az esetben az alapító szerv a vállalathoz legfeljebb hat hónapi időtartamra vállalati biztost rendel ki. A (2) bekezdés rendelkezik arról, hogy a vállalati biztos a vállalatot az alapító szerv közvetlen irányítása és utasításai szerint vezeti.2. Az indítványozó a jó hírnévhez való alkotmányos jog [Alkotmány 59. § (1) bekezdés] sérelmét állítja a felfüggesztéssel járó szakmai, vezetői hírnév csorbulása folytán. Ezzel kapcsolatosan említi a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 287. §, 290. § és 291. §-ait, amelyek a nemzetgazdasági érdek sérelmét tényállási elemként kezelik.
Az indítványozó álláspontja szerint a felfüggesztés államigazgatási döntés; még sincs ellene jogorvoslatnak helye [Alkotmány 57. § (5) bekezdés]. Indokolási kötelezettség hiányában a döntés nem alkalmas az igazgató személyi, szakmai, vezetői képességeinek tárgyilagos vizsgálatára és értékelésére. Az indítványozó felfogása szerint a rendelkezés célja az, hogy - a "kézi vezérlésű" gazdaságirányítási gyakorlat eszközeként - megkönnyítse az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat bármely okból nemkívánatossá vált igazgatójának gyors eltávolítását.
Azzal érvel továbbá az indítványozó, hogy a támadott rendelkezésben a "nemzetgazdasági célok megvalósulásának sérelme vagy súlyos veszélyeztetettsége" határozatlan jogfogalom, amely a "jogszabály alkalmazását parttalanná és szubjektívvá" teszi.
Mindezek miatt az alkotmányellenesnek tartott rendelkezés megsemmisítését kéri.
II.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmány 10. §-án alapuló rendelkezések értelmében az állam kizárólagos tulajdonjogot gyakorol bizonyos, az ország működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségű, vagy egyéb különös ismérveket felmutató vagyontárgyakon. Ezek egy részénél a - gazdálkodási és egyéb - körülmények indokolttá tehetik azt, hogy az állam tulajdonosi jogait közvetlen irányítói jogosultságok igénybevételével gyakorolhassa.
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat tulajdonosi irányítási jogosítványai között - az ellenőrzés egyik eszközeként - a Vt. 34. §-a a vállalat igazgatójának a feladatai ellátásától történő felfüggesztését szabályozza. A felfüggesztésnek azonban törvényi feltétele az, hogy a vállalat tevékenysége sérti vagy súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdasági célok megvalósulását. A feltétel tartalmából kitűnően a tulajdonosi döntés kialakításánál nem szükségszerűen a vezetői tevékenység szabályszerűsége, minősége kerül megítélésre. Adott esetben gazdálkodási szempontból kifogástalanul vezetett vállalat tevékenysége is szembe kerülhet a tágabb összefüggésrendszerben felfogott nemzetgazdasági célokkal.
2. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
A Vt. 34. §-ába foglalt rendelkezés nem sérti az Alkotmány e szabályát, mert az alapító nem hatósági jogkörben hozza meg döntését, az tehát nem hatósági döntés. A tulajdonosként eljáró állam intézkedése az érintett személy munkajogi védelme szempontjából alapvetően nem különbözik más tulajdonosok hasonló tartalmú intézkedéseitől.
A kifogásolt szabályozásban nincs olyan rendelkezés, amely az igazgató munkaviszonyát (munkavégzési kötelezettségét) érintő munkáltatói intézkedésekkel kapcsolatban a munkaügyi vita kezdeményezését kizárná.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1. § (1) bekezdése szerint e törvény hatálya - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi.
Az Mt. 4. §-a a rendeltetésszerű" joggyakorlás követelményét írja elő. Meghatározza, hogy a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. Előírja, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.
Az Mt. 13. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza. Az (5) bekezdés szerint ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell érteni.
A Vt. 30/B. § b) pontja szerint az alapító szerv jogosult az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az igazgató tekintetében kinevezési, felmentési és a külön jogszabályban meghatározott munkáltatói jogok gyakorlására.
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat ellenőrzése körében a Vt. 34. § (1) bekezdése azt teszi lehetővé, hogy feladatai ellátása alól függessze fel a vállalat igazgatóját az alapító szerv vezetője, a Vt-ben meghatározott feltételek szerint. A munkáltatói jogokat gyakorló alapító szerv vezetőjének ez a döntése nem szabad belátáson alapuló (diszkrecionális), hanem a törvényi tényállástól meghatározottan (a nemzetgazdasági célok megvalósulásának sértett vagy súlyosan veszélyeztetett voltától függően) jogilag kötött.
Az Mt. 107. § g) pontja szerint a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján mentesül.
Az Mt. 151. § (2) bekezdés g) pontja pedig kimondja, hogy a munkavállaló részére távolléti díj jár a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára.
Az Mt. 199. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló a törvény rendelkezései szerint a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése (mulasztása) ellen, munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A (3) bekezdés szerint a munkaügyi jogvitában bíróság jár el.
A kifejtettekből következik, hogy a kifogásolt rendelkezés jogszerű alkalmazása önmagában nem járhat olyan hátrányos következménnyel, amely az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat igazgatójának Alkotmányban biztosított jogai sérelmét eredményezhetné, s ezáltal magának a szabálynak az alkotmányellenessége lenne megállapítható. Jogellenes, illetőleg visszaélésszerű alkalmazása esetére pedig a hatályos jog a bírói úton való orvoslást, a sérelem kiküszöbölését megfelelő módon lehetővé teszi.
3. A törvényi tényállásban szereplő jogfogalom elvont tartalmát érintő esetleges eltérő értelmezések lehetősége önmagában nem jelent alkotmányossági kérdést. Annak feltételezésére nincs ok, hogy konkrét vita esetén a bírói jogalkalmazás a fogalmakat nem tudja megfelelően értelmezni és emiatt tárgyilagosan eldönteni azt, hogy az adott ügyben a nemzetgazdasági célokra történő hivatkozás helytálló-e; a felfüggesztést elrendelő alapítói döntés során értékelt körülmények tartalmilag összefüggésbe hozhatók-e a nemzetgazdasági célok megvalósulásának sérelmével vagy súlyos veszélyeztetettségével.
A támadott jogintézménynek a munkajogi illetőleg büntetőjogi felelősségi rendszerrel való kapcsolata annyiban mutatkozik, hogy egyes elemei (sérelemokozás, veszélyeztetés) az említett felelősségi alakzatokban is fellelhetők. Eltérő céljára, feltételrendszerére is tekintettel a Vt. 34. §-nak rendelkezései nincsenek szükség-szervi összefüggésben a munkajogi, büntetőjogi felelősséget szabályozó jogintézményekkel. Amennyiben a felfüggesztés tárgyában hozott alapítói döntés kapcsán az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat igazgatója szakmai, vezetői hírnevének csorbítását is állítja, a bírói út - korábban kifejtettek alapján történő - igénybevételével orvosolhatja sérelmét.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. február 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró